gyomorbántalmak
| ||||||||
|
Az első évben csupán szárnyalt dús tőlevélzete fejlődik, a második évben jelenik meg erőteljes szára, amely gyakran 2 méternél is magasabb, egyenes, csöves, a tetején elágazó. Szárlevelei közül az alsók két-három, arasznyi hosszúak, széles, tojás kerületűek, kétszer, háromszor szárnyaltak; alapjuk hüvelyszerű, felfúvódott. A szár felsőbb levelei kisebbedők. A levélkék hosszúkás tojásdadok, 5-15 cm hosszúak, kétszer fűrészelt élűek, a végső levélke karéjos vagy hasogatott. Virágzata gömb alakú, 20-40 cm átmérőjű, 20-40 sugarú, sárgászöld virágú összetett ernyő, az ernyőcskék sokvirágúak. Gallérka levelek az ernyőcskék tövében vannak. Gyökere az első évben répaszerű, egy-két ujjnyi vastag; a második évben a gyökértörzs kisebb ökölnyire is fejlődik, ebből több, kisujjnyi vastag, 10-30 cm hosszú járulékos gyökér ered. A gyökérzet kívül szürkésbarna, belül szennyesfehér színű, kellemes, jellemző szagú, csípős, fűszeres, kesernyés ízű. Kettős kaszat termése 6-8 mm hosszú, elliptikus, lapos, kopasz, könnyű, fakósárga színű, a résztermés hátán három kiálló borda van, szélein szárnyasan szegélyes. Az angyalfű május-júniusban virágzik, termése augusztusban érik. Drog előállítására felhasználható részei: az első év őszén vagy a második év tavaszán kiásott gyökérzete (Angelicae rhizoma et radix), a levél (Angelicae folium), valamint a termése (Angelicae fructus). A gyökérzet kb. 5:1, a levél 6:1, a termés, pedig 2:1 arányban szárad be.
Használják teakeverékben: étvágyjavító, emésztést serkentő, vizelethajtó, vértisztító, szélhajtó, nyálkaoldó, idegerősítő, izzasztó, felfúvódást szüntető szerként, továbbá gyomorbántalmak és epebántalmak ellen. Szeszes kivonatát reuma elleni bedörzsölőkhöz adják. A szesziparban a gyomorkeserű likőrök készítésénél gyakran alkalmazott alkotórész. Illóolajat is állítanak elő a drogból, amelyet a likőr-, az illatszer- és a cukorkaipar használ fel. A levéldrog kb. 0,1% illóolajat, keserűanyagot, cseranyagot stb. tartalmaz. Használják fűszerül, vizelethajtó őserősítő teák készítésére. Az északi országokban a fiatal leveleket salátának és főzeléknek elkészítve is fogyasztják. Húsos levélnyelét, pedig cukrozottan csemegézik. Az idősebb leveleket takarmányozzák, mert tejszaporító hatása is ismert. A termésdrog 0,5-1,5% illóolajat, kb. 15% zsíros olajat, gyantát, keserűanyagot, aromás anyagokat stb. tartalmaz. Étvágyjavító, vizelethajtó, gyomorhurut és bélhurut, epe- ős idegbántalom elleni teához keverik. A drogot a likőripar is használja. Az illóolajat, a likőriparon kívül, az illatszer-, a kozmetikai és a cukoripar is alkalmazza.
Az emésztőrendszer leggyakoribb zavarai, közé tartozik a nyálkahártya gyulladása. A mindennapi múló gyomorpanaszokat is legtöbbször nyálkahártya-izgalom okozza. Ideges impulzus hatására a gyomorfal túl sok gyomorsavat termel, ami a nyálkahártyát izgatja, sőt gyulladást is okozhat. Az enyhe gyomornyálkahártya-gyulladás akupresszúrával három-hét nap alatt kikezelhető. A kímélő étrend megkönnyíti ugyan az emésztést, gyógyulást azonban nem eredményez. A savat megkötő gyógyszereknek is fájdalmat enyhítő hatásuk van, de egyidejűleg az emésztés folyamatát is lassítják. Nefritgyöngy és a gyomor közepe. A szegycsont felső végén található a ha-ba-ex alatt. Gyomorégés esetén ezt a két pontot egymással kombinálva kell akupresszúrázni. Alsó csatorna. Különösen görcs esetén. Az energia tengere és a menny tengere. Mindegyik 3-3 harántujjnyira található a köldöktől. Kegyetlen fizetség. Ezt erőteljesen kell akupresszúrázni. Legjobb az ágynyugalomban egy partner segítségével (harmonizáló pont).
