baktériumölő
| ||||||||
|
Évelő, hagymás növény, több ezer éve gyógyszerként használják. Termesztik. Jellegzetes, intenzív szagát kéntartalmú vegyületek, a (di)allil-szulfidok okozzák. A fokhagymának egyes ókori népek különös varázserőt tulajdonítottak, s gerezdjeit amulettként hordták a nyakukban. Később a különféle kuruzslószerekkel együtt orvosságként is használták. A modern orvostudomány is igazolta a fokhagyma vérnyomáscsökkentő, baktérium- vírus- és gombaellenes, emésztést elősegítő, bélfertőtlenítő, bélféregűző, epe- és májműködést, elősegítő hatását. Tápértéke jelentős mert szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, illóolajat, C-vitamint tartalmaz. Erősen antibakteriális és gombaellenes hatását Louis Pasteur már 1858-ban leírta, később 1920-ban a svájci Sandoz gyógyszergyár izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit; az alliin-t és az abból kialakuló allicin-t. Kínai kutatók által In vitro (emberi szervezeten kívül) végzett kísérletek arra engednek következtetni, hogy az allicin más élettani hatásai mellett ráksejt ellenes tulajdonsággal is rendelkezik. A fokhagyma tartalmaz még szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, valamint több vitamint (A-vitamin, B-vitamin, C-vitamin, E-vitamin), amiknek köszönhetően erős antioxidáns hatást fejt ki. A komplex összetevőknek köszönhetően jelentős immunrendszer erősítő hatást is megfigyeltek. Jellegzetes illatát egy kéntartalmú anyag, az ajoén adja. Sokáig úgy vélték és néhány korábban elvégzett kísérlet eredményei is arra mutattak, hogy a magas koleszterin szint csökkentésére is hatásos, azonban a Stanford Egyetem vizsgálatai (2007. február) nem igazolták ezt az elképzelést. Antibakteriális és antimikotikus (gombaellenes) hatása révén légúti megbetegedések és a Candida albicans okozta fertőzések kezelésében használatos. Továbbá tágítja az ereket is. Rendszeres, kúraszerű alkalmazása csökkenti a vér káros LDL-koleszterin-szintjét, antioxidánsként serkenti az immunrendszert, csökkenti a mellkasi fertőzéseket, véralvadásgátló- és vérnyomáscsökkentő. Főbb hatásai közé sorolandó még az antibiotikus (antibakteriális), nyálkaoldó hatás. A népi gyógyászatban meghűléses betegségeket is gyógyítanak vele. Baktérium ölő hatásának köszönhetően tisztítja a szervezetet. A Koch-féle tbc-bacilusokat az 1/1500 hígítású fokhagymakivonat megöli. Enyhíti a menstruációs görcsöket. A fokhagyma a leghatásosabb szerünk az érelmeszesedés megelőzésére és gyógyítására. Sok kísérlet és klinikai vizsgálat igazolta, hogy a népi orvoslás e legkedveltebb gyógyszerét eredményesen lehet alkalmazni. Értágító, vérnyomáscsökkentő hatása is bizonyított, ennek hordozói valószínűleg a szerves rodán vegyületek, az allilrodanidok. Más hatóanyagai révén lassítja a szapora szívműködést, oldja a szív koszorúereinek görcsét, ennek következtében javul a szívizom vérellátottsága, tápláltsága. (A szívér valamelyik ágának görcse, szűkülete esetén az okozza a fájdalmat, hogy a szűkült ér által ellátott szívizomrész kevés vért, s ez által kevés oxigént kap.) Fokozza a szív teljesítőképességét. Értágító hatása főleg a láb, a szem és az agy szűkült erein, az úgynevezett perifériás, szívtől távol eső ereken érvényesül. Jótékonyan hat a bélfodor elmeszesedett ereire is, ezért segít azokon, akik a bélerek meszesedése miatt haspuffadástól, felfúvódástól szenvednek. Csökkenti a vérben a zsír, a koleszterin mennyiségét (orvosi nyelven szólva: csökkenti a vérkoleszterin szintjét), s ezzel is akadályozza az érelmeszesedést. Ezt ugyanis az okozza, hogy az állati zsírokkal (disznózsír, vaj, tejfel) sok koleszterin jut a szervezetbe, a vérbe, s a „zsíros", „sűrű" vérből lerakódik az erek falára, a mész, pedig erre rakódik rá. Éppen ezért, ha meg akarjuk előzni vagy gyógyítani, kívánjuk az érelmeszesedést, állati zsírok helyett növényi olajat (például napraforgóolajat) használjunk.
