fejkorpa

Csalán (Csípős csalán, nagy csalán, kétlaki csalán, csólyány. Urtica dioica L. )

A csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozó, az ország egész területén előforduló, sokszor erdők aljnövényzeteként is nagy tömegekben élő, kétlaki, évelő növény. Minden szerve fullánkszőrökkel borított, ha testhez ér, égető, viszkető fájdalmat okoz.

Gyökértörzse hosszú, kúszó, elágazó, hengeres, barázdált, barnássárga. Szára 1 méternél magasabbra is megnő, egyenes, egyszerű, négy-élű. Levele nyeles, lemeze szíves tojásdad vagy lándzsás, hosszan kihegyezett, durván fűrészes szélű, szíves vállú. Virágzata füzérszerű.

A csalánnak a leveleit és a gyökérzetét kell gyűjteni. A levélgyűjtést célszerűen úgy végzik, hogy a szárat az alján két ujj közé fogják, és felfelé irányulóan lehúzzák róluk a leveleket. A gyűjtők kesztyűs kézzel dolgoznak, s ujjaikra kívülről vastagabb puha drótspirált tekernek. A drót megvédi a kesztyűt a gyors elkopástól, és a leveleknek a szárról való leszakítását is könnyíti. A levelekhez szárrész nem kerülhet, legfeljebb csak a csúcslevelekkel leszakadó, mintegy 5 cm-es rész gyűjthető az áruhoz.

A csalánlevél nagy tömegét a lakott helyektől távol, az erdőkben gyűjtik, ahol padlások, fedett szárítóhelyek nem állnak rendelkezésre. Ezért kivételesen meg van engedve a levelek napfényre kiterített szárítása is. A leveleket tisztára feltakarított helyre kell kiteríteni, száradás közben gyakran átforgatni, s majd homoktól és minden más idegen anyagtól megtisztítva kell bezsákolni. Ponyvákat is kéznél kell tartani, hogy az éjjeli harmat, valamint az eső ellen védeni lehessen. Beszáradási aránya kb. 5:1.

A drog (Urticae folium) glikozidákat, cseranyagot, egy gyantaszerű anyagot (csalánméreg), hangyasavat, ecetsavat, hisztamint, B- és C-vitamint, viaszt, cukrot, klorofillt (növényi zöld) szerves savakat, sárga színanyagot, glükokinint (vércukorszintet csökkentő anyag), ásványi sókat stb. tartalmaz.

A csalánlevél drogjának nagyobb tömegét klorofill előállítására dolgozzák fel, de igen jelentős a gyógyteaként való felhasználása is. Teáját reuma, köszvény, cukorbaj, vízkór, csalánkiütés, hólyaghurut, magas vérnyomás, gyomorhurut és bélhurut, bőrkiütések, vesehomok ellen, valamint vértisztítóként, vizelethajtónak, általános erősítőnek, gyomor- és bélvérzés, köhögés csillapítására stb. isszák. Külsőleg aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőként, bőrkiütésekre borogatóként, hajhullás és korpaképződés, valamint hajzsírosodás ellen mosóvízként, torokgyulladás ellen gargalizálóként használják. Hajvizet is készítenek belőle.

A csalán gyökérzetét (Urticae radix) ősszel vagy tavasszal kell gyűjteni, a korhadt részektől, mellékgyökerektől és a szárcsonkoktól meg kell tisztogatni. Beszáradási aránya kb. 3:1.

Cseranyagot, hamujában, pedig 10% meszet tartalmaz. Főzetét bélhurut ellen isszák, külsőleg pedig hajmosásra használják, hajhullás és korpásódás ellen. Reuma elleni fürdőket is készítenek vele.

A csalán leveleiből készült tea (10 gr 1/4 1 vízre) használatos vizelethajtónak, a légzőszervek és tüdő elnyálkásodásakor, aranyérnél. Ilyenkor a fenti főzetből naponta 2 csészényit kell elfogyasztani. Leveléből és magjából készült alkoholos kivonatot a tüdővészesek kimerítő izzadásánál s a bőrtuberkulotikusok túl sok hasmenésénél használják.

