bőrkiütés

Ez alatt a betegség alatt az arcon fellépő herpes zostert értik, azt, amelyik övsömör néven ismeretesebb. Ebben a betegségben a trigeminus neuralgiához hasonló rendkívüli fájdalmak világosan látható külső jegyekkel járnak együtt, még ha egészen másmilyenek is, mint a facialis paresis esetében. A varicella-zoster vírussal való másodfertőzésről van szó. A vírus az első fertőzésnél bárányhimlőt okoz. Gyakorlatilag mindenki magában hordozza ezt a vírust, a lakosság fertőzöttsége a 100%-ot is megközelíti. A bárányhimlő egy ártalmatlan, ám rendkívül fertőző gyerekbetegség. A vírus nemcsak cseppfertőzéssel, hanem a levegőn át is terjed. A beteg körül kétméteres körzetben ott lebegnek a kórokozók a levegőben, és a szél továbbítja őket.

Látszólag jól ki lehet gyógyulni ebből a betegségből. A kórokozók azonban soha többé nem hagyják el a szervezetet, hanem beülnek a gerincvelői idegek hátulsó gyökereibe. Egyedül a fej területén 24 ilyen „parkolási lehetőségük" van a 12 agyideg párnak megfelelően. Így a fertőzés tulajdonképpen bárhol felléphet. A gyakorlatban azonban a vírus határozott előszeretettel választ ki magának bizonyos helyeket, és így az arcon mindenekelőtt a bőr, ritkábban a fül és még ritkábban a szem az a hely, ahol megjelenik. Főleg az 50. és 70. életév között támad, ám minden más életkorban lesújthat a betegség.

A betegség lefolyása olyan, mint a tipikus gyulladásé. A kiütések megjelenése legtöbbször heveny égető és húzó fájdalmakkal jár. Végül kialakulnak a kis hólyagok, szigorúan az érintett ideg beidegzési területére korlátozva és majdnem mindig egy oldalon.

Csak nagyon ritkán támad, mindkét oldalon vagy terjed ki két vagy több idegszegmens területére. A folyadékkal töltött hólyagocskák végül beszáradnak és bevarasodnak, általában anélkül, hogy heget hagynának maguk után. Ezzel viszont a dolog még nincs elintézve, a vírus ugyanis újra és újra bebizonyítja az alattomosságát. Néha a bőrtünetek lecsengése után egy-két évvel is még heves fájdalmakkal és rendkívüli érzékenységgel gondoskodik arról, hogy ne feledkezzenek meg róla.

Mivel minden bőrterületet idegek látnak el, a betegségnek szabad választása van, hogy rátaláljon az illető legérzékenyebb helyére. Vannak olyan tipikus helyzetek, amikor a betegség fellángol. Ilyen, pl. az, amikor egy súlyos fertőzés, pl. tüdőgyulladás, tuberkolózis következtében vagy akár a cukorbajnak köszönhetően kimerül a védekezés. Ugyanígy kedvező alkalmat jelentenek a vírusnak a súlyos fogyáshoz vezető bajok, mint a rák, a súlyos mérgezések vagy az immunrendszer összeomlása az AIDS, a leukémia vagy a szervátültetések után alkalmazott, az immunválasz csökkentését célzó gyógyszerek következtében. A csontvelő-átültetésen átesett leukémiás betegeknek mintegy a fele kap herpes zoster fertőzést. A modern medicina ezzel rendkívül kedvezett a vírus terjedésének.

A hagyományos orvoslás is felismerte, hogy a testi védekező erő gyengülése mellett a lelkiállapot is döntő szerepet játszik ebben a betegségben. A fokozott és tartós stresszt tartják a betegség kiváltó okának. A stressz fajtái közül azonban csak a túlerőltetés következtében fellépő a veszélyes – a normál követelmények által kiváltott stressz ugyanis inkább serkenti az ember védekező erejét. A túlzott követelményekkel szemben azonban megpróbálja védeni magát a szorongató külvilágtól. Ezzel önmaga helyetteseként arra kényszeríti a testét, hogy megnyíljon és aláássa az ellenálló erejét.

Az arcon jelentkező sömörben szenvedő beteget megbélyegzi a tünete. Az arca közepén kinyíló rózsa vele és a környezetével egyaránt tudatja, hogy itt valami fel- és kitört. A háttérben türelmesen lesben álló vírus kihasználja az általános gyengeség teremtette helyzetet, és előadja a kívánságát. A témának, pedig nem más a neve, mint az, hogy konfliktus. A herpes zosternek, ami maga is egy konfliktust szimbolizál, megint csak egy konfliktus az alapja, mint ahogy azt a beteg anamnézisében szereplő alap megbetegedések mutatják. Idegen csapatok segítségével zajlik le a hosszú ideje halogatott összeütközés és szerzi meg magának a beteg és a világ figyelmét. Akárcsak a trigeminus neuralgiánál, itt is az agresszió kérdéséről van szó. A beteg lelke mélyén egy egészen más valóság él, amit ő elferdít, és a betegség ezt a kettősséget ábrázolja. Az időzített bomba jelleg mellett a védekező- és az ellenálló képesség problematikája is hangsúlyos.