Mivel a láb ereit is tágítja, az időszakos sántításnak (klaudikáció intermittens) is egyik ellenszere. Ötven-hatvan éveseknél fordul elő, hogy lábuk ereinek kezdődő elmeszesedése miatt járáskor, munkavégzés közben lábizmaik kevesebb vért, és ezzel oxigént kapnak, mint amennyire szükségük lenne. A hiány miatt a lábikrában zsibbadás, görcsös fájdalom támad, ami megállásra kényszeríti a beteget. Pihenés közben megjavul az izmok vérellátása, de bizonyos út megtétele után megint csak megállásra készteti a szenvedőt a fájdalom. A fokhagymakúrának három vagy akár öt-hat hónapig is kell tartania, ennyi időre van szükség, hogy hasson az érrendszerre. Minden este el kell fogyasztani egy-két, maximum három mandulanagyságú nyers fokhagymagerezdet. Ne tartson vissza senkit a „rossznak" tartott szag! A fokhagyma javára, ne rovására írjuk, hogy az illata szinte az ember bőrpórusain is érezhetően árad kifelé néhány órával a fogyasztás után. Ugyanis az, hogy a bőrön és a tüdőn át is kiválasztódik, éppen azt bizonyítja, hogy minden távoli testrészhez, perifériás érterülethez eljut! Annak meggondolása is csökkentheti viszolygásunkat, hogy a fokhagyma szagát okozó hagymaolaj antibiotikus hatású, a fokhagymagőzbe helyezett baktériumok, vírusok elpusztulnak. A fokhagyma elfogyasztása után és másnap reggel elrágcsált néhány borókabogyó egyébként csökkenti, szünteti a száj fokhagymaszagát. Számos esetben megfigyelték, hogy súlyos lábérszűkület, intermittáló sántítás a pontosan betartott fokhagymakúra hatására tünetmentessé vált, holott más kezelésmódok annak előtte csődöt mondtak. Ugyanez a kúra a szem-ideghártya (retina) ereinek meszesedése esetén gyakran javítja a látóképességet. A puffadás, a hasi panaszok megszűnésével párhuzamosan a tüdőt és a hasi szerveket egymástól elválasztó rekeszizom lejjebb száll, a szívre nehezedő nyomás csökken, és vele a szívgörcs is. Ezt az is elősegíti, hogy a fokhagyma a koszorúereket ugyancsak tágítja. Kevésbé kifejezett a kúra hatása az agyi érmeszesedésre, de mégis érdemes próbálkozni vele. Megelőzésre, de nem gyógyításra alkalmas a hétvégi fokhagymakúra. Pénteken egyszer, este; szombaton háromszor, reggel, délben és este; vasárnap kétszer, reggel és délben együnk meg egy-egy mandulányi nagyságú fokhagymagerezdet. A fokhagyma híre
A népi gyógyászat hosszú története során sűrűn emlegetik a fokhagymát, mégpedig a legkülönfélébb betegségek orvosságaként. A tudomány azonban csak századunkban vizsgálta meg közelebbről a fokhagymát, mint a gyógyítás lehetséges eszközét. Egy elektrobiológus dicséri a fokhagymát G. Tallarico doktor nemrégiben ezt jegyezte fel: „Lakovszkij (egy elektrobiológus) nem győzi eleget dicsérni azokat az alkotóelemeket és esszenciákat, amelyeket a fokhagyma és a hagymaféleségek tartalmaznak. Azt meséli, bizonyos szibériai erdőkben vadon terem egy olyan fokhagymaváltozat, amelyet a helybeliek »cseremisszának« hívnak. Ősszel elzarándokolnak ebbe az erdőbe az öregek, bénák és más betegségekben szenvedők, több napot, olykor több hetet töltenek ott, és ezt a vadfokhagymát eszik. Megkönnyebbülten, megerősödve vagy gyógyultan távoznak. Úgy hírlik, Oroszországban és Lengyelországban bizonyos, nagyon szegény és nagyon vallásos zsidók időről időre megszakítják vallásos teendőiket, és böjt helyett kenyeret esznek fokhagymával. Körükben ismeretlen betegség a rák, és száznál is több évre van kilátásuk." {youtube}z4oZZQN7VJ8{/youtube} Még egy fokhagymapárti doktor Kristine Nolfi doktor megemlíti, hogy a fokhagyma