Csalán
Csalán (Csípős csalán, nagy csalán, kétlaki csalán, csólyány. Urtica dioica L. )
A csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozó, az ország egész területén előforduló, sokszor erdők aljnövényzeteként is nagy tömegekben élő, kétlaki, évelő növény. Minden szerve fullánkszőrökkel borított, ha testhez ér, égető, viszkető fájdalmat okoz.
Gyökértörzse hosszú, kúszó, elágazó, hengeres, barázdált, barnássárga. Szára 1 méternél magasabbra is megnő, egyenes, egyszerű, négy-élű. Levele nyeles, lemeze szíves tojásdad vagy lándzsás, hosszan kihegyezett, durván fűrészes szélű, szíves vállú. Virágzata füzérszerű.
A csalánnak a leveleit és a gyökérzetét kell gyűjteni. A levélgyűjtést célszerűen úgy végzik, hogy a szárat az alján két ujj közé fogják, és felfelé irányulóan lehúzzák róluk a leveleket. A gyűjtők kesztyűs kézzel dolgoznak, s ujjaikra kívülről vastagabb puha drótspirált tekernek. A drót megvédi a kesztyűt a gyors elkopástól, és a leveleknek a szárról való leszakítását is könnyíti. A levelekhez szárrész nem kerülhet, legfeljebb csak a csúcslevelekkel leszakadó, mintegy 5 cm-es rész gyűjthető az áruhoz.
A csalánlevél nagy tömegét a lakott helyektől távol, az erdőkben gyűjtik, ahol padlások, fedett szárítóhelyek nem állnak rendelkezésre. Ezért kivételesen meg van engedve a levelek napfényre kiterített szárítása is. A leveleket tisztára feltakarított helyre kell kiteríteni, száradás közben gyakran átforgatni, s majd homoktól és minden más idegen anyagtól megtisztítva kell bezsákolni. Ponyvákat is kéznél kell tartani, hogy az éjjeli harmat, valamint az eső ellen védeni lehessen. Beszáradási aránya kb. 5:1.
A drog (Urticae folium) glikozidákat, cseranyagot, egy gyantaszerű anyagot (csalánméreg), hangyasavat, ecetsavat, hisztamint, B- és C-vitamint, viaszt, cukrot, klorofillt (növényi zöld) szerves savakat, sárga színanyagot, glükokinint (vércukorszintet csökkentő anyag), ásványi sókat stb. tartalmaz.
A csalánlevél drogjának nagyobb tömegét klorofill előállítására dolgozzák fel, de igen jelentős a gyógyteaként való felhasználása is. Teáját reuma, köszvény, cukorbaj, vízkór, csalánkiütés, hólyaghurut, magas vérnyomás, gyomorhurut és bélhurut, bőrkiütések, vesehomok ellen, valamint vértisztítóként, vizelethajtónak, általános erősítőnek, gyomor- és bélvérzés, köhögés csillapítására stb. isszák. Külsőleg aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőként, bőrkiütésekre borogatóként, hajhullás és korpaképződés, valamint hajzsírosodás ellen mosóvízként, torokgyulladás ellen gargalizálóként használják. Hajvizet is készítenek belőle.
A csalán gyökérzetét (Urticae radix) ősszel vagy tavasszal kell gyűjteni, a korhadt részektől, mellékgyökerektől és a szárcsonkoktól meg kell tisztogatni. Beszáradási aránya kb. 3:1.
Cseranyagot, hamujában, pedig 10% meszet tartalmaz. Főzetét bélhurut ellen isszák, külsőleg pedig hajmosásra használják, hajhullás és korpásódás ellen. Reuma elleni fürdőket is készítenek vele.
A csalán leveleiből készült tea (10 gr 1/4 1 vízre) használatos vizelethajtónak, a légzőszervek és tüdő elnyálkásodásakor, aranyérnél. Ilyenkor a fenti főzetből naponta 2 csészényit kell elfogyasztani. Leveléből és magjából készült alkoholos kivonatot a tüdővészesek kimerítő izzadásánál s a bőrtuberkulotikusok túl sok hasmenésénél használják.
Erősebb hatást vált ki a gyökérből készült főzet. (10 gr 1/4 1 vízre) Vesegennyedésnél használatos. Amennyiben hányásra ingerel, gyengébb főzetet kell készíteni. Cukorral vagy mézzel főzve, asztmaellenes szer. Elnyálkásodásnál kitűnő borogató és toroköblítő. Még ma is divatban van a megbénult végtagokat, reumás fájdalmaknál a testrészeket friss csalánvesszővel korbácsolni.
A belőle készült tea vagy alkoholos kivonat, egy kevés perubalzsam hozzáadásával hajhullás és fejkorpa ellen régi házi-szer.
A tótok tüdővész elleni házi-szere. Csalán, kosborgumó, veronikafű, tüdőfű, zilizgyökér, erdei szamócalevél, vöröshagyma; az egész tejben kifőzve, majd kisütve, cukorral és mézzel leöntve kerül fogyasztásra.