Már maga az alapbetegség is a fokozott lelki ellenállásra utal. Amennyiben első pillantásra semmilyen alapbetegség sem tűnik elő, a hagyományos orvoslás elkezd egy rejtett betegség után vadászni, mint amilyen, pl. a krónikus gyulladásos góc vagy egy fel nem fedezett daganat. Ha ilyeneket sem találnak, akkor feltételezhetően igen erős lelki ellenállás működik a betegben az élet egy központi területével szemben, és ez elég ahhoz, hogy annyira legyengüljön a testi ellenállás, hogy a lappangó herpes zoster vírus kitörjön.

A betegség tanúskodik arról, hogy az illetőnek már régen az idegeire, illetve a bőre alá ment valami, ami most újra a felszínre törekszik. A fel- és kitörés a legfájdalmasabb és a legnehezebb a dologban. A folyamattal szemben mutatott ellenállás és a tőle való félelem, égő és szúró fájdalomban és szorító, feszítő érzésben jelentkezik. Miután áttörték a határokat, legtöbbször két-három hét elteltével beszáradnak és meggyógyulnak a hólyagok. A kiütés éppen arra a helyre csap le, amely pillanatnyilag a leggyengébb, az arcon megjelenő sömör esetében valóságosan is arcon csapja az illetőt. Ugyanúgy ég az ember egyik arcfele, mint egy jókora pofon után. Kaphat azonban egyet az orrára, a fülére vagy a szemére is. Különösen ez utóbbi pofonok annyira kemények, hogy az érintett oldalon kiesik a beteg látása és a hallása. Míg a homlokon és az arcon lévő hólyagok „csak" eltorzítanak, és az ember úgy érzi, hogy megbélyegezték és megverték, ez a rendkívül veszélyes herpesz a szaruhártyát is megtámadhatja, és akkor vaksággal fenyeget. Ha a fülön jelentkezik, a beteg meg is süketülhet. Talán az a legrosszabb a dologban, hogy akkor támadnak ezek az ütések, amikor az ember az alapbetegség következtében, tehát egy másik szempontból már amúgy is súlyosan érintett. Ha belegondolunk, hogy a vírusok már évek óta várnak arra a pillanatra, amikor áldozatuk kellőképpen legyengül ahhoz, hogy ők előjöjjenek onnan hátulról, az ideggyökökből, és lecsapjanak rá, akkor látjuk, hogy jó adag alattomosság van a dologban.

Régebben a betegségnek az volt a neve, hogy „ignis sacer", azaz szent tűz vagy vad tűz. Mivel egy magasabb síkokról érkező jelet láttak benne, mágikus szerekkel kezelték. Valóban egy másik síkról érkező jel ez, még akkor is, ha ez a sík az ember saját bensőjében van. A beteg arcán ott ég a vad és eddig még ki nem fejezett düh. Az ilyen lángoló düh természetesen vakká és süketté teheti az embert. És ráadásul elcsúfítja.

Az ilyen jelek magukban hordják az átalakulásra való esélyt is. Az „arcrózsa" kifejezésben is két lehetőség van egymás mellett: a rózsa virágzása, mint a szépség képe. A vörös rózsa szimbólumában a tüske is ott van, amely a Mars hadisten jeleként bele tud szúrni a húsunkba, de ugyanakkor Vénusszal, a szerelem istennőjével is kapcsolatban áll. Az indulatkitörések mögött lángoló lelkesedés és forró szerelem is loboghat, de ott lehet a nem kevésbé lángoló düh is.

Azt kell az érintetteknek megtanulniuk, hogy valóban kinyíljanak, illetve pontosabban fogalmazva felszakadjanak, és engedjék, hogy a másik, éppolyan valódi létük magva is kivirágozzék, és leplezetlenül kifejezzék azt, ami legbelül mozgatja őket. Ami eddig a mélyben szunnyadt, fel akar szabadulni. Hogy a düh szent avagy profán harag-e, hogy a bosszú friss vagy ősrégi-e, az mellékes. A lényeg az, hogy ki kell fejezni. Éppen ez a ki- és feltörés hozhatja mozgásba a szükséges energiát ahhoz, hogy az ember elkezdje megoldani az alaptünetek formájában napvilágra lépett védekezési problémát. A kellemetlen téma iránti lelki ellenállást és nem a testi védekezőképességet kell csökkenteni.

