köszvény

Görögszéna. (Trigonella foenum graecum. Lepkeszeg)

Hatóanyaga: nyálka, cholin, mannogalacton, saponin, trigonellin alkaloida stb.

Kitűnő lágyítószer, amiért is majd minden daganatra (furunkulus, karbunkulus, tumor) durván porított magjából vizes pépet főznek, és borogatást alkalmaznak. Toroköblítő (zsályával is keverve) gyulladásoknál. Kiválasztó és tisztító kúráknak, így elsősorban reuma és köszvénynél rendszerint a teakeverékek lényeges alkotórésze. Kezdődő tüdőtuberkulózis, hirtelen lesoványodás és lépbajok esetében kedvező gyógy eredményt lehet elérni (Madaus).

A drog a magja, illetve lisztje, jellegzetes szaga van. Külsőleg sűrű pépet főznek belőle, úgy alkalmazzák.

A guajakfa (Guajacum officinale) adja az Antillák szigeteinek híres drogját. Gyantát, illóolajat, guajaguttint, gumit, vanillint és szaponint tartalmaz.

A guajakfa izzasztó és hashajtó hatású, reuma, csúz és köszvény ellen is alkalmazzák. A drog rendszerint hámozva vagy kockára vágva kerül a kereskedelembe. Nagyon kemény, szürkésbarna, gyakran zöldesen csillogó, benzoéra emlékeztető szagú.

Gyalogfenyő boróka. (Juniperus communis. Tüskefenyő, borsika, pattogó.)

Piramis alakú, ágas, sötétzöld cserje vagy fa, hármas örvben álló szúrós, hamvas, alul világoszöldszínű tűlevelekkel. A fa kérge vöröses, fája sárgásszürke, kellemes illatú. Bogyói az első évben zöldek, második évben megérve feketék és kékesen hamvasok.

Hazánkban napos, homokos, dombos területeken, erdőtisztásokon, szórványosan az egész országban megterem.

Bogyóit (bacca) gyökerét (radix) és az ágak farészét (lignum) gyűjtjük.

Hatóanyaga: illóolaj, növényi savak, invert cukor, juniperin glycosida és szénhidrátok, pektinanyagok.

Nyers bogyója naponta 4-5 szemet elrágcsálva előmozdítja az emésztést, elmulasztja a fejfájást és a száj rossz szagát, ha az a gyomortól származik. Gyomorégést, gyomornyomást és felfúvódást is szüntet. A nagyobb mennyiségben elfogyasztott nyers bogyó, vagy az elzúzott bogyóból készült tea (10 gr 200 gr vízre) közismert házi-szer mindenfajta elnyálkásodásnál, köszvénynél és reumánál, fehérjevizelésnél.

Vesegyulladásnál (kezdődő) nem adható. Borral főzve (20 gr 200 gr borral) vizelethajtó, a húgycsőben lerakódott homokot eltávolítja, de kiválasztja a szervezetben erjedésnek indult nyálkás anyagokat is. Olaja (ol. juniperi) sokat használt és dicsért házi-szer vese- és epe- bántalmaknál, csúznál és reumánál. A menses és terhesség ideje alatt és heveny vesegyulladásnál nem szabad használni. A friss bogyóból készült kása is vízelethajtó. Hűlésből származó mirigydaganatoknál a megtört borókát 1 evőkanál- nyit 6-7 deci vízzel, megfőzzük és a leszűrt teát napközben víz helyett, fogyasztjuk.

Olaja azon kívül közkedvelt bedörzsölő külsőszer. Vízkórnál, némely bőrbetegségnél, csúznál és reumánál. Némely vidéken még ma is, vízkór (hydrops activus) ellen apróra vágott boróka- gyökérből és megtört borókából fürdő készül. A beteget beültetik a fürdőkádba, hogy csak a nyaka látsszék ki a meleg vízből. Amikor már jól megizzadt, kendőbe burkolva ágyba viszik és újabb izzasztás után, szárazra dörzsölik. Néha az izzasztás fokozására még, borókabogyó forró teát is kap a beteg. E fürdőt többször megismétlik.

Régi időkben a kolera elleni védekezésnél az emberek nyakukba akasztva borókával és borssal töltött zacskót hordtak.

