izzadás

A méhek szeretik az illatos mézfű növényt, és ez magyarázza a melissa nemzetség nevét, amely görögül méhet jelent. A herbalisták körében 2000 éven keresztül igen népszerű volt, s a növény még ma is édes meglepetésekkel szolgál az érte lelkesedő herbalistáknak.

Az ókori görög orvos, Dioszkoridész a mézfű leveleit sebek kezelésére és borral keverve különböző betegségekre használta. A római természetgyógyász, Plinius vérzéscsillapításra ajánlotta. A X. században arab orvosok szorongás és idegesség ellen használták. Avicenna, a XI. század kiemelkedő arab orvosa így írt: „A mézfű az ész és a szív boldogságának okozója."

A középkori Európa idegesség és szorongások elleni használatát az araboktól tanulta. A Melissa-víz annyira népszerű nyugtató- és csillapítószerré vált, hogy Nagy Károly elrendelte, hogy minden „gyógynövénykertben" termesszék a mézfüvet, hogy a szükséges mennyiség mindig rendelkezésre álljon.

A középkori Európa herbalistái kiterjesztették a mézfű korábbi felhasználási módjait, gyakorlatilag mindenre ajánlották: álmatlanságra, izületi betegségekre, fejfájásra, fogfájásra, különböző fájdalmakra, kelevényekre, emésztési zavarokra, menstruációs görcsökre és menstruáció elősegítésére valóban oly sok betegségre, hogy a mézfű minden betegség hatásos kezelőjeként vált ismertté.

A XVII. századi Anglia herbalistája, Nicholas Culpeper Avicenna nézeteit elfogadva jegyezte meg: „A mézfű az ész és a szív derűjének okozója, s elűzi az aggasztó gondokat, és a búskomorság fakasztotta gondolatokat." Ajánlotta még „ájulás és lankadtság ellen emésztés megsegítésére, az agyi érelzáródások megnyitására... a menstruáció elősegítésére".

A későbbi időkben fordult a kocka. Az észak-amerikai bevándorlók meglepően kevés betegség ellen használták a méhek kedvenc füvét. Főként menstruációs görcsök ellen, valamint izzasztószernek a lázcsillapítás régi gyógymódjának ajánlották. Annak ellenére, hogy nyugtatókénti használatának már hosszú története volt, Amerika XIX. századi orvosai csupán „mérsékelt élénkítőnek" tekintették.

A mézfű napjainkban is jól ismert gyógynövény.

A mézfű hatásai

Napjaink herbalistái a mézfű tradicionális felhasználási módjait propagálják: még ma is használják izzadás és menstruáció előidézésére, fejfájás, szélszorulás, magas vérnyomás, stressz, hörghurut, gyomorrontás, asztma és csecsemőkori kólika kezelésére, bár a modern tudomány nem támogatja az összes tradicionális felhasználási módot. Nem javasolják például azt a XIX. századi elképzelést, miszerint a mézfű élénkítőszer, és Culpeper is tévedett, amikor azt mondta: „megszünteti az agyban létrejövő dugulásokat". Ám a kutatások azt mutatják, a mézfűnek mégis sokkal jelentősebb gyógyereje van, mint azt gondolnánk.

Sebkezelés

A mézfű tartalmaz bizonyos vegyületeket (polifenolok), amelyek sokféle, gyulladást okozó baktérium, többek között a Streptococcusok és a mycobaktériumok okozta fertőzések, leküzdésében segíthetnek. A mézfű érzéstelenítő hatású eugenolt is tartalmaz, és így segíthet a sebek, okozta fájdalmak csökkentésében.

Herpesz és más vírusfertőzések

A mézfű segít leküzdeni a mumpszot, a herpeszt és más, vírus okozta betegségeket. Az amerikai gyógyszergyárakat nem érdekli a mézfű esetleges vírusölő hatása, nem így az európaiakat. Németországban, ahol a gyógyfüvek használata sokkal inkább elterjedt, mint az Egyesült Államokban, a mézfű kivonat több, ajak, és nemi szervi herpesz elleni krém egyik aktív összetevője.

Természetes nyugtató

Kutatók felfedezték, hogy a mézfű illóolajának, amely a növény kellemes illatát is adja, nyugtató hatása lehet, igazolva ezzel a növény nyugtatóként való hagyományos használatát. Németországban a mézfű általánosan használt nyugtató és fájdalomcsillapító.

