epebántalmak

Angyalfű vagy angyalgyökér, orvosi angyélika. Angelica archangelica L. Az ernyősvirágzatúak családjába tartozó, Európa magasabb hegyvidékein, alhavasi tájain honos, nálunk is termesztett, minden részében felhasználható, illatos kétéves növény.

Az első évben csupán szárnyalt dús tőlevélzete fejlődik, a második évben jelenik meg erőteljes szára, amely gyakran 2 méternél is magasabb, egyenes, csöves, a tetején elágazó. Szárlevelei közül az alsók két-három, arasznyi hosszúak, széles, tojás kerületűek, kétszer, háromszor szárnyaltak; alapjuk hüvelyszerű, felfúvódott. A szár felsőbb levelei kisebbedők. A levélkék hosszúkás tojásdadok, 5-15 cm hosszúak, kétszer fűrészelt élűek, a végső levélke karéjos vagy hasogatott. Virágzata gömb alakú, 20-40 cm átmérőjű, 20-40 sugarú, sárgászöld virágú összetett ernyő, az ernyőcskék sokvirágúak. Gallérka levelek az ernyőcskék tövében vannak. Gyökere az első évben répaszerű, egy-két ujjnyi vastag; a második évben a gyökértörzs kisebb ökölnyire is fejlődik, ebből több, kisujjnyi vastag, 10-30 cm hosszú járulékos gyökér ered. A gyökérzet kívül szürkésbarna, belül szennyesfehér színű, kellemes, jellemző szagú, csípős, fűszeres, kesernyés ízű. Kettős kaszat termése 6-8 mm hosszú, elliptikus, lapos, kopasz, könnyű, fakósárga színű, a résztermés hátán három kiálló borda van, szélein szárnyasan szegélyes. Az angyalfű május-júniusban virágzik, termése augusztusban érik.

Drog előállítására felhasználható részei: az első év őszén vagy a második év tavaszán kiásott gyökérzete (Angelicae rhizoma et radix), a levél (Angelicae folium), valamint a termése (Angelicae fructus).

A gyökérzet kb. 5:1, a levél 6:1, a termés, pedig 2:1 arányban szárad be.

A győkérdrog tartalmaz: 0,5-1,0% illóolajat, 0,3% angelikasavat, angelicint, gyantát, viaszt, 23% különféle cukrot, cseranyagot, pektint, keserűanyagot, keményítőt, különféle aromásanyagot ős szerves savakat.

Használják teakeverékben: étvágyjavító, emésztést serkentő, vizelethajtó, vértisztító, szélhajtó, nyálkaoldó, idegerősítő, izzasztó, felfúvódást szüntető szerként, továbbá gyomorbántalmak és epebántalmak ellen. Szeszes kivonatát reuma elleni bedörzsölőkhöz adják. A szesziparban a gyomorkeserű likőrök készítésénél gyakran alkalmazott alkotórész. Illóolajat is állítanak elő a drogból, amelyet a likőr-, az illatszer- és a cukorkaipar használ fel.

A levéldrog kb. 0,1% illóolajat, keserűanyagot, cseranyagot stb. tartalmaz. Használják fűszerül, vizelethajtó őserősítő teák készítésére. Az északi országokban a fiatal leveleket salátának és főzeléknek elkészítve is fogyasztják. Húsos levélnyelét, pedig cukrozottan csemegézik. Az idősebb leveleket takarmányozzák, mert tejszaporító hatása is ismert.

A termésdrog 0,5-1,5% illóolajat, kb. 15% zsíros olajat, gyantát, keserűanyagot, aromás anyagokat stb. tartalmaz. Étvágyjavító, vizelethajtó, gyomorhurut és bélhurut, epe- ős idegbántalom elleni teához keverik. A drogot a likőripar is használja. Az illóolajat, a likőriparon kívül, az illatszer-, a kozmetikai és a cukoripar is alkalmazza.