1. Milyen konfliktus van az arcomra írva?
2. Mi ment az idegeimre?
3. Milyen félelem tesz lelkileg olyan bezárttá, hogy testileg kell kinyílnom?
4. Életem melyik területe és melyik téma jelent ekkora túlterhelést a számomra?
5. Mi virágzott ki az arcomon, amit nem tudok kendőzetlenül kifejezni? Mit akarok, és mi kell, hogy feltörjön belőlem?
6. Mi által vagyok megbélyegezve? Mi által vagyok kitüntetve?
7. Milyen időzített bombák vannak a lelki hátországomban?
8. Mit mond el az arcomon viruló rózsa lelkem gyenge pontjairól? Belém fagyott-e valami, amit nem akartam kimondani? Ég-e az arcom a ki nem osztott pofonoktól?
9. Milyen szerepet játszik az alattomosság az életemben?
10. Megkapja-e a jogos helyét a lángoló harag és a lelkesedés tüze az életemben?

Árvacsalán, fehér. (Lamium album. Tátkanaf, méhevirág, fehér-holtcsalán, peregtető, macskaparéj

Kerítések, árkok mentén, az Alföldet kivéve, az egész országban megterem. Tojásdad levelei kihegyezettek, fűrészesek. Pártája fehér. Alsóajka zöldesen foltos, belsejében ferde szőrvonal húzódik. Az egész virágos földfeletti rész (herba) vagy a virág kehellyel vagy kehely nélkül (flos és flos sine calycibus) képezi a drogot.

Fő hatóanyaga: asparagin.

Tisztulási kényelmetlenségeknél és zavaroknál isszák, valamint fehérfolyásnál. Vízelethajtó is, sápkóros betegeknél méherősítő. Javallva van álmatlanság és vérzés esetében. Gyermekek ótvara és bőrkiütése ellen is adják. Vértisztító teák alkotórésze, mert a belek működésére is hatással van. Kevés ürmöt, cukrot és zsurlót adunk hozzá, 5 percig főzzük 4-6 hétig reggel 1 csészényit fogyasztunk el.

Árvácska (Viola tricolor Háromszínű ibolya, papszakáll, császárvirág, macskaszem, viola)

Fűnemű, leveles szárú, 20-30 cm magas növény, levelei hosszúkásak, virága a levelek hónaljában ül. A virág két felső sziromlevele rendesen ibolyaszínű, a két oldalsó sárgásfehér, az alsó sárga. Hazánkban vetések között, parlagokon az egész ország területén előfordul.

Kertekben ültetik. A növény földfeletti része violae tricoloris vagy jacae herba néven ismeretes.

Hatóanyaga: violin alkaloida, metilsalicilsav, metilester, viola quercitrin és kevés illóolaj.

Bőrbajok kitűnő gyógyszere. A száraz és nedvedző bőrkiütésnél, különösen, ha azok görvélykóros eredetűek, ótvar, bőrviszketés esetében használatos. Húgyhajtó teáknak alkotó része, ott, ahol az anyagcserét kell fokozni, (lázzal járó izületi reuma, reuma, vérbaj, kankó, érelmeszesedés) és a húgyutak megbetegedéseinél.

A növény, mint vértisztító és izzasztó-tea van használatban, különösen a gyermekek bőrkiütéseinél, vizeleti zavaroknál használják (15 gr 1/4 1 vízre). Ugyanezt a főzetet borogatásra is alkalmazhatjuk. Tekintve azt, hogy vizelet és izzadás kiválasztó hatású, fehérfolyásnál jó eredményt érünk el. Mint köptető használatos.

Az árvácskával bizonyos ekcéma jellegű bőrbetegségeknél (rhagade), melyek különösen az arcon, fülön jelentkeznek, kitűnő hatást lehet elérni, különösen ott, ahol kátrányos és higanyos kenőcsökkel hiába próbálkoztunk. Naponta kétszer reggel, este 1 csésze tea. (5 gr 100 gr vízre). Hústalan diétával kapcsolatban kiváló eredményt lehet felmutatni.

Bércse - lótorma. (Clematis recta. Lótorma)

A virágtakaró levelei molyhosak. A levelek páratlanul szárnyaltak, a levélkék ép szélűek. Ligetekben, nyirkos erdőkben, cserjések között terem.

Száraz leveleiből 5-10 arányban 500 vízre készült főzet elhanyagolt bőrkiütés, vérbaj, a lágyékmirigyek duzzadtságánál, sömör és rüh esetében gyógyszer.

A friss levelekből készült főzet férfi bajok, heregyulladás (kökörcsinnel), szűkület, prosztatatúltengés és az ezzel rendesen velejáró kellemetlenségek kitűnő gyógyszere. Ugyancsak sikeresen használják a mirigy daganatok és elkeményedések gyógykezelésére. A friss levélből kisebb adagot veszünk, mint a száraz levélből. 5-10 gr-ot 5 liter vízre. Naponta 2-3-szor 1/2 csészényit.

A bőrgyógyászatban is (viszkető-, nedvedző ótvar) eredményre vezetőknek látszanak a kísérletek. Méhvérzésnél, orrvérzéssel járó vértolulásnál fagyönggyel együtt jó eredményeket észleltek.