hányinger

Frontérzékenység esetén a légköri frontok, illetve nyomáskülönbségek sokféle tünetet produkálhatnak, mint például fejfájást, a fejben végbement változások leküzdésének igénye, túlzott ingerlékenység, rosszullét, hányinger, kelletlenül reagálni a változásokra, fáradtság, levertség, a változásokra rezignáltság a válasz. Általános kedvtelenség a változások passzivitást váltanak ki a depressziótól egészen az öngyilkosságig.

Amit tenni kell!

Az időjárási frontokkal való harcot meggondolandó kihívásnak tekinteni, és engedni a külső ingerek ösztönzésének, a változásokra nyitottan reagálni az ellenállás helyett. Offenzíven nyíltan élni, és beengedni az újat, de nem engedni az elnyomásnak, önbizalmat és belső erőt kifejleszteni, hogy ebből a helyzetből a külső és belső időjárási viszonyok változását aktívan és nyitottan tudjuk kezelni, azzal a mottóval, hogy nincs rossz idő, csak nem célszerű ruházat és helytelen hozzáállás. Kifinomulni a kollektív hangulatváltozásokra.

Nyíltan szembenézni az időjárás változékonyságával, az időjárás szeszélyeit a folytonosan változó életáram szimbólumaként felfogni. A hérakleitoszi minden áramlik elvét megérteni és elfogadni a kozmosz fontos alaptörvényeként, alapvetően passzív hozzáállásunkat miszerint remélhetőleg nem történik semmi átalakítani egy alapvetően aktív életfelfogásra, hogy remélhetőleg történik valami, és a fejlődés továbbhalad.

Gastritis vagy gyomorhurut a gyomor nyálkahártyájának irritációja, gyulladása.

Irritáció esetén sebzett lélek, regresszív, biztonság utáni vágy, könnyen megsértődünk, orális fixáltság, fantáziálás a mesebeli csoda országról. Állandó sértődéseink, görcsös ragaszkodásunk és védelemigényünk miatt másoknak már puszta jelenlétünktől is felfordul a gyomruk, homok bánat került a gépezetbe.

Gyulladás esetén vérre menő harc és háború egy olyan területen, ahol biztonságnak és harmóniának kellene lennie. A jóindulatú befogadó készség és az agresszív hárítás összetűzése egy olyan dolog miatt, amitől hányingerünk van. Önmagunk ellen fordítjuk saját agresszív erőinket, savainkat, savanyúak, mérgesek leszünk, valami nagyon felidegesít. Lenyeljük az érzéseinket, ahelyett hogy kiengednénk őket, saját gyöngeségünket nem becsüljük, és túl sokat követelünk magunktól túl fűszeres ételek, túl sok stressz stb.

Amit tenni kell!

Haragunkat a megfelelő helyen éljük ki, használjuk tudatosabban agressziónkat, engedjük, hogy érzéseink felszínre törjenek, juttassuk kifejezésre azokat. Csökkentsük túlzásba vitt biztonság utáni vágyunkat, ne engedjük, és ne igényeljük, hogy kényeztessenek és kiszolgáljanak bennünket, a dolgokat a megfelelő szinten engedjük szabadjára. Egyrészről tanuljuk meg, hogyan védekezzünk a már lenyelt, hányingert keltő dolgokkal szemben, másrészről, pedig keressünk megfelelő helyen biztonságot és odafigyelést a szülői fészket, váltsa fel saját fészkünk, Ismerjük fel önpusztító hajlamunkat, tanuljunk meg bánni és együtt élni érzéseinkkel. Tegyük meg a megfelelő lépéseket egy érettebb felnőtt szint felé.

Gyomoridegesség tünetei fájdalmak nyomás, csikarás, égés, szúrás a gyomorban, segélykiáltások, hányás, hányingerünk van tőle, egy, a saját magunk számára nem megemészthető dolgot újra visszaadunk. Lenyeltünk valamit, ami nyomaszt, ez ingerel és nem hagy nyugodni minket, de a gyomorban rossz helyen van. Valami csípi a nyelvünket, majd marja a gyomrunkat, de ezt elsősorban szellemileg és lelkileg kellene feldolgozni, nem, pedig fizikailag. A gyomor szúró fájdalma egy másik szinten, átvitt értelemben vett sebesülésre utal.

Amit tenni kell!

Adjuk vissza azt, amire nincs szükségünk, engedjük szabadjára gondolatainkat, ahelyett hogy a táplálékot engednénk ki magunkból. Fogyasszuk el, ami ingerel és nem hagy nyugodni bennünket, beszéljük ki magunkból, ami csípi a nyelvünket és marja a gyomrunkat. Az égető szükségleteinket és érzéseinket aktivitásunk fokozásával emésszük meg, a sérüléseket dolgozzuk fel, és ha kell, reagáljunk rájuk. Ismerjük meg és becsüljük gyomrunkat, hisz lelkiállapotunk jelzőműszere, üzenetei igazak és fontosak, figyeljünk rájuk. Adjuk át magunkat az élet sodrásának.

A gyomor az a szerv, ahol testem az ételt feldolgozza. Ha gyomorrontásom van, akkor a testem elutasítja, „visszadobja" a táplálékot, és ez hányingert, hányást vagy alhasi fájdalmakat okoz. Ugyanez a helyzet a valósággal, a gondolatokkal, az általam megélt érzésekkel, az érzelmekkel, amelyek szintén gyomorrontást okozhatnak, ha nem tudok, vagy csak nehezen nézek velük szembe. Összevisszaság, diszharmónia van bennem. Melyik az a helyzet, vagy ki azaz ember, akit nehezen „emésztek meg"? Mi az a történés az életemben, amelyről úgy érzem, már-már tarthatatlan, túl sok számomra? Egy idő után talán fel is fogok lázadni a nem „megemészthető" helyzet vagy ember ellen. Valami „megfeküdte a gyomromat". A szorongás, a bizonytalanság „felfordítják a gyomromat", és mivel az emésztési folyamat nem tud normálisan működni, egy ideig visszautasítom az ételt, ugyanúgy, ahogy az új gondolatokat is.

Megtanulok szeretetet varázsolni az élet adta helyzetekbe, mert a szeretet olyan fűszer, amitől finomabb lesz az étel.