Jugoszláviában és Bulgáriában mindannapos házi szer. És hozzáteszi, hogy ezekben az országokban sok a tökéletesen munkaképes, százéves ember. Nolfi doktor elősorolja a fokhagyma különféle erényeit: „Roboráló szer, hashajtó, csökkenti a vérnyomást, fertőtleníti a lenyelt falatokat a gyomorban, feltéve, hogy ezt a gyomorsav nem végezte el, megöli a vastagbélben tenyésző baktériumokat, és semlegesíti a szervezet termelte mérgeket." A Kaukázus hosszú életű lakói A hosszú élet kapcsán gyakran emlegetik az abházokat, ezt a különösen ellenálló kaukázusi népet. Egy kutató megállapította, hogy 90 évnél idősebb abházok egy csoportjában a férfiak 40 százalékának, a nők 30 százalékának elég jó volt a szeme ahhoz, hogy szemüveg nélkül be tudják fűzni a szálat a varrótűbe. Egy másik esetben az orvosok spermát nyertek egy 119 éves férfitól! E nép életéről szóló feljegyzések elárulják, hogy igen fejlett náluk a növénygyógyászat, és szokásos ételeik egyike „a nagy mennyiségű fokhagyma, amely mindig kéznél van". Baktériumölő hatása A fokhagyma baktériumölő tulajdonságának egyik tényezője a benne rejlő allinin. Wallace E. Harrell doktor megállapította, hogy az allinin egyaránt gátolja a Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok szaporodását. Más tudósok is elismerik a fokhagyma baktériumölő hatását. Rákellenes hatása A Kiotói Egyetemen (Japán) végzett alapos vizsgálatok azt tanúsították, hogy ha rákos sejteket fokhagymakivonattal kezeltek, és ezután fecskendezték be egerekbe, az állatkák az ilyen típusú sejtekkel szemben igen erős immunitást fejlesztettek ki. Natava és Fudzsivara doktorok megállapították, hogy csak a friss fokhagyma vált ki ilyen immunitást; ha a fokhagymát előbb megfőzik, nem védi többé az egereket, s azok két héttel az injekció után el is pusztulnak. Ezzel szemben azok közül az egerek közül, amelyeket friss fokhagymával kezelt sejtekkel oltottak be, a megfigyelés 10 hete alatt egy sem pusztult el. A fokhagyma rák gátló hatásáról beszámolt egy másik tudományos lap is, amelyben F. Kronig azt állítja, hogy „a C3H törzshöz tartozó egerek emlőrákját minden esetben meggátolta a friss fokhagyma kivonatának befecskendezése". Védőpajzs különféle betegségek ellen Egy német orvos, Madaus doktor kimutatta, hogy a fokhagyma közömbösíti a nikotint. Más kutatók azt tapasztalták, hogy a kicsiny fokhagymagerezdek bámulatosan hatékonyak tüdőbaj, tüdőgyulladás, torokgyík és tífusz megelőzésében; jótékony hatásúak mindenfajta légzési zavar, különösen száraz köhögés, nátha, asztma és légcsőhurut esetében; segítenek az emésztés renyheségén, a bélhuruton, a felfúvódáson, és kitűnő idegerősítők is. Mi több, a fokhagyma elpusztít bizonyos férgeket, jó orvossága bizonyos esetekben a vérhasnak és hasmenésnek. Leküzdi az ingerlékenységet, borogatás formájában üdvös szolgálatot tesz mellhártyagyulladás, gégetuberkulózis, bordaközi idegfájások és tüdőgyulladás esetén (New York Physician, 1937. szeptember).
Szára 20-40 cm magas, egyenes vagy felemelkedő, lágy. Levelei féltenyérnyiek, 5 hasábra osztottak, a hasábok rombos fordított tojásdadok, durván fűrészesek. A virágernyőcskék tömött gömb alakúak, kb. 5 mm vastagok. A gombernyőfű virágok fehérek vagy piroslók; május-júniusban nyílók. A drog (Saniculae herba) szaponint, cseranyagot, keserűanyagot, illóolajat, C-vitamint és egy baktériumölő anyagot tartalmaz. Forrázatát belsőleg vérzések csillapítására, gyomorhurut és bélhurut ellen, külsőleg toroköblítőnek és bőrbántalmak borogatójának használják.
