baktériumölő

A kígyónyelvűfű vagy lándzsásű útifű (Plantago lanceolate) az útifűfélék családjába tartozó, réteken, legelőkön, utak mentén, parlagokon sokfelé elterjedten élő, évelő növény.

Gyökértörzséből számos rostszerű mellékgyökér ered. Levelei tőrózsában á11nak, 10-30 cm hosszúak, keskeny lándzsa alakúak, hegyesek ép szélűek, nyélbe keskenyedők, kopaszok, 3-7 hossz-erűek. Tőkocsánya 10-30 cm magas csúcsán 5-7 mm vastag, majdnem gömbös, tömött füzérvirágzattal.

A kígyónyelvűfű virágok aprók, pártájuk fehéres színű, áprilistól júniusig nyílnak.

A drog nyálkát, C-vitamint, 6% cseranyagot, citromsavat, invertáz- és emulzin enzimeket, aukubin (rinantin) glikozidot, planteóz triszacharidot (galaktóz, fruktóz, glukóz), 18% proteinanyagot, 1-2% zsírt tartalmaz.

Az útifűfajok baktériumölő, sebgyógyító hatása az aukubin enzimatikus bomlástermékének tulajdonítható.

A kígyónyelvűfű tea nyálkaoldó, köhögéscsillapító hatású. A drogból gyógycukorka is készül. Régi népi szerként a friss levelekkel nehezen gyógyuló sebeket kezelnek.

Kígyószisz, közönséges kígyószisz, terjőke (Echium vulgare L) az érdeslevelűek családjába tartozó száraz, kőtörmelékes talajon, utak mentén termő, szúrós serteszőrökkel borított, kétéves növény.

Szára 1 m-nél magasabbra is megnő, egyenes, egyszerű. Tőlevelei rózsában állnak, 15-25 cm hosszúak, keskeny lándzsa alakúak, ép szélűek. Az alsó szárlevelek nyelesek, egészen 15 cm hosszúak, a felsők kisebbek, ülők.

A kígyószisz virágai a szár felső részén fürtös füzérben állnak, a füzérek kunkorodók. A párta kék vagy vöröslő színű, harang alakú, a bibe kétágú, a pártából hosszan kinyúlik. Júniustól augusztusig virágzik.

A drog (Echii herba) glikozidot, cseranyagot, keserűanyagot és baktériumölő anyagokat tartalmaz. Teáját bélfertőzés, bélhurut ellen fogyasztják. Vérnyomáscsökkentő hatása is ismert. Külsőleg lábszárfekély borogatására használják.

Mirtusz (Myrtus communis) a Földközi-tenger vidékén mindenütt honos növény virágjának és friss hajtásainak vízgőz-lepárlása eredményezi az illóolajat.

Hatásai:

Antiszeptikus

Baktériumölő

Gyulladásgátló

Gombásodásgátló

Nyugtató

Használata:

Belsőleg:

Fertőzéses megbetegedések ellen.

Torokgyulladás esetén.

Hörghurut, asztma, szamárköhögés, homloküreg gyulladás, arcüreggyulladás ellen.

Húgyutak fertőzéses megbetegedései esetén.

Külsőleg:

Légúti megbetegedések esetén inhaláció. Pattanások és mindenféle bőrfertőzés ellen.

Szájüregi fertőzések esetén.

Sebek fertőtlenítésére, kezelésére.

A pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum) a keresztesvirágúak családjába tartozó, szikes legelőinken sokfelé tömegesen termő, évelő növény.

Szára 20-30 cm magas, elágazó. A szár alsó levelei ellipszis alakúak, a felsők lándzsásak, húsosak, bőrneműek, kékeszöld színűek.

A pozsgás zsázsa virágai fehérek, a hajtások felső részén állnak.

A drog baktériumölő hatását ismerik. Tartalmaz: mustár glikozidot, illóolajat, kolint, cseranyagot stb.

Teáját influenza elleni védekezésül, mandulagyulladásnál öblögetőként használják.