étvágyjavító

Levendula, szagos (Lavandula spica)

Körülbelül 1/2 m magas növény, melynek a szára végén foglal helyet a füzérvirágzat. A virágok ibolyakék színűek.

Nálunk termesztik.

Gyűjtjük az egész virágot és olaját (flos és oleum lavandulae).

Hatóanyaga: cseranyag, glycosida, saponin, illóolaj:

Enyhe, idegrendszerre ható szer. A levendula virága görcscsillapító, erjedést megakadályozó, felfúvódást szüntető, vízzel készült forrázata ideges szívdobogást, vérnyomást csökkent, migrént szüntet, szédülést, ájulást, ideggyöngeséget, melankóliát gyógyít, ezen kívül vizelethajtó is. Ezen, betegségekre a virágból alkoholos kivonatot szoktak készíteni. Külső sérülés folytán előállott daganatot és véraláfutást a főzetből készült borogatással eloszlathatunk.

Olaja (naponta 5-6 cseppet cukorral) az emésztést és étvágyat előmozdítja, rosszullétet és fejfájást szüntet, ha az a gyomortól származott. Hisztériának kitűnő gyógyszere. Olaját alkoholban oldva (1:10) szédülés, fejfájás eseteiben bedörzsölő szernek is használjuk. Reumánál és csúznál a fürdővízbe csöppentenek Antiparasitikus hatása van.

A virág a füstölőkeverékek és növényi fürdők állandó alkotórésze; a háziasszonyok kellemes illata miatt szívesen helyezik ruhaszekrényeikbe a molyok távoltartása céljából is.

Terpentinnel, borókaolajjal és rozmaringolajjal keverve a levendulaolaj a bedörzsölő szerek állandó alkotórésze. Az illatszergyártásban is fontos szerepe van.

Kereklapu, partilapu, lókörműfű, szattyú. Tussilago farfara L

A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, nyirkos réteken, csatorna- és árokpartokon, agyagos szakadékos helyeken, gyakran téglagyári agyagbányákban is nagy tömegekben termő évelő növény.

Gyökértörzse kisujjnyi vastag, hengeres, kúszó; ebből sokfonalas gyökér ered. Szárai kora tavasszal, a levelek megjelenése előtt fejlődnek. 10-30 cm hosszúak, pikkelylevelesek, tetejükön egy virágzattal. A fészek kb. 2 cm átmérőjű, fészekpikkelyei egysorosak. A virágok élénksárgák, csészéjük fehér bóbitaszőrökből áll. Levelei tőből erednek, hosszú nyelűek. Lemezük 10-25 cm széles, szíves kerekded vagy szögletes kerületű, széle öblös, egyenlőtlenül aprón fogazott, felszínén sötétzöld, fonákján, pedig fehéren vagy szürkén molyhosan szőrös. Erezetük 7-11 ága a levél nyelébe tenyeresen összefut, március-áprilisban virágzik.

A martilapu virágzatait (Farfarae flos) félig nyitott állapotukban kocsányrész nélkül, valamint a kifejlett, ép, egészséges leveleit (Farfarae folium), legfeljebb 3 cm hosszú nyélrésszel kell gyűjteni. Mindkét fajta növényrészből 8 kg friss anyagra van szükség 1-1 kg száraz áru előállításához.

A virágdrog nyálkát, xantofillt (sárga festéket), cseranyagot, nyomokban illóolajat, faradiol-triterpént,- fitoszterineket és szteréneket tartalmaz.

A levéldrog nyálkát, 0,05% keserű glikozidát, 17% vaszöldítő csersavat, galluszsavat, inulint, paraffint, sztearinsavat, palmitinsavat, fitoszterineket, sok salétromsavat, kb. 3% cink-sót tartalmaz.

Teája légzőszervi megbetegedések igen hatásos gyógyszere. A levelet asztmások - görcsös köhögésük csillapítására - pipába tömve is füstölik. Gyomor- és bélfekély elleni teák alkotórészeként is használják.

A martilapu régóta megbecsült köptető, köhögés elleni szer. Az ókor orvosaitól Kneipp páterig egyöntetűen nagyra értékelik „a mell minden betegségei ellen". Virága és levele a drog. 7-8% nyálkaanyagot, valamint keserű glikozidát, csersavat, cinksót, fitoszterineket tartalmaz. A gyulladt légúti nyálkahártya ingerlékenységét csökkenti, a köhögést csillapítja, köptet, a gyulladást szünteti. Mivel keserűanyag is van benne, ezért étvágyjavító, Tonizáló hatású. Idült tüdőtágulás és szilikózis esetén különösen ajánlott. E két esetben a reggeli kínzó köhögés, a reggeli felköhögési nehézség jellemző. Mindjárt reggel, még az ágyban, reggeli előtt igyon meg a beteg egy csésze, forró martilaputeát. (Este elkészíthető és reggelig termoszban tárolható.) Elkészítési mód: 1-2 kávéskanálnyi martilapulevelet forrázzunk le 2 deci vízzel, és 10 percig hagyjuk állni, szűrjük le, és forrósítsuk újra. Este, lefekvés előtt is igyon meg a beteg egy csészényi teát.

Padlizsán (Solanum melongena )

Különleges tulajdonsága: kevés kalóriát tartalmaz (100 g padlizsán 29 kalóriát), ugyanakkor étvágyjavító és laktató, ezért jól alkalmazható kalóriaszegény diétákban.

Egyéb hasznos összetevők: glucidok, A-vitamin provitaminja, B1-, B2-, C- és PP-vitamin, foszfor, magnézium, kalcium, kálium, kén, nátrium, klór, vas, mangán, cink, réz, jód.

Javallatok: vérszegénység, a hasnyálmirigy, a máj és a vesék fokozott igénybevétele, csökkent vizelet kiválasztás, székrekedés, ideges eredetű szívpanaszok. Nyugtató, vizelethajtó, májvédő, hashajtó

Ideális fogyasztási módjai: sütőben megsütve, majd megfűszerezve és néhány csepp citrommal ízesítve, hagyományos elkészítési módjai (használjunk kevesebb olajat).

Figyelmeztetések és ellenjavallatok: csak érett padlizsánt fogyasszunk (ne legyen a húsában semmiféle zöld elszíneződés), beszórjuk sóval, majd a levét lecsöpögtetjük, így nem csak a káros szolanin tartalmát távolítjuk el, amely éppen a nyers húsában található, hanem a nátrium és a kálium arányát is kiegyensúlyozottabbá tesszük.

A tárkonyüröm (Artemisia dracunculus) a fészkesvirágzatúak családjába tartozó, termesztett, évelő fűszernövény.

Gyökérzete tarackszerű, a talajban messzire kúszik. Szára 60-100 cm magas, elágazó. Levelei 3-8 cm hosszúak, szálas-lándzsásak, hegyesek, kissé fénylők. Fészkes virágzatai dúsan szétágazó bugában állnak.

A tárkonyüröm virágok sárgásbarnák, augusztus-szeptemberben nyílnak.

A drog 0,2-0,8% - a frissben 0,1-0,4% - illóolajat, cseranyagot, keserűanyagot tartalmaz. Fűszer, ecetfűszer, étvágyjavító, uborka- és salátafűszer, mártásokhoz, levesekbe, főzelékekbe. Konzervipari és likőripari fűszer. Illóolaját a konzervipar hasznosítja.

Teája vesetisztító és epehajtó hatású.