Erősebb hatást vált ki a gyökérből készült főzet. (10 gr 1/4 1 vízre) Vesegennyedésnél használatos. Amennyiben hányásra ingerel, gyengébb főzetet kell készíteni. Cukorral vagy mézzel főzve, asztmaellenes szer. Elnyálkásodásnál kitűnő borogató és toroköblítő. Még ma is divatban van a megbénult végtagokat, reumás fájdalmaknál a testrészeket friss csalánvesszővel korbácsolni.

A belőle készült tea vagy alkoholos kivonat, egy kevés perubalzsam hozzáadásával hajhullás és fejkorpa ellen régi házi-szer.

A tótok tüdővész elleni házi-szere. Csalán, kosborgumó, veronikafű, tüdőfű, zilizgyökér, erdei szamócalevél, vöröshagyma; az egész tejben kifőzve, majd kisütve, cukorral és mézzel leöntve kerül fogyasztásra.

Nyárfa, fekete (Populus nigra Rezgőnyárfa, fekete jegenye, topolyafa)

A fekete nyárfa sétányaink kedvelt fája, mert gyorsan nő, terebélyes lombos fa. A fiatal fa kérge sima, az idősebbé durva és hasadozott. Levelei hosszúnyelűek, tojásdadalakúak, szögletesen fogazottak. A levél fonákja fehéresen szürkés molyhos. Rügyei is molyhosak. Termését, az apró magot fátyolszerű lepel borítja.

Nagyobbrészt ültetett fa nálunk, de vadon is előfordul, szereti a nedves, homokos erdei földet.

Gyógyszerül használják csukódott rügyeit (gemmae), elszenesedett faját (carbo) és a fakérgét (cortex).

Hatóanyaga: illóolaj, mézga, salicin, popuin, salipopulin.

A húgycső megbetegedéseinél, fájdalmas vizelésnél, hólyag gyengeségnél, hörghurutnál, bőrkiütésnél, csúz és reumánál, mint vizelethajtó jó eredménnyel használható a következő főzet: vegyünk 15-20 gr nyárfarügyet, vagy egyenlő mennyiségben nyárfarügyet és nyárfakérget és főzzük azt 2-3 percig 1/2 l vízzel. A szüredéket forrón igyuk meg.

A rezgőnyárfa leveleit öregemberek vizelettarthatatlanság (incontinentia urinae) és prosztatatúltengés esetében jó eredménnyel használják.

Gyomorégés, felfúvódás, hányinger és a gyomortól, emésztés rendetlenségből származó fejfájás kitűnő házi-szere a nyárfa szénpora, melyből étkezés előtt, vagy még jobb étkezés után 1 kávéskanálnyit vegyünk be.

Gyulladásos és égési sebet, daganatot, fagyást, izületi és izom reumát, aranyeres csomókat, repedt mellbimbókat és ajkakat a következő kenőccsel gyógyíthatunk: vegyünk 15 gr friss nyárfabimbót, 10 gr viaszt, étkezési olajat, faggyút 20-20 gr-ot, főzzük ezt, míg a nedvesség elpárolgott, szűrjük, meg és kihűlésig keverjük. Ugyanezt a kenőcsöt használhatjuk fejkorpa és fejbőrsömör megszüntetésére. Hajnövesztő szernek is ezt a kenőcsöt alkalmazzák.

Véraláfutást és horzsolásból származó sebeket nyárfarügy szesszel kezelhetünk, melyhez 20 gr friss (1 évnél nem idősebb) nyárfabimbót, 80 gr 70%-os alkoholt veszünk, melyet 6 napig többszöri felrázás közben, áztatunk. A szüredéket filtráljuk. E tinktúrából 3 cseppet cukorra cseppentve hólyagbántalmaknál, mellfájásnál is szoktak használni.

Az állatgyógyászatban a babérolajjal kevert, fent leírt kenőcs az emlős állatok tejcsomóit oszlatja. Fája tüzelőnek kevéssé használatos, főleg esztergályos munka, csónak deszka készül belőle; fiatal fájából karó, rőzse, cölöpzet készül, de a kosárfonásnál is használják.