gyomorsavhiány

Az achylia vagy gyomorsavhiány a gyomor érzelem, befogadóképességgel függ össze. A yang férfias marsi emésztési, lebontási képesség hiánya.

Amit tenni kell!

A heves, savas reakciók elhagyása az otthonunkkal (Hold) kapcsolatos dolgokban, a savanyú dolgok, vagyis a gyomorsav a gyomorba való, nem, pedig az emberi reakcióinkban kell megnyilvánulnia, ezért fontos ennek helyretétele. Az érzelmi tartomány férfias boncolgatástól mentes megélése, ahelyett hogy a világ eseményeit „savanyúan" szemlélnénk, meg kell tanulnunk ítélet nélkül, egyszerűen befogadni és feldolgozni azokat.

Fehér ürömfű (Artemisia absinthium Ürömfű, bányaüröm, kálvinistatapló)

Alsórészben elfásodott, felsőrészben elágazó, néha 1 m magasra megnövő több éves növény. Az egész növény ezüstös-fehér szőrzetétől. Levelei hasogatottak. Virágzata fészkes; virága sárga színű.

Nálunk parlagon, irtásokban, munkált talajon, napos, száraz helyen vadon terem. Termesztik is.

Virágos földfeletti része, mint absinthii herba ismeretes a kereskedelemben.

Hatóanyaga: absinthin, illóolaj, borostyánkősav, csersav, terpenek, thujylalkohol stb.

A fűből elkészített tea (5-8 gr 1/4 l vízre) kitűnő gyomorerősítő, étvágygerjesztő, emésztést előmozdító, vértisztító, bélféregűző, ezért kólika, májbaj, ideges gyomorbajok, savelégtelenség, sárgaság, vízkórság ellen, és mint vizelethajtót használják. Javasolva van fogyasztása fájdalmas és rendetlen havivérzésnél, skorbut, lábköszvény, (podagra) eseteiben. A váltóláz csalhatatlannak ismert házi-szere. A teát rendesen cukorral, vagy mézzel isszák. Borban vagy alkoholban áztatva ajánlatosabb ürömkivonatot készíteni, mert a kényelmetlenül keserű orvosság így sokkal élvezhetőbbé válik. A friss növény nedvét is fel szokták használni.

Borogatás formájában ideges álmatlanság ellen adják.

Gyökerének porát forró itallal adták az epilepsziás betegnek. Az így elért izzasztásnak és lefolytatott kúrának gyógyító hatást tulajdonítottak, ha nem volt eredmény elérhető mindenesetben ezzel a gyógyszerrel, úgy azt a betegség különböző eredetével magyarázták.

Szembetegségnél (csak orvosi rendeletre) a belőle készült szemvíz, jó eredménnyel jár. Reumánál, ha gyulladásos daganat képződik, forró, száraz vagy nedves borogatást szoktak alkalmazni. Bélférgek ellen beöntése is használ.

Erős főzetétől, vagy ha többet veszünk be a tinktúrából, önkívületi állapot, szédülés, fejfájás állhat elő, sőt állandó nagy adag bevételével (pálinkák-borok) a központi idegrendszert is megtámadja. Ha egyszer-másszor használjuk, mint gyógyszert, egyáltalán nem ártalmas, hacsak állandóan nem isszuk, mert a szem szivárványhártyáját elhomályosíthatja.

A gyűrűsujj végétől indul, végigfut a kézfejen és az egész karon egészen addig, amíg elnem éri a vállak külső részét, majd a mell- kashoz fut, a szegycsont alá. Itt kettéválik: egyik része keresztülhalad a szívburkon és a rekeszizmon, majd alászáll, és összekapcsolódik a melegítő felső, középső és alsórészével, a másik része felemelkedik a vállak felé, a nyakhoz fut fel, és a fülekhez érve még utoljára kettéválik. A főszakasz behatol az arc belső részéhez, míg a mellékszakasz a fülekhez megy, ahonnan továbbemelkedik a szemöldök külső zugához (ahol az epehólyag meridiánnal fonódik össze).