Gyökértörzse barna, vékony, kúszó, elágazó, fekete borsra emlékeztető szagú, csípős, kesernyés ízű. Szára nagyon rövid, csúcsán két, földre terülő levél fejlődik. A levél lemeze kerek vese alakú, öblös vállú, ép szélű, bőrnemű, felszínén fénylő, sötétzöld, fonákón szürkészöld. A kapotnyak virágai a levelek alatt rejtőznek, 10-15 mm hosszúak, köcsög alakúak, húsosak, hússzínűek, márciusban, áprilisban nyílnak. A drog illóolajat, glikozidot, cseranyagot, nyálkát és baktériumölő anyagot tartalmaz. Erős hatása miatt házi-szerként használni nem ajánlatos. A gyógyszeripar asztma elleni cseppeket állít elő a drogból.
Amerikai gyógynövény, amelynek jótékony hatását ma elsősorban az európaiak élvezik – így jellemzik mostanában. A kasvirág volt a fennsíki indiánok legfontosabb gyógyszere. Gyökeréből pépes borogatásokat készítettek mindenféle sebesülésre, rovarcsípésre, kígyómarásra. De szájöblítőként is használták fog- és ínyfájdalmakra, teaként fogyasztották megfázás, himlő, kanyaró, ízületi gyulladások ellen. Hírneve tulajdonképpen Amerikában a különféle gyógymódokat valló orvosoknak esett áldozatul. Az antibiotikumok időszakában szinte el is felejtették, míg végül a természetes gyógymódok terjedésével fontos gyógyszeripari nyersanyag lett, ugyanis gyöktörzse az egyik leghatékonyabb növényi eredetű immunerősítő szer. A keskenylevelű kasvirág (Echinacea angustifolia) vaskos bíborzöld szárú, keskeny, hegyes, szőrös levelű, fekete gyökerű, egyenesen növő. Nyáron virágzik, gyöktörzses, évelő. Barna és kúpos közepű fészkének sugárvirágai rózsaszínűek. A bíbor kúpvirág (Echinacea purpurea) zöld hegyű, bíborpiros sugárvirágú, ezek kevésbé lehajlók, mint a keskenylevelű kasvirág szirmai. E két faj keresztezésével számos hibridet hoztak létre, amelyeket az eredeti lelőhelyeken kívül is termeszthetnek. Gyógyhatásaik hasonlóak. Káros mellékhatások nélkül fokozza a szervezet ellenálló képességét, baktérium-és vírusölő hatású. Fertőzéses és allergiás eredetű megbetegedések, kötőszöveti gyulladások, megfázás és influenza, gombafertőzések gyógyítására alkalmas. Fontos szerepe van az AIDS-elleni kutatásokban, a reumatikus ízületi gyulladások kezelésében és ígéretes a rák elleni hatása, mivel segít a fehérvérsejtek megóvásában.
|
||||||||



Népies neve: büdös hagyma,
Egy bolgár kutató, Veszel in Petkov professzor állatkísérletekben, bizonyította be, hogy a fokhagyma, hatásos szer az érelmeszesedés ellen. Nyulakat állati zsírral, koleszterinnel etetett hosszabb időn keresztül. Sokkal kisebb volt a vér koleszterintartalma abban az állatcsoportban, amelyik a zsírral együtt fokhagymát is kapott. A fokhagyma általános tonizáló erősítő, közérzetjavító hatása is hozzájárul a javuláshoz öregkori érszűkület, magas vérnyomás betegségben.
A fokhagyma mindig olyan hírben állt, hogy gyógyít és meghosszabbítja az ember életét. Ezt az ősrégi orvosságot már több mint 5000 évvel ezelőtt gyakran rendelték pácienseiknek az egyiptomi orvos-papok; használatáról említés történik kínai, görög, római és babilóniai szövegekben.
A gombernyőfű (Sanicula europaea) az ernyősvirágzatúak családjába tartozó, magasabb hegyvidékeink bükköseiben élő, évelő növény.
A farkasalma-félék családjába tartozó kapotnyak (Asarum europaeum), árnyas erdőkben (főként bükkösökben) élő, áttelelő levelű, évelő növény. Erős hatású.
Keskenylevelű kasvirág, Echinacea angustifolia, bíbor kúpvirág