Párlófű
A rózsafélék családjába tartozó, párlófű (apróbojtorján Agrimonia eupatoria) nagyobb tömegekben inkább a felvidéki vármegyékben, erdők szélén, vágásokban, cserjés-füves helyeken, árokpartokon termő, évelő növény.
Szára egyenes, 1 méternél magasabbra is megnő, egyszerű, szőrös. Levelei 10-20 cm hosszúak, lándzsás kerületűek, szaggatottan szárnyaltak. A levélkék ülők, 1-3 cm hosszúak, hosszúkás tojásdadok, durván fogasszélűek, felszínükön sötétzöldek, fonákjukon sárgászöldek, sűrűn molyhos szőrösek. A virágok a szár felső részén 20-30 cm hosszú, nyúlánk füzérben állnak; a vacok kemény, kehelyszerű; a virágszirmok sötét-sárgák. Érett termései horgas sertéikkel ruhára, állatok szőrére kapaszkodnak. Virágzása júniustól augusztusig tart.
A párlófű szárának felső, legfeljebb 50 cm hosszú, virágos, leveles része, valamint a szár alsóbb részéről gyűjtött levelek szolgáltatnak árut.
A drog (Agrimoniae herba) glikozidaszerű keserűanyagot, 12% kovasavat, kevés illóolajat, cserzőanyagot, különféle savakat tartalmaz.
Teáját légzőszervi bajok, gyomorbántalmak, epebántalmak, és vesebántalmak, továbbá gyomorhurut és bélhurut ellen használják. Külsőleg toroköblítőnek, kelések és gyulladások borogatására alkalmazzák. A párlófű-tea kitűnő ízű üdítő ital.
