reumás fájdalmak

Csalán (Csípős csalán, nagy csalán, kétlaki csalán, csólyány. Urtica dioica L. )

A csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozó, az ország egész területén előforduló, sokszor erdők aljnövényzeteként is nagy tömegekben élő, kétlaki, évelő növény. Minden szerve fullánkszőrökkel borított, ha testhez ér, égető, viszkető fájdalmat okoz.

Gyökértörzse hosszú, kúszó, elágazó, hengeres, barázdált, barnássárga. Szára 1 méternél magasabbra is megnő, egyenes, egyszerű, négy-élű. Levele nyeles, lemeze szíves tojásdad vagy lándzsás, hosszan kihegyezett, durván fűrészes szélű, szíves vállú. Virágzata füzérszerű.

A csalánnak a leveleit és a gyökérzetét kell gyűjteni. A levélgyűjtést célszerűen úgy végzik, hogy a szárat az alján két ujj közé fogják, és felfelé irányulóan lehúzzák róluk a leveleket. A gyűjtők kesztyűs kézzel dolgoznak, s ujjaikra kívülről vastagabb puha drótspirált tekernek. A drót megvédi a kesztyűt a gyors elkopástól, és a leveleknek a szárról való leszakítását is könnyíti. A levelekhez szárrész nem kerülhet, legfeljebb csak a csúcslevelekkel leszakadó, mintegy 5 cm-es rész gyűjthető az áruhoz.

A csalánlevél nagy tömegét a lakott helyektől távol, az erdőkben gyűjtik, ahol padlások, fedett szárítóhelyek nem állnak rendelkezésre. Ezért kivételesen meg van engedve a levelek napfényre kiterített szárítása is. A leveleket tisztára feltakarított helyre kell kiteríteni, száradás közben gyakran átforgatni, s majd homoktól és minden más idegen anyagtól megtisztítva kell bezsákolni. Ponyvákat is kéznél kell tartani, hogy az éjjeli harmat, valamint az eső ellen védeni lehessen. Beszáradási aránya kb. 5:1.

A drog (Urticae folium) glikozidákat, cseranyagot, egy gyantaszerű anyagot (csalánméreg), hangyasavat, ecetsavat, hisztamint, B- és C-vitamint, viaszt, cukrot, klorofillt (növényi zöld) szerves savakat, sárga színanyagot, glükokinint (vércukorszintet csökkentő anyag), ásványi sókat stb. tartalmaz.

A csalánlevél drogjának nagyobb tömegét klorofill előállítására dolgozzák fel, de igen jelentős a gyógyteaként való felhasználása is. Teáját reuma, köszvény, cukorbaj, vízkór, csalánkiütés, hólyaghurut, magas vérnyomás, gyomorhurut és bélhurut, bőrkiütések, vesehomok ellen, valamint vértisztítóként, vizelethajtónak, általános erősítőnek, gyomor- és bélvérzés, köhögés csillapítására stb. isszák. Külsőleg aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőként, bőrkiütésekre borogatóként, hajhullás és korpaképződés, valamint hajzsírosodás ellen mosóvízként, torokgyulladás ellen gargalizálóként használják. Hajvizet is készítenek belőle.

A csalán gyökérzetét (Urticae radix) ősszel vagy tavasszal kell gyűjteni, a korhadt részektől, mellékgyökerektől és a szárcsonkoktól meg kell tisztogatni. Beszáradási aránya kb. 3:1.

Cseranyagot, hamujában, pedig 10% meszet tartalmaz. Főzetét bélhurut ellen isszák, külsőleg pedig hajmosásra használják, hajhullás és korpásódás ellen. Reuma elleni fürdőket is készítenek vele.

A csalán leveleiből készült tea (10 gr 1/4 1 vízre) használatos vizelethajtónak, a légzőszervek és tüdő elnyálkásodásakor, aranyérnél. Ilyenkor a fenti főzetből naponta 2 csészényit kell elfogyasztani. Leveléből és magjából készült alkoholos kivonatot a tüdővészesek kimerítő izzadásánál s a bőrtuberkulotikusok túl sok hasmenésénél használják.

Erősebb hatást vált ki a gyökérből készült főzet. (10 gr 1/4 1 vízre) Vesegennyedésnél használatos. Amennyiben hányásra ingerel, gyengébb főzetet kell készíteni. Cukorral vagy mézzel főzve, asztmaellenes szer. Elnyálkásodásnál kitűnő borogató és toroköblítő. Még ma is divatban van a megbénult végtagokat, reumás fájdalmaknál a testrészeket friss csalánvesszővel korbácsolni.

A belőle készült tea vagy alkoholos kivonat, egy kevés perubalzsam hozzáadásával hajhullás és fejkorpa ellen régi házi-szer.

A tótok tüdővész elleni házi-szere. Csalán, kosborgumó, veronikafű, tüdőfű, zilizgyökér, erdei szamócalevél, vöröshagyma; az egész tejben kifőzve, majd kisütve, cukorral és mézzel leöntve kerül fogyasztásra.

