fogíny
| ||||||||
|
A vértranszfúzió az életerő kölcsönzését jelenti, ami azonban csak rövid ideig tart ki, életfeladattá válik, hogy mindenfajta erőszakot a sebesülés legkisebb lehetőségét is el kell kerülni (a fizikai sík megélését a Mars princípium jelenléte nélkül „megúszni"). A korai halál Damoklesz-kardja ott függ a feje felett, fel kell ismerni a fizikai valóságon kívül létező lényeges dolgokat. Valamely örökletes dologért vérezni, megfizetni valaminek az árát.
Amit tenni kell! A múlt örökségét komolyan venni, és magunkban feldolgozni. Meg kell tanulni saját életerőnknek nagylelkűen teret engedni, és energiát ajándékozni erő, pénz vagy idő formájában. Elengedési gyakorlatok, megtanulni elfogadni a segítséget, elfogadni, hogy külső támogatásra szorulunk, lelki szinten sebezhetővé válni. Figyelem-összpontosítási gyakorlatok (pl. zazen ülőgyakorlatok, vipassana meditáció), olyan gyakorlatok, amelyek abban segítenek, hogy le tudjunk mondani az agresszió szükségletéről, szelíddé, jámborrá válni „boldogak a szelídek, mert övék a mennyek országa". Tudatosan megtanulni, értékelni az időt és az életenergiát, meditációk a „halj meg, és szüless újjá" elvén. Önszántunkból áldozatot hozni valamiért, mielőtt még erre más kényszerítene bennünket, az életet lelki-szellemi síkra helyezni, hiszen a fizikai világ túlságosan veszélyes. Elengedni az egó hatalmi törekvéseit, elismerni az élet ajándék mivoltát, tisztelet az élet minden formájával szemben. Kibékülés létünk bizonytalanságával és halálunk bizonyosságával.
|
||||||||


Vérzékenység vagy hemofilia az életenergia stabilizálási képességének az X-kromoszómán keresztül öröklődő hiánya, az elvérzés veszélye fenyeget. Az életenergia a vér az első adódó alkalommal tovaszökik, az életerő elvesztésének veszélye, álmosság, gyengeség, bágyadtság, külső-belső vérzések. A belső vérzések még veszélyesebbek például izületi vérzések, minden hirtelen mozdulat előidézheti. Fogínyvérzés az erőszak bölcsője az íny különösen érzékeny, veszélyeztetett, az élet oly drága vizével, a vérrel való kényszerű óvatos bánásmód, ez azt is jelenti, hogy magával az életerővel is csínján kell bánni, keretek között tartani működését, és minden lépésnél ellenőrizni.