Szívinfarktus - lelki háttere
Szívinfarktus esetén a szív nem kap elegendő vért, vagyis életerőt, és ennek következtében részlegesen vagy teljesen kiéhezett állapotba kerül, szomjazik a szeretetre, életerőre. A szív halálsikolyait hallatja, miközben fokozatosan elszorul, megfullad koszorúér-szűkület, angina pectoris. Ezt az állapotot kicsinyes magatartással, merevséggel, maradi gondolkodásmóddal idézhetjük elő.
Az érzelmek szívügyek elfojtása, figyelmen kívül hagyása, az én erejének egó túlértékelése és az akarat dominanciája elvág az élettő. A dominanciára törekvő, teljesítményorientált emberek betegsége, félelem a kritikától és a kudarctól, az agresszió felhalmozódik a testben, mivel sokáig uralkodtunk indulatainkon, amelyek most fokozott mértékben törnek ki ily módon, például a szívfal repedése.
Kevés önbizalom, gátlások a saját szükségletek megfogalmazásának terén, egy magasabb, fennköltebb életcél hiánya, szociális elszigetelődés, magányosság, magányos szív, megtört szív. Az infarktus a szó szoros értelmében az érzések, érzelmek megtöréséről, betöréséről van szó, elégedetlenség, ingerlékenység.
Tarthatatlan elvárások a környezettel szemben, merev udvariasság, ridegség, félelem az érzelmi sérülésektől, képtelenek vagyunk mélyen ellazulni. A test központja egyfajta nekropolisszá, holtak városává válik, temetővé, amelyből kiköltözött minden élet, a szív állapota a szó szoros értelmében megsebzett egy életfontosságú és rendkívül eleven dolgot egy kényszerintézkedés folyamán egy teljesen élettelen anyaggal helyettesítenek. Búcsút mondhatunk szívünk egy részének, ami után nem marad semmi más, csupán csekély kárpótlás, fél szívvel vagyunk kénytelenek tovább élni.
Amit tenni kell!
Szívinfarktus esetén vegyük tudomásul, mennyire szomjazik szívünk az életre, életenergiára, az odafigyelésre és a dédelgetésre. Halljuk meg szomjas szívünk segélyhívó, figyelemfelkeltő, gondoskodást igénylő, fájdalommal teli sikolyát. Lássuk be, hogy az egónk mindenek felett, a szív ügyei felett is uralkodik, legyünk következetesek saját magunkkal az egónkkal és követeléseivel szemben.
Találjuk meg, hogy mi számunkra a legfontosabb, és álljunk ki mellette, tudatosítsuk magunkban az áramlás és a torlódás, felgyülemlés, a dagályapály ősi törvényszerűségét. Harcoljunk saját központunkért, belenyugszunk a jelenlegi, halálos élethelyzetbe, vagy engedünk az élet áramlásának, és valóban élni kezdünk. Tárjuk ki szívünket, ne engedjük, hogy zsiványtanyává váljon, a gyűlölet, a harag, a bosszú és a fájdalom központjává.
Találjuk meg lelki nyugalmunkat még életünkben, még mielőtt örök nyugalomra lelnénk. Ismerjük be gyengeségünket és sebezhetőségünket, belső központunk javára mondjunk le a külsőségekről. A félelmet, hogy elveszíthetjük saját magunkat, váltsa fel a megértés, hogy csupán egónkat veszíthetjük el. Szívinfarktus esetén tegyük szívünket tudatosan az élet, vagy akár a halál központjává. Váljon szívünk, életünk központjává, vegyük figyelembe szükségleteit, legyünk alázatosak, és összpontosítsunk a lényegre.