Fillérfű, Pénzlevelű lizinka Lysimachia nummularia

Szárai a földön fekszenek, levelei kerekek, átellenesek, virágai sárgák. Nedvesebb helyeken, árkokban, vizek partján, erdei tisztásokon található. A föld feletti részek (Herba lysimachiae) májustól július végéig gyűjthetők, lehetőleg füves helyekről, hogy minél kevésbé legyenek sárosak, utóbbi esetben közvetlenül gyűjtés után alaposan meg kell mosni. Könnyen szárítható árnyékban, 30-35 fokos helyiségekben.

Tartalmaz szaponinokat, procianidineket. Külsőlegesen használják meleg párakötések, borogatások alakjában, reumás fájdalmakban, idegzsábában, zúzódások törések utáni állapotok kezelésében. Antibiotikus és gyulladáscsökkentő hatású, ezért felhasználható bőrgennyesedéses betegeknél a fürdővíz adalékának formájában, a nagy hajlatok idült bőrfertőzésében (eritrazma): 10%-os vizes főzetét teszik a fürdővízbe.

A száj nyálkahártyájának gyulladásaiban (sztomatitisz), fogínygyulladásban (gingivitisz), fogágy betegségben (paradentózis) öblögetőszer.

Olasz szalmagyopár (Helichrysum italicum)

Többek között illóolajakat, tannint, poliszacharidokat tartalmaz. Kivonatai immunstimuláló hatásúak, influenza, tüdőgyulladás megelőzésében, légúti betegségek megszüntetésében.

A virágzatot használjuk, amit a virágnyílás elején szedünk le. Árnyékos és jól szellőző helyen csokrokban megszárítjuk.

Alacsony bokor, a medíterráneum nyugati országaiban nem nő magasabbra 50 cm-nél. Évelőnövény. A szárakon nincsenek elágazások, a levelek egyenesek és lándzsa, formára emlékeztetnek, szélük a föld felé hajlik.

Az egész növényt fehéres pehely borítja, ami erős illatot áraszt. A virágok halvány sárgák, nyáron nyílnak, a csöves virágok ernyős virágzatot alkotnak.

A főzetet és forrázatot köhögés, bronchitisz hurutos állapotok, valamint visszércsomó és reumás fájdalmak esetében alkalmazzák. Külső használatra borogatást készíthetünk, illetve fürdővízhez adhatjuk, aranyér, bőrbajok, fagyás és a rossz vérkeringés okozta hideg végtagok ellenszereként.

A szalmagyopár illóolaja nagyon megbecsült a parfümkészítésben.

A főzet rendszeres fogyasztása erősíti a bőrt a káros napsugarakkal szembeni védekezésben, míg a fürdővízhez adott főzet tonizálja és rugalmassá teszi.

Fűszernövényként is megállja a helyét, leveles szára enyhe curryízt ad a rizsnek, húsételeknek, leveseknek. A szárakat főzés közben kell az ételbe tenni és tálaláskor eltávolítani.

Magas koncentrációjú illóolajtartalma miatt fűszerkeverékek, kozmetikumok alkotóeleme.

Olíva (Olea europaea)

Vérnyomáscsökkentő, puhító, hashajtó és májerősítő hatású.

A levelét egész évben, a kérgét február-március vagy október-novemberben gyűjtjük, a termést novembertől januárig takarítjuk be.

A mediterrán vidékeken és a mérsékelt övi területek védett részein termő jellegzetes fa. Életkora adott esetben a 600 évet is meghaladhatja. Örökzöld, 10 méter magas, különleges megjelenésű, csavart törzsű fa. A lándzsa alakú, bőrnemű levelek színe sötétzöld, a fonákja ezüstös. A virágok fehéres színűek és jelentéktelenek. A termése ovális, húsos csonthéjas „olajbogyó", amelyből az igen értékes olíva olajat sajtolják. Az olajág hosszú idő óta a békét, a bölcsességet és a jómódot jelképezi. Ez egyáltalán nem csoda, mert hiszen az olajfa rendkívül lassan nő, és sok időnek kell eltelnie, amíg bő termést hoz.

Az olíva olajat széles körben használják főzésre, mert finom és egészséges. Csökkenti a vér koleszterinszintjét, s ez által csökken a szív- és érrendszeri betegségek, köztük a trombózis kockázata, Az extraszűz olívaolaj gyógyhatása érvényesül gyomorfekély, székszorulás, epe- és vesekövesség esetében is. A levelekből készült főzet reumás fájdalmak, köszvény és magas vérnyomás ellen hat.

Külsőleg a főzet horzsolások és vágott sebek lemosására, borogatásként aranyeres panaszokra jó. Az olaj használható még a gyulladt fogíny masszírozására. Az illatszeripar az olívaolajjal bőrtápláló krémeket, testápolókat gyárt.