fertőtlenítő
|
Termései tobozbogyók, amelyek két évig fejlődnek, s a második évben augusztus-szeptemberben érnek meg. Éretlenül zöldek, 4-5 mm átmérőjűek, kemények. Éretten az ujjak között könnyen összeroppanthatók, 5-10 mm átmérőjűek, barnás feketék, kékes-hamvas bevonatuk alatt fényesek, héjuk vékony, bőrnemű, belsejük lágy, szivacsos, kevés nedvű, három magvú. Szaguk enyhe, terpentinre emlékeztető, ízük édeskés, aromás, kesernyés. A drog (Janiperi fructus v. bacca) kb. 1% illóolajat, kb. 30% invertcukrot, juniperin glikozidot, egy flavonglikozidot, kb. 10% gyantát, cseranyagot, gumit, viaszt és pektint tartalmaz. A friss bogyóban C-vitamin is van, amely azonban a drogban a tárolás folyamán elbomlik.
A borovicskafenyőből illóolajat és pálinkát is állítanak elő. Tulajdonképpen borókapálinka az angolok „gin" nevű itala is. A borovicskafenyő olajnak is sokrétű a felhasználási lehetősége. Egy- két cseppjét cukorral bevéve ugyanolyan bántalmak ellen használják, mint a teáját. Alkalmazzák továbbá fürdősók illatosítására, valamint hörghurut és tbc elleni vízgőzös belélegzésre (inhalálásra). Reumás és izületi fájdalmak csillapítására bedörzsölő szerekhez is adják az olajat. A borókaolaj a borovicska pálinka készítésénél melléktermékként jelentkezik, a pálinka tetején úszik, onnan gyűjtik össze. Egy másik gyártási mód szerint az illóolaj lepárlása után visszamaradó anyagot cefrézik, és abból készítik a pálinkát. A kereskedelem időnként a borovicskafenyő levelei és a kérgüktől megtisztított ágai iránt is érdeklődik.
Néha 1 m magas növény, szögletes, néha vörösesen foltos és gyengén szőrös szárral, mely tojásdad alakú, fűrészes, vöröses zöld leveleket hord. A virágok a szárak végén kalászszerű virágzatot alkotnak. A borsos menta a vízi és zöld mentának leszármazottja. Nálunk termesztik. Felhasználják az egész füvet (herba), levelét (folium), olaját (oleum) és az olajából kikristályosodott mentholt, továbbá gyártási melléktermékeit is. Hatóanyaga: a jellegzetes illatú és ízű mentaolaj, melyből 4 fok C-ra lehűtve kiválik a menthzol, továbbá csersav, növényi keserű, menthon, terpenek, mentholester stb. A gyomor és bél fájdalmas görcsét és felfúvódást oszlató a fűből készült tea (25 gr 1/4 l vízre), mely azon kívül ideg és gyomorerősítő, amiért is a gyomorban fellépő zavaroknál, görcs, hányás, kólika, altesti fájdalmaknál, bélrenyheségnél, ideges gyomornál, epebántalomnál használjuk, úgy, hogy belőle reggel, este 1 csészényit fogyasztunk. A tea melegen elfogyasztva izzasztó is és menstruációt előmozdító. A teákat vízzel, egyenlő rész borral, tejjel is készíthetjük. A fűből (leveleiből) készült bor, vagy szörp, a fent elmondottakhoz hasonló célt szolgál.
A gyors hatás kiváltására a leírt esetekben ajánljuk a következő keveréket: 15 gr éteres macskagyökér tinktúrához 1 gr borsosmenta olajat adunk, ilyből 1 kockacukorra a szükségnek megfelelően 20-30 cseppet cseppentünk, vagy 44. gr alkoholba 1 gr borsosmenta olajat keverünk és ebből 30-36 cseppet adunk be cukros vízben. A borsosmenta olaj általánosan használt és a legkülönbözőbb változatban ismert bedörzsölő-fájdalomcsillapítószer neuralgiás (idegzsába) fájdalmakra, csúz és köszvény fájdalmak csillapítására. Lyukas fogra kínzó fájdalmakkor vattára cseppentett menta olajat tesznek. A megfőzött fűből fürdő, is készül és néha ehhez az erősítőfürdőhöz egy pár csepp olajat is szoktak tenni. Hurutnál az illóolaját inhalálják. A gyógyszerészeti iparban igen sokoldalú és elterjedt a mentaolaj és a mentol felhasználása, amennyiben fogcsepp, szájvíz, fájdalomcsillapító szesz és mentolkúp, nátha elleni szippantópor, folyékony sampon és reuma elleni sok száz, kenőcs, balzsam és szesz készül belőlük. A fülben képződött kelevényre vaselin-olajban oldott mentholt cseppentünk vattára és helyezzük el a fülben; ugyanezt az orrban fellépő szőrtüszőgyulladásnál is használhatjuk. Menta szörp. 20 gr összetörött mentalevelet áztassunk 24 óráig 10 gr alkoholban és 120 gr vízben. A többször megkevert anyagot, miután megszűrtük, 200 gr cukorral szörppé főzzük.
