hányás

A terhességi problémák mindig a gyermek elutasítását jelzik. Ezt az állítást biztosan azok fogják a leghevesebben cáfolni, akikre nézve a leginkább igaz. Ha azonban tényleg a valóság érdekel bennünket, ha tényleg meg akarjuk ismerni önmagunkat, először is szokásos értékrendünktől kell búcsút vennünk.

Őszinteségünknek ugyanis hagyományos értékrendünk áll leginkább az útjában. Amíg az a meggyőződésünk, hogy csak bizonyos meghatározott tartású, viselkedésű emberek lehetnek jók, kényszerűen elfojtjuk mindazokat az impulzusokat, amelyeke sémába nem illenek bele. Ezek az impulzusok testi tünetek formájában lépnek fel, s ezzel létrehozzák az őszinteség egyensúlyát.

Azért hangsúlyozzuk ismételten ezt az összefüggést, nehogy egy elhamarkodott „ez az én esetemben biztos, hogy nem érvényes” felkiáltással ismét hazudjunk önmagunknak. Éppen, mert a gyermekáldás témájához olyan erős értékítélet tapad, az önmagunkkal szembeni őszintétlenségnek gyakran szimptómaként kell megjelennie. Így például a vetélés annak a jele, hogy a nő nem akar gyermeket, valójában tudattalan terhesség megszakítás. Az elutasítás szelídebb formája a (majdnem általános) terhességi rosszullét, és mindenekelőtt a terhességi hányás. E tünet nagyon törékeny, vékony nőknél lép fel rendkívüli gyakorisággal, mert a terhesség a női hormonok ösztrogén erőteljes gyarapodásával jár. Viszont éppen a csekély női identitással rendelkező nőknél a nőiség e hormonális betörése félelmet s elhárítást vált ki, mely rosszullétben, hányásban manifesztálódik. A rossz közérzet és a hányinger általános gyakorisága a terhesség során csak azt jelzi, hogy a gyermekáldás az öröm mellett általában elutasítást is kivált. Ez teljességgel érthető, hiszen a gyermek egész addigi életstílusunk teljes átrendezését s olyan felelősségvállalást jelent, mely kezdetben természetes félelmet kelt bennünk. Amilyen mértékben nem dolgozzuk fel tudatunkban a konfliktust, olyan mértékben süllyed az elutasítás a testbe.

Főbb tünetek: émelygés, a megtermékenyülés után reggelente hányás, étvágytalanság, a hányást kiválthatja már az ételek illata is, nem esik jól sem az evés, sem az ivás, gyengeség, a legkényelmesebb a fekvőhelyzet, szédülés, remegés.

Kezelendő pontok: Pishu (B 20), Weishu (B 21), Ganshu (B 18), Neiguan (P 6).

A vékonybélből kiinduló rosszindulatú daganatok (adenocarcinoma, lymphomák és a carcinoid daganatok) igen ritkák, az összes rosszindulatú emésztőszervi daganat kevesebb, mint két százalékát teszik ki. Mindhárom daganattípus nem jellegzetes hasi panaszokkal jelentkezhet: hasi kényelmetlenség érzés vagy fájdalom, puffadás, étvágytalanság, émelygés, hányinger, hányás, egyes ételekkel szembeni intolerancia. Emésztési zavarok alakulhatnak ki, amelyek a székletet kenőcsössé, rothadásos szagúvá változtathatják.

Ha ez a betegség fejlődött ki nálam, akkor fel kell tennem magamnak a következő kérdést: Mi az, amit nem vagyok képes megemészteni, és mi az, ami megakad bennem? Ez lehet egy olyan nekem szánt mondat, amelyet nagyon gonosznak találtam, vagy lehet egy olyan történés, amelyet igazságtalannak, elfogadhatatlannak tartok. Olyan nehéz falatot kell lenyelnem, hogy nem tudom, sikerül-e megemésztenem. Azzal kapcsolatosan is érezhetek nagy félelmet, hogy vajon lesz-e mindig „elég étel a hűtőszekrényemben?" Attól félek, hogy a nélkülözés miatt éhen fogok halni. Bármely helyzetben is legyek, próbálok ahhoz pozitívabban hozzáállni, tudatosítva magamban, hogy az élet mindig a legjobbat akarja nekem, és elfogadom, hogy bőségben éljek. Megtanulok azoknak is megbocsátani, akik olyat tettek velem, vagy mondtak nekem, amit nehezen emésztek meg. Idővel megpróbálom ennek a személynek a tudomására hozni, hogyan is érzem magam, azért, hogy újra harmóniát vigyek a kapcsolatunkba. Az életemből elűzöm a haragot, és megértéssel, lelki nyitottsággal helyettesítem azt.

Vérhányásnál (haematemesis) az alaptünetet a hagyományos orvoslás szerint ki kell vizsgálni gyomor, nyelőcső! Kiköpni az élet vizét, az életenergiát. Belső sebek felszakadása, a vitalitás elvesztése, a saját vérünkkel fizetünk meg valamiért, vérzünk.

Amit tenni kell!

Az áldozatkészség kifejlesztése magunkban, rendezni kifizetetlen számláinkat. Életenergiát fektetni egy olyan problémába, amely megoldásra vár.