epebántalmak

Rutafű vagy szagos ruta, (Ruta graveolens L.) a rutafélék családjába tartozó, a Földközi-tenger mellékéről származó, nálunk is termesztett, erős szagú félcserje.

Szára 1 m magasra is megnő. Az alsó levelek nyelesek, kétháromszor szárnyasan összetettek, kékes-hamvasok, mirigyesen pontozottak, a felsők ülők, egyszerűek.

A rutafű virágai ernyőkben állnak, pártáik zöldessárgák, május-júniusban nyílnak.

A drog rutint, illóolajat, keserűanyagot, cseranyagot, egy mérgező hatású vegyületet és több más anyagot tartalmaz. Magában nem alkalmazható, orvosi tanácsra teakeverékekben magas vérnyomás és epebántalmak ellen használják.

A sédkender vagy sédfű (Eupatorium cannabinum) a fészkesvirágzatúak családjába tartozó, nyirkos réteken, vizek mellett sokfelé termő, évelő növény.

Szára egyenes, erőteljes, 1 m-nél magasabbra is megnő, a virágzatban elágazó. Levelei tenyérnyiek, 3-5 szeletre hasogatottak. Ernyős virágzata éréskor szétterül. Virágai húspirosak, júniustól augusztusig nyílnak.

A drog illóolajat, glikozidot, keserűanyagot, cseranyagot, eupatoriopikrint, gyantaalkoholt tartalmaz.

A sédkender teáját vesebántalmak, epebántalmak és májbántalmak ellen használják. Enyhe hashajtó hatása is van.

A sóskafa vagy sóskaborbolya (Berberis vulgaris) a sóskafafélék családjába tartozó, száraz, napos, bozótos helyeken élő, 2-3 m magas, tövises cserje.

Gyökere erőteljes, szívós, tömör, kívül barna, belül világossárga színű, szagtalan, igen keserű ízű, erősen sárgára színező. Levelei 2-5 cm hosszúak, elliptikusak vagy fordított tojásdadok, hegyesek vagy tompák, szálkásan fűrészesek, fogasak, ékvállúak, savanykás ízűek.

A sóskafa virágzata lecsüngő, sokvirágú fürt. A virágok harang alakúak, illatosak, sárgák. Termése 5-10 mm hosszú, kb. 3 mm vastag, kétmagvú, vörös színű, savanyú ízű bogyó, május-júniusban virágzik.

A gyökér- és a kéregdrog 1,3% berberin, oxiakantin, berbamin, palmatin, jatrorrizin, kolumbamin, berberrubin alkaloidákat, kelidonsavat, gyantát, cseranyagot tartalmaz. Főzetüket gyomorbántalmak, bélbántalmak, májbántalmak és epebántalmak ellen, valamint enyhébb hatású hashajtóként használják.

A termésdrog 5% cukrot (glukóz, fruktóz), 6,5%-ban gyümölcssavakat, C-vitamint, pektint, gumit tartalmaz.

Teáját bélhurut ellen használják. A friss termésekből erősítő hatású bort és szörpöt készítenek.

A vízi menta vagy balzsamfű (Mentha aquatica) az ajakosvirágúak családjába tartozó, nyirkos réteken és vizek mellett termő illatos, évelő növény.

Szára kb. fél méter magas, négyszögletes. Levelei tojásdadok, sötétzöldek, fűrészesek. Virágai gömbös fejecskékben állnak, pártájuk bíbor lila színű.

A drog 0,3-0,8% illóolajat 36% szabadlinalool-, linalilacetát-, carvon-, szeszkvirterpén tartalommal, valamint 7% cseranyagot tartalmaz.

A vízi menta forrázatát belsőleg szélhajtónak, gyomorbántalmak és epebántalmak ellen, bélféregűzőnek, külsőleg pedig reumás bántalmak ellen bőrvörösítő borogatóként használják.