Hatásai:
Használata: Belsőleg: Krónikus légzőszervi gyulladások, krónikus torokgyulladás, hangszálgyulladás, vastagbélgyulladás, vérhas, általános gyengeség, gyomorgörcs és bélgörcs, idegességből eredő hányás, görcsös, fájdalmas havivérzés, asztma, köszvény, epilepszia, hisztéria, idegi eredetű fantomfájdalmak, bélférgek esetén. Egy evőkanál mézbe, vagy egy mokkás cukorra egy-\ két cseppet naponta háromszor étkezés után magunkhoz venni. A szájunkat addig nem nyitjuk ki, amíg a méz, illetve a cukor szét nem olvadt a szánkban, és le nem nyeltük a cseppeket!
Külsőleg: Horzsolások, sebek (alkoholos oldatukkal kezeljük). Reumatikus fájdalmak (alkoholos oldatban vagy kenőcsben oldva bedörzsölni). Kezdődő torokgyulladás és hangszálgyulladás esetén inhalációval segít. Lyukas fog esetén egy cseppet a lyukba. (Ez csak a fájdalmat csillapítja, nem mentesít a mielőbbi fogorvosi kezelés alól!) Fülfájdalomkor egy cseppet a vattára cseppenteni, és a fülbe helyezni. Bőrbetegségek (kiváltképp pikkelysömör) esetén a kenőcsben oldott cajaputi-cseppek bedörzsölve igen hatékonyak.
Hatásai:
Használata: Belsőleg: Húgyutak fertőzöttségekor, visszértágulat, aranyér, hasmenés, menstruációs zavarok, klimaxos panaszok esetén.
Külsőleg: Vérző fogíny - a szájöblítő vízbe 1 csepp. Aranyér - zsíros krémbe keverve. Cellulitis esetén. Horzsolásos sérülés esetén közvetlenül. Fertőtlenít.
Figyelmeztetések és ellenjavallatok: Epilepsziás betegeknél tilos alkalmazni!
|
A ciprusfélék családjába tartozó borovicskafenyő, bróka (Juniperus communis), 2-4 m magas, örökzöld, kétlaki cserje vagy fa. A Duna-Tisza köze homokbuckás területein, Bugac, Soltvadkert és Örkény környékén számottevő erdőket alkot, ahová annak idején a futóhomok megkötésére telepítették. Ezeket a borovicskafenyőket ma védett területté nyilvánították. Még említést érdemlő kisebb elterjedési területei: a Bükk a Mátra és az Abaúj-Tornai hegyek vidékei. A borovicskafenyő levelei ár alakúak, igen szúrósak, 1-2 cm hosszúak, az ágakon hármas örvökben állnak. Virágai kicsinyek, a porzósak barkaszerűek, a termősek gömbölydedek. Április-májusban nyílnak.
Hatása vizelethajtó (vesebajokban vigyázat!), szélhajtó, étvágyjavító és emésztést serkentő, vesekőoldó és epekőoldó. Gyakori alkotó része a húgyutakat fertőtlenítő, a légzőszervi és a reumás megbetegedések elleni teakeverékeknek. Lekvárnak elkészítve is tartják a háztartásokban, amelyből naponta 1-2 kávéskanállal fogyasztanak vizelethajtóul, epeserkentőül vagy a vesétől származó vízkór ellen. A borovicskafenyőt ipari és háztartási fűszerül is használják, különösen húsok pácolására és halkészítmények ízesítésére.
Borsosmenta (Mentha piperha)
A menthol 1:10 alkoholban oldva (10-15 csepp 1 kockacukorra) az érmozgató idegekre, a légzésre és a szívizomra, kámforszerűen hat, az idegközpont izgalmát csökkenti. A bőrön és nyálkahártyán hidegérzést kelt. Érzéstelenítő is fájdalom esetén. A szájban nyálkafolyást idéz elő, viszont az orrban a váladék kiválasztását csökkenti. Epehajtó, amellett fertőtlenítő. Kitűnő és gyorsan ható házi-szer a gyomortól keletkezett fejfájás, fülzúgás és fájás, rekedtség, rosszullét, altesti fájdalmak, fájdalmas hasmenés fellépésekor.
Cajaput (Melaleuca leucadendron) Ausztrália, Molukka, Jáva, Celebes, Fülöp-szigetek, Malajzia földjéről való. Illóolaját vízgőz-lepárlás útján a növény leveleiből és rügyeiből nyerik.
Ciprus (Cupressus sempervirens) a Közép- és Dél-Európában, Észak-Afrikában és Közel-Keleten honos növény gyümölcséből és a friss ágvégekből nyerik az illóolajat vízgőz-lepárlással.