A csengőlinka vagy orbáncfű (Hypericum perforatum) az orbáncfűfélék családjába tartozó, füves, cserjés helyeken, erdőszéleken, erdősávokban termő, évelő növény.

Szára 50-80 cm magas, egyenes, felső részében dúsan elágazó. Levelei keresztben átellenesen állnak, átlag 2 cm hosszúak, hosszúkás tojásdadok, tompák, ép szélűek, áttetszően pontozottak.

A csengőlinka virágzata dús virágú, sátorozó bogernyő. A virágok csészelevelei lándzsásak, a szirmok sötét sárgák, porzóik számosak. Termése 6-10 cm hosszú, tojásdad tok.

A drog glikozidot, cseranyagot, színanyagot, cukrot, kolint, pektint, nikotinsavat stb. tartalmaz. Teáját gyomorfekély és bélfekély, magas vérnyomás, emésztési zavarok, belső és külső vérzések, vesebántalmak és epebántalmak ellen használják. Forrázatával külsőleg bőrbántalmakat és nehezen gyógyuló sebeket kezelnek. Öblögetőként torokgyulladás és fogínysorvadás ellen is használják.

Epebántalmak: visszanyelt düh és agresszió. Meg kell tanulnunk önmagunkat „kifejezni", vállalni és „megnyilvánulni engedni".

Az epebántalmak tulajdon agresszív indulataink kezelésének nehézségeire utalnak. Aki dühében tajtékzik, akit „elönt az epe", de képtelen mérget látható formában levezetni, zavart idéz elő epeműködésében. Az agresszió önmagában egyáltalán nem elítélendő, de meg kell tanulnunk helyesen bánni vele. Akinek sok a gondja, bőven van min „rágódnia". annál fennáll a gyomorbetegség kialakulásának veszélye. Aki szüntelenül bosszankodik a valóság miatt anélkül, hogy megváltoztatná, vagy éppen elfogadna, abban agresszív indulatok fognak felgyülemleni, melyek nem találnak levezetésre, különösen, ha az illető nincs is tudatában a problémáinak.

Az epebetegnek meg kell tanulnia vállalni belső indulatait, nyíltan kifejezésre juttatni őket, ugyanakkor cselekvő módon megváltoztatni környezetét. Le kell vonnia a megfelelő következtetéseket, s óvakodnia kell attól, hogy belsőleg felgyűlt energiája ne szüntelenül önmaga felé süljön el. Hiszen a benne keletkező agressziók voltaképpen valaki más ellen irányulnak!

Amennyiben az érzelmi jellegű agressziók felgyülemlése huzamosabb ideig eltart, a tünetek következő erősségi fokozatában bekövetkezik az epekövek kialakulása. A kemény, keserű gondolatok és összetorlódott agressziók kikristályosodtak, megkövesedtek. Az élet mintegy kényszerhelyzetbe került, s a robbanásveszélyes energiák előbb-utóbb fájdalmas epekólikában nyilvánulnak meg.

Az erdőmesterfű vagy májusfű, szagos müge (Asperula odorata) a buzérfélék családjába tartozó, árnyas erdőkben, főként bükkösökben nagy állományokban termő, évelő illatos növény.

Gyökértörzse kúszó, vékony. Szára átlag arasznyi magas, egyenes, lágy, négyélű, egyszerű. Levelei 6-9-esével örvökben állnak. Az alsó levelek hosszúkás, visszás tojásdadok, 4-6 cm hosszúak, a középsők és a felsők nagyobbak, szálkahegyűek, kopaszok, zöldek, érdes szélűek. Az erdőmesterfű virágai a szár tetején hosszú kocsányú sátorozó bogernyőben állnak. A virágok kicsinyek, pártájuk fehér színű, május második felében nyílnak.

A drog kumarint, keserűanyagot, cseranyagot és baktériumölő anyagokat tartalmaz. Teáját vesebántalmak, májbántalmak és epebántalmak ellen, valamint nyugtatóként, vértisztítóként és izzasztónak használják. A fűvel dohányt is illatosítanak.