izület

Vállmerevségnél az egyik legmozgékonyabb izület nyugalmi állapotban gyorsan megmerevedhet, rámutatva saját merevségünkre. Erőfeszítés és megfeszítés következtében létrejövő túlterhelés, belsőleg elutasított dolgokat cipelünk magunkkal kelletlenül; megkeményedünk a túlzott erőfeszítéstől, félelem fejünket két vállunk közé húzni, védeni, „behúzza a nyakát".

Amit tenni kell!

Tudatosítani a terheket és kötelezettségeket, azonosítani az akaratunk ellenére magunkkal hordozott terheket, gondokat. Lerázni magunkról az elviselhetetlennek tűnő dolgokat, tudatosítani magunkban azokat a feladatokat, amelyeket eredetileg önként vállaltunk fel, de időközben túl megterhelővé váltak számunkra. Őszintén tisztázni magunkkal, hogy mennyire vagyunk terhelhetőek, amit nem tudunk könnyen viselni, vagy csak nagy megerőltetések árán elviselni, azt inkább tegyük le. Szabaduljunk meg a súlyos terhektől, dolgozzunk ki erős vállat, amelyre mások támaszkodhatnak.

Vérzékenység vagy hemofilia az életenergia stabilizálási képességének az X-kromoszómán keresztül öröklődő hiánya, az elvérzés veszélye fenyeget. Az életenergia a vér az első adódó alkalommal tovaszökik, az életerő elvesztésének veszélye, álmosság, gyengeség, bágyadtság, külső-belső vérzések. A belső vérzések még veszélyesebbek például izületi vérzések, minden hirtelen mozdulat előidézheti. Fogínyvérzés az erőszak bölcsője az íny különösen érzékeny, veszélyeztetett, az élet oly drága vizével, a vérrel való kényszerű óvatos bánásmód, ez azt is jelenti, hogy magával az életerővel is csínján kell bánni, keretek között tartani működését, és minden lépésnél ellenőrizni.

A vértranszfúzió az életerő kölcsönzését jelenti, ami azonban csak rövid ideig tart ki, életfeladattá válik, hogy mindenfajta erőszakot a sebesülés legkisebb lehetőségét is el kell kerülni (a fizikai sík megélését a Mars princípium jelenléte nélkül „megúszni"). A korai halál Damoklesz-kardja ott függ a feje felett, fel kell ismerni a fizikai valóságon kívül létező lényeges dolgokat. Valamely örökletes dologért vérezni, megfizetni valaminek az árát.

Amit tenni kell!

A múlt örökségét komolyan venni, és magunkban feldolgozni. Meg kell tanulni saját életerőnknek nagylelkűen teret engedni, és energiát ajándékozni erő, pénz vagy idő formájában. Elengedési gyakorlatok, megtanulni elfogadni a segítséget, elfogadni, hogy külső támogatásra szorulunk, lelki szinten sebezhetővé válni. Figyelem-összpontosítási gyakorlatok (pl. zazen ülőgyakorlatok, vipassana meditáció), olyan gyakorlatok, amelyek abban segítenek, hogy le tudjunk mondani az agresszió szükségletéről, szelíddé, jámborrá válni „boldogak a szelídek, mert övék a mennyek országa". Tudatosan megtanulni, értékelni az időt és az életenergiát, meditációk a „halj meg, és szüless újjá" elvén. Önszántunkból áldozatot hozni valamiért, mielőtt még erre más kényszerítene bennünket, az életet lelki-szellemi síkra helyezni, hiszen a fizikai világ túlságosan veszélyes.

Elengedni az egó hatalmi törekvéseit, elismerni az élet ajándék mivoltát, tisztelet az élet minden formájával szemben. Kibékülés létünk bizonytalanságával és halálunk bizonyosságával.