légzőszervi bajok
|
Táplálék éhínség idején Ez a növény táplálék volt, mielőtt felismerték jótékony képességeit. Jób könyve is említi e növényt (általában rekettyének fordítják), amelyet éhínségek idején ettek. A középkorban, amiamikor kifogytak a gabonából, a növény gyökereit megfőzték, majd vajjal és hagymával megsütötték. Ma a vadon élű állatok takarmányozására is ajánlják. Mint gyógynövénynek, története Hipokratészig nyúlik vissza, aki gyökerének a főzetét horzsolásokra, valamint sebesülésekkor történt vérveszteség kezelésére javasolta. 400 évvel később a görög orvos, Dioszkoridész rovarcsípésekre és harapásokra fehérmályva gyökérből készült pépes borogatást ajánlott, míg főzetét fogfájásra, hányáskor s mérgezések ellenszeréül javasolta. A rómaiak szerették a fehérmályvát. A természettudós Plinius írta: „Bárki is bevesz egykanálnyit a mályvából, az a nap folyamán mentes lesz minden betegségtől." A X. századi arab orvosok a növény leveléből készült pépes borogatással kezelték a gyulladásokat. A korai európai népi gyógyászatban a gyökér csillapító hatását külsőleg és belsőleg fogfájásra és torokfájásra, emésztőszervi idegességre és vizeletingerlésre használták.
A gyökér szivacsszerű, nyálkával teli belseje vízzel érintkezve megduzzad, és gélt képez. Vágások és sebek. Külsőleg használva a gél a vágásokat, karcolásokat, sebeket és égéseket megnyugtatja.
Légzőszervi bajok Belsőleg enyhíti a gyomorpanaszokat, valamint a torokfájással, köhögéssel, megfázással, influenzával és hörghuruttal kapcsolatos légzőszervi érzékenységet.
Immunrendszer Egy nemrégiben végzett kísérletben a fehérmályva növelte a fehérvérsejtek betegségokozó baktériumokat pusztító képességét. Az eredmény azt sugallja, hogy sebesülések és emésztőrendszeri fertőzések kezelésére is alkalmazható terápiaként és csillapítóként is.
Figyelmeztetések és ellenjavallatok: Az orvosi irodalomban nem található olyan közlemény, amely a gyógynövény okozta bárminemű, ártalomról számolna be. Egészséges felnőttek, a nem terhes és a nem szoptató nők számára a szokásosan ajánlott mennyiségben biztonságosnak tekinthető. Gyógyszermennyiségben csak az orvossal megbeszélve használjuk! Ha kisebb kellemetlenségeket - gyomoridegességet és hasmenést - okozna, alkalmazzunk kevesebbet, vagy hagyjuk abba használatát. Tudassuk az orvossal, ha kellemetlen hatásokat tapasztalunk, vagy ha a tünetek jelentősen nem javulnak két héten belül.
A párlófű szárának felső, legfeljebb 50 cm hosszú, virágos, leveles része, valamint a szár alsóbb részéről gyűjtött levelek szolgáltatnak árut. A drog (Agrimoniae herba) glikozidaszerű keserűanyagot, 12% kovasavat, kevés illóolajat, cserzőanyagot, különféle savakat tartalmaz. Teáját légzőszervi bajok, gyomorbántalmak, epebántalmak, és vesebántalmak, továbbá gyomorhurut és bélhurut ellen használják. Külsőleg toroköblítőnek, kelések és gyulladások borogatására alkalmazzák. A párlófű-tea kitűnő ízű üdítő ital.
|
|
|
Régen, a fehérmályva az a növény, amelyet tábortűznél sütögetve fehér, puha csemegét kapunk. A külföldről behozott, s a növény angol nevéről (marsch mallow) elnevezett puha, fehér cukorkák (marschmallow) csak névrokonai a növénynek, s semmi közük nincs a fehérmályva édeskés ízéhez. Elég kár, hogy jó néhány ember a növényről nemigen tud többet, mint hogy hasonló nevű cukorkák léteznek. Pedig a fehérmályvát már több mint 2500 éve használják jótékony hatásai miatt.
A fehérmályva hatásai
A rózsafélék családjába tartozó, párlófű (apróbojtorján Agrimonia eupatoria) nagyobb tömegekben inkább a felvidéki vármegyékben, erdők szélén, vágásokban, cserjés-füves helyeken, árokpartokon termő, évelő növény.
Szára egyenes, 1 méternél magasabbra is megnő, egyszerű, szőrös. Levelei 10-20 cm hosszúak, lándzsás kerületűek, szaggatottan szárnyaltak. A levélkék ülők, 1-3 cm hosszúak, hosszúkás tojásdadok, durván fogasszélűek, felszínükön sötétzöldek, fonákjukon sárgászöldek, sűrűn molyhos szőrösek. A virágok a szár felső részén 20-30 cm hosszú, nyúlánk füzérben állnak; a vacok kemény, kehelyszerű; a virágszirmok sötét-sárgák. Érett termései horgas sertéikkel ruhára, állatok szőrére kapaszkodnak. Virágzása júniustól augusztusig tart.