Emésztést elősegítő. Német kutatók fedezték fel, hogy a mézfű nyugtatja az emésztőrendszer sima izmait, és ez is alátámasztja az ősi, emésztést elősegítő használatát.

Nőgyógyászati problémák

Ha a növény megnyugtatja az emésztőrendszer sima izmait, más sima izmokat, így a méhét is nyugtatja, ezáltal segíthet a menstruációs görcsök kezelésében. A mézfű története során viszont a menstruáció előrehozására használták. A zavaros helyzetet a kutatók még nem tisztázták. Éppen ezért terhes nők ne használjanak mézfüvet!

1. Szél-meleg típus

Főbb tünetek: vörös bőrelváltozások a fejen és az arcon, láz, fájdalom az érintett területeken, irtózás a széltől, száraz széklet, sötét sárga vizelet.

Kezelendő pontok: Fengchi (G 20), Waiguan (Sj 5), Quchi (Li 11), Fengmen (B 12), Xuehai (Sp 10)

2. Nedves-meleg típus

Főbb tünetek: vörös bőrelváltozások az alsó végtagokon, az érintett terület lázasan forró, hólyagok, izzadság, ingerlékenység, a mellkas felfúvódása, sötét sárga vizelet.

Kezelendő pontok: Quchi (Li 11), Yinlingquan (Sp 9), Sanyinjiao (Sp 6), Xuehai (Sp 109, Weizhong (B 40).

1. Szél-tűz jelenléte a májban és az epehólyagban

Főbb tünetek: világos vörös színezetű bőrelváltozások, lázas forróság, éles fájdalom az érintett területen, a sömör felülete feszes, keserű szájíz, szájszárazság, szomjúság, amelyet leginkább a víz csillapít, étvágytalanság, ingerlékenység, kismennyiségű, sűrű vizelet, száraz széklet.

Kezelendő pontok: Yanglingquan (G 34), Ganshu (B 18), Ququan (Liv 8), Zhigou (Sj 6).

2. Nedves-meleg az epevezetékben

Főbb tünetek: világos bőrelváltozások sárgás fehér, esetleg nagyobb hólyagokkal, a hólyagok fala laza, könnyen kifakad az érintett bőrfelület izzadása és súrlódása során, étvágytalanság, hasi puffadás, ragacsos, laza széklet.

Kezelendő pontok: Pishu (B 20), Geshu (B 18), Yinlingquan (Sp 9), Sanyinjiao (Sp 6), Zusanli (S 36).

3. A chi és a vér pangása

Főbb tünetek: hosszantartó fájdalom az érintett területen a kiütések gyógyulása után is, nyugtalan alvás, kedvetlenség, a nyelv sötét színezetű és bevérzések lehetnek rajta.

Kezelendő pontok: Geshu (B 17), Ganshu (B 18), Yanglingquan (G 34), Sanyinjiao (Sp 6), Ashi pontok.

Atractylodes macrocephala

A Paj Csu az egyik legelterjedtebb chi élénkítő növény, melyet főleg a lép és a gyomor chi hiánya esetén alkalmaznak. Kínában a növényt a Tang-dinasztia korától (Kr. u. 650 körül) használják. A híres „Négy nemes hozzávaló főzeté"-ben (Sze Csün Ce Tang) is megtalálhatjuk a Paj Csut, a Zsen Sennel, a Fu Linggel és a Kan Canggal egyetemben. Manapság a fogyasztó étrendekben tűnik fel igen gyakran, hisz segít szabályozni az étvágyat.

Felhasználandó része:

Gyökere

Tulajdonságai:

Édes, keserű

Érintett meridián csatornák:

Lép meridián, gyomor meridián

Hatásai:

Antibakteriális, véralvadásgátló, serkenti az emésztést és a vizelet kiválasztást, csökkenti a vércukorszintet

Alkalmazása:

• a lép és a chi tonizálására
• a nedvesség eloszlatására
• a túlzott izzadás csökkentésére és az ellenálló képesség fokozására

Adagolása:

3-12 gramm

Együttes alkalmazása:

A Paj Csut főleg a lépben és a gyomorban fellépő hiányszindrómák kezelésére használják. A lép bajaira elegyíthető Fu Linggel is. Vérfrissítésre és menstruációs problémákra Tang Kujjal, Faj Sao Jaóval, Huang Csinnel és Csuan Hsziunggal együtt alkalmazzák. A hármas melegítőt érintő hideg bajokra Kan Csianggal együtt használják.

Ellenjavallat:

Túlzott szomjúságérzettel járó yin hiány esetén nem alkalmazható.