Hársfa (Tilia parvifolia cordata grandifolia plathyphyllos Kis- és nagylevelű hársfa, száldokfa)

Hatalmas, 20-30 m-re is megnövő szép lombos fa. Neve is mutatja, hogy egyiknek kisebb, másiknak nagyobb a levele. Mindkét levél lapja egyformán zöld, a kislevelű hársnak a levélér zugaiban rozsdavörös, a nagylevelű hársnak főér zugaiban fehéres szőrzete van. Mindkét hársnak termése bordázott.

Mindkét fajtának virága, mint tiliae flos képezi a drogot.

Hatóanyaga: illóolaj, izzasztó glycosidák, hesperidin, nyálka, cukor viasz és sók.

Felhasználjuk virágját és a hársfaszén (carbo) porát.

Ott alkalmazzák, ahol a beteg nem könnyen izzasztható meg. Alkalmazzák hűlési esetekben (spanyolnátha), fájdalmas reumánál és köszvénynél. Sokáig nem szabad használni, mert szívpanaszokra adhat okot. Vizelethajtó, gyomorerősítő, görcscsillapító a virágból készült főzet (10 gr 1/4 1 vízhez). Ezt a főzetet felhasználjuk katarrusos meghűlésnél, nátha, idült köhögés, tüdő elnyálkásodás, hörghurut és altesti bántalmaknál, amelyek a vesére vezethetők vissza. Az említett esetekben a teát mindenkor ágyban és forrón kell inni. Ugyanezt a teát jó eredménnyel használhatjuk sápadtság leküzdésére. Ha fenti teafőzethez mézet, vagy nyers cukrot teszünk, spanyolnátha ellen kipróbált házi-szert kapunk. Itt jegyezzük meg, hogy a hársfavirág teát élvezeti célra mindig csak forrázzuk.

A hársfa illóolajának van meg, a gyógyhatása, ezért csak friss, vagy 1 évnél nem idősebb virágot használjunk.

A fakérge rostjából kalapálással nyert mézgát daganatok és sebek gyógyítására szokták felhasználni.

A hársfa farészéből készül a hársfaszén, mely az előállítás következtében vasat tartalmaz.

A pompásan virágzó hársfavirág a méhek kedvenc virága. A puha, fehéres hársfa szívóssága folytán faszobrászatra, esztergályozásra, konyhalapok és asztaldeszkák készítésére alkalmas. A hársfaháncsot derítésre, megszenesített fáját rajzolásra használják. A nemes vad, továbbá kecske, birka kedvenc takarmánya hársfalevél. A hársfalevél pora zsályalevél porával elkeverve kitűnő fogport ad.

A hársfa a reánk maradt feljegyzések szerint a vágyakozás, gyöngédség, dal és szerelem jelképe volt. A lombos hársfák alatt tartották, de tartják még ma is egyes vidéken az ünnepi táncokat, ünnepélyeket, lakodalmakat. A hársfa nagy megtiszteltetésben részesül, amennyiben oltárképeket függesztenek rá, és imazsámolyokat építenek hozzá. A szlávok nemzeti jellegének szimbóluma a hársfalevél.

A magyar gyógyszerkönyv a kislevelű hárs (Tilia cordata) és a nagylevelű, széles levelű hárs (Tilia plathyphyllos) virágát írja elő, melynek a drogkereskedelemben kőhárs a közös neve.

Tekintve azt, hogy a kereskedelemben ezek a fajták az ezüsthárs virágával fertőzve is szoktak kikerülni a piacra, a gyűjtők és felhasználók érdekében áll, hogy a fontos felismerési módozatokat megtudják.

1. A hivatalos fajok murvalevele fonákján kopasz; az ezüst hársé (T. tomentosa) apró csillagszőröktől molyhos, amelyet, ha éles késsel megkaparunk, a kés élére szőrpamacsok gyűlnek. Kézi nagyítóval a különbség jól megfigyelhető.
2. Az ezüst hárs egész virágzata molyhos és durvább tapintatú, mint a másik kettőé.
3. Különbség még az is, hogy az ezüsthársnak nem 5, hanem 10 sziromlevele van.
4. Az ezüsthárs virág szaga, íze nem olyan kellemes, mint a másik kettőé és a levél fonákja ezüstös fehéren molyhos. Legkorábban a nagylevelű, utána a kislevelű és legkésőbben az ezüsthárs virágzik.

A forgalomba kerülő úgynevezett bimbós hárs (nem bimbók, hanem termések) a követelményeknek nem felel meg.