Kleptománia - lelki okai
A kleptomániás ember ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy számára értéktelen tárgyakat ellopjon. Az ellopott tárgyakat a beteg gyakran eldobja, elajándékozza vagy tömegesen elraktározza. A lopást jellemzően halmozódó feszültség előzi meg, amely a cselekmény során oldódik és megelégedettséggé alakul.
Ha kényszeresen, mindenféle „hasznos" cél vagy ok nélkül lopok el dolgokat, akkor kleptomániában szenvedek. Egyfajta bűntudathoz kapcsolódó belső űrből keletkező (észültségét élek meg. Számomra a cél szentesíti az eszközt, és olyan ez, mintha azt a kihívást állítanám magam elé, hogy kisajátítsam mindazt, ami tiltott. Ettől megnyugszom, megkönnyebbülök, még akkor is, ha emiatt később lelkifurdalást érzek. Lehetséges, hogy tudat alatt azt remélem, hogy rácsapnak a kezemre amint egy másik ember táskájában turkálok, mivel ez számomra a figyelemfelkeltés egy módja is lehet. Az a lény, hogy tiltott dolgot teszek, számomra a tekintély elleni lázadásom egy kifejeződési formáját jelenti. Ez egy olyan tekintélyre utal, amelyet gyermekként vagy fiatalként nem voltam képes elfogadni, lehet ez az anyám vagy az apám tekintélye, vagy azé, aki engem felnevelt. Megpróbálhatok egy olyan pszichoterápiát, amely segítségemre lehet ennek a belső űrnek vagy tekintély elleni lázadásnak a felismerésében, és hogy az, lehetővé tegye, hogy ezt a helyzetet szeretettel „töltsem meg". Így sokkal mélyebb belső békére találok majd, és ez a környezetemnek, másoknak is csak a javára válhat.