A párlófű szárának felső, legfeljebb 50 cm hosszú, virágos, leveles része, valamint a szár alsóbb részéről gyűjtött levelek szolgáltatnak árut. A drog (Agrimoniae herba) glikozidaszerű keserűanyagot, 12% kovasavat, kevés illóolajat, cserzőanyagot, különféle savakat tartalmaz. Teáját légzőszervi bajok, gyomorbántalmak, epebántalmak, és vesebántalmak, továbbá gyomorhurut és bélhurut ellen használják. Külsőleg toroköblítőnek, kelések és gyulladások borogatására alkalmazzák. A párlófű-tea kitűnő ízű üdítő ital.
Gyökere erőteljes, szívós, tömör, kívül barna, belül világossárga színű, szagtalan, igen keserű ízű, erősen sárgára színező. Levelei 2-5 cm hosszúak, elliptikusak vagy fordított tojásdadok, hegyesek vagy tompák, szálkásan fűrészesek, fogasak, ékvállúak, savanykás ízűek. A sóskafa virágzata lecsüngő, sokvirágú fürt. A virágok harang alakúak, illatosak, sárgák. Termése 5-10 mm hosszú, kb. 3 mm vastag, kétmagvú, vörös színű, savanyú ízű bogyó, május-júniusban virágzik. A gyökér- és a kéregdrog 1,3% berberin, oxiakantin, berbamin, palmatin, jatrorrizin, kolumbamin, berberrubin alkaloidákat, kelidonsavat, gyantát, cseranyagot tartalmaz. Főzetüket gyomorbántalmak, bélbántalmak, májbántalmak és epebántalmak ellen, valamint enyhébb hatású hashajtóként használják. A termésdrog 5% cukrot (glukóz, fruktóz), 6,5%-ban gyümölcssavakat, C-vitamint, pektint, gumit tartalmaz. Teáját bélhurut ellen használják. A friss termésekből erősítő hatású bort és szörpöt készítenek.
|
||||||||





Angyalfű vagy angyalgyökér, orvosi angyélika. Angelica archangelica L. Az ernyősvirágzatúak családjába tartozó, Európa magasabb hegyvidékein, alhavasi tájain honos, nálunk is termesztett, minden részében felhasználható, illatos kétéves növény.
A győkérdrog tartalmaz: 0,5-1,0% illóolajat, 0,3% angelikasavat, angelicint, gyantát, viaszt, 23% különféle cukrot, cseranyagot, pektint, keserűanyagot, keményítőt, különféle aromásanyagot ős szerves savakat.


A rózsafélék családjába tartozó, párlófű (apróbojtorján Agrimonia eupatoria) nagyobb tömegekben inkább a felvidéki vármegyékben, erdők szélén, vágásokban, cserjés-füves helyeken, árokpartokon termő, évelő növény.
Szára egyenes, 1 méternél magasabbra is megnő, egyszerű, szőrös. Levelei 10-20 cm hosszúak, lándzsás kerületűek, szaggatottan szárnyaltak. A levélkék ülők, 1-3 cm hosszúak, hosszúkás tojásdadok, durván fogasszélűek, felszínükön sötétzöldek, fonákjukon sárgászöldek, sűrűn molyhos szőrösek. A virágok a szár felső részén 20-30 cm hosszú, nyúlánk füzérben állnak; a vacok kemény, kehelyszerű; a virágszirmok sötét-sárgák. Érett termései horgas sertéikkel ruhára, állatok szőrére kapaszkodnak. Virágzása júniustól augusztusig tart.
A sóskafa vagy sóskaborbolya (Berberis vulgaris) a sóskafafélék családjába tartozó, száraz, napos, bozótos helyeken élő, 2-3 m magas, tövises cserje.