Az energiahiány okozhat orrüreg- és mandulagyulladást, nyakszirti nyirokmirigy-túltengést, az ember érzékenyebbé válhat a nedvességre és a hőmérséklet-ingadozásra (hideg, meleg). Nyomás és feszítő érzés tapasztalható a mellkasnál és a gyomorban, a gyomornedv termelődése elégtelenné válik, magas vérnyomás, tompa nyakszirti és halántéki fájdalom léphet fel, a nyakcsigolyák, pedig kórosan elváltoznak. Az energiahiány tarkótáji fájdalmat és szédülést idézhet elő.

Az energiatöbblet következtében nyomás vagy fájdalom lép fel a nyaki részen, a vállaknál, a felső végtagokban, a mellkasnál vagy a tarkónál; nyirokmirigy-, orrnyálkahártya-, íny-, száj- és méhgyulladás folyamata veheti kezdetét; az alsó végtagok, vérellátása gyöngül, bőrkiütések jelennek meg. A mellkasi részen, a gyomorban és a medence területén érzékenység és szúró érzés tapasztalható.

A hármas melegítő vagy tripla hősugárzónak is nevezett meridián funkciói a vékonybél meridián műkődélét egészítik ki. A felső melegítő a mellkassal, a középső a hasi idegfonattal, az alsó, pedig a hashártyával és az erekkel áll kapcsolatban.

A többnyire hármas melegítőnek fordított San Jiao fogalma a Sárga császár koráig megy vissza, amikor megpróbálták leképezni a szervezet, emésztési funkcióit.

Az elnevezés szó szerint azt jelenti: „három, ami melegít". Ezt a nehezen megfogható szervet az öt elem - modellt kiegészítve gyakran nevezik a hatodik Fu, vagyis üreges szervnek. (Az öt elem tanában a következő üreges szerveket találhatjuk meg: a gyomrot, a vastagbelet, a vékonybelet, az epehólyagot és a húgyhólyagot  A San Jiao tömör, vagyis Cang párja a szívburok.

A San Jiao alaktalan csatornahálózatként képzelik el, mely a tápanyagokat szállítja és alakítja át, emellett kiküszöböli salakanyagokat. Néhány ősi irat szerint a San Jiao a Chi egyes fajtáit is hordozza. A kínai medicina néha úgy említi, mint „alaktalan név', és a különböző szervek közötti funkcionális kapcsolatok fenntartásán kívül valóban nincs önálló élete.

A San Jiao fogalma teljesen idegen a nyugati medicina által felvázolt élettani ismeretektől. Nemcsak a szerveket köti össze, hanem emésztési funkciókkal is rendelkezik. A San Jiao feladatát úgy érthetjük meg legkönnyebben, ha a vízháztartáshoz és az emésztéshez kapcsolódó belső tevékenységek általánosításaként képzeljük el. Három részből áll:

• A felső melegítő, mely a mellkas rekeszizom feletti részéhez kapcsolódik. A szívvel és a tüdővel áll szoros kapcsolatban.
• A középső melegítő, mely a rekeszizom és a köldök között található. Elsősorban a lépre és a gyomorra koncentrál.
• Az alsó melegítő, mely a köldök alatti területhez tartozik. A vese és a húgyhólyag áll hozzá a legközelebb. A májat – a meridiánt, nem, pedig magát a szervet – is általában ide sorolják.

A homoki szalmagyopár vagy sárga szalmavirág (Helichrysum arenarium) a fészkesvirágzatúak családjába tartozó, főleg a Duna-Tisza közének homokbuckás területein élő, fehéren molyhos, szőrös, évelő növény.

Szára 15-30 cm magas, egyenes, a virágzatban elágazó, soklevelű. Az alsó levelei lapát alakúak, a felsők szálasak. Fészkes virágzatai 10-20-asával tömött fürtben állnak.

A homoki szalmagyopár virágai világossárgák, a fészekpikkelyek maradók, hártyanercűek, sötétsárgák, júniustól őszig nyílnak.

A drog keserűanyagot, cseranyagot, gyantát, nyomokban illóolajat, helikrizin színanyagot, fitoszterint stb. tartalmaz. Teája epére ható, vizelethajtó, összehúzó hatású. Használják gyomorsavhiány, anyagcserezavarok, sárgaság, reuma, izületi bántalmak és érszűkület ellen. Bélféregűző hatása is ismert.