köszvény
| ||||||||
|
Fa vagy cserje, melynek fája és ága belül üres, barna kérge a fiatal korban szemölcsszerű pórusokkal van borítva. Levele sötétzöld, szárnyas, fűrészelt, bogernyő virágzata 5-6 ágú sárgásfehér. Gyümölcse ibolyakék gömbölyded, húsos bogyó. Hazánkban, ritkás erdőben fordul elő. Főleg azonban ültetik. Virágzatát (flores), levelét (folium), kérgét (cortex), gyökerét (radix), gyümölcsét (fructus) gyűjtik. Ezek képezik a kereskedelmi árut. Hatóanyaga: sambunigrin glycosida és illóolaj stb. Gyümölcsében tyrosin. Virága elismert izzasztó. Ilyen minőségben (hűlésnél) és az ebből előálló fej-, fog-, fülfájásnál, valamint mellszúrásnál használják. Légcsőhurut (influenza), köhögés, nátha, rekedtség és gyomor elnyálkásodásnál, amikor rendesen citrommal ízesítjük a teát, igen jó hatást érünk el. Ezekben az esetekben 2-3 óránként kell a forró teát inni, míg tökéletes izzadás nem áll be.
Gyökerét és virágját bőrkiütés, scrofulosis és elhájasodásnál adják. A gyümölcs nedve (succus) a trigeminus-ideg zsábájának és köszvénynek dicsért gyógyszere. Forrázata fájdalomcsillapító, nyugtató. Nagyfokú fejfájás, mely görcsszerűen jelentkezik, a bodza rutával és kecskefűvel kevert teájával elmulasztható. A gyümölcsből készült befőtt és jam gyomor, vese-, hólyagöblítő, tüdőbajosoknak kitűnő tüdőtisztító házi-szer. Bélrenyheségnél is ajánlatos. Mandula- és torokgyulladásnál rendszerint tejjel szokták a bodzavirágot leforrázni és így végzik a toroköblítést. A bodzateának, illetve a tea gőzölgésének oszlató hatásánál fogva fülfájást, rekedtséget, a torokban képződő daganatot szokták gyógyítani vele, továbbá fájdalomcsillapító borogatásnak is kitűnő. Izzasztónak rendszerint hársfavirággal, gyalogbodzával, sóskaborbolyával és diólevéllel rendelik. (A néphit szerint, ha a bodza akkor, amikor már érett gyümölcsöt is hoz, még mindig virágzik, hosszú télre van kilátás.)
A népgyógyászatban a friss növény hólyaghúzó, köszvény, reuma, ágyékzsába ellen külsőleg használják. Belsőleg – még kis adagja is – bódító hatású, bágyaszt, álmosít. Aranyeres bántalom esetében a salátaboglárkát ajánlják (R. ficaria).
Sétányaink díszfája. A levél 5-7 levélkéjű, ékvisszás tojásdad, a felső harmadában a legszélesebb. A virágszirmok fehérek és piroslók. A termés tövises tok, a mag összenyomott, gesztenyebarna. Bélhurut, hasmenés, a légzőszervek hurutjai és köszvény esetében eredményt lehet vele elérni. Hatóanyaga: aesculin főleg a fa kérgében; fuercitrin (pótolja a gysophila szappangyökér saponint), keserűanyag és nyomokban aesculin a gyümölcsben. A gyümölcs héjában kristályos csersav és egy enzim mutatható ki. A gyümölcsét a népgyógyászat reszelve, főzve vagy alkoholban áztatva használja gyomorfájdalomra; pörkölve kávénak hasmenés ellen. A fa kérgét lázellenes és gyomorerősítő szernek ajánlják. A régi orvosok aranyér, végbélrepedés, ércsomó elleni gyógyszere, melyet végbélkúp és főzet alakjában ma is szoktak rendelni. Aesculint fényvédő kenőcsben használják (szeplő ellen).
Ez a cserje nálunk napos, száraz lejtőkön terem. Vörös változata: díszcserje. A levelek zöldek, tojásdadok, ép szélűek, a tövisek egyszerűek, néha több ágúak. A virág sárga és lecsüngő fürtben álló. A bogyó hosszúkás vörös és a levelekkel együtt savanykás ízű. Fontosságát berberin hatóanyagának köszönheti. A gyümölcsben dextrose és laevulose, pectose stb. van.
A gyümölcsből készült ital (bor) üdítő; használják hasmenés, fejfájás, váltóláz, étvágytalanság esetén. Foglazulás és foghúsgyulladáskor leveléből és fás kérgéből főzetet készítenek. A máj működésében bekövetkezett zavarok, sárgaság, epepangás és főleg epekő bántalom esetén használják. Vesemedence és hólyaggyulladásnál medveszőlő és csalánnal együtt hatásos. Köszvény és reumás bajoknál is rendelik. A külföldi retanhia pótlására alkalmas.
|
||||||||



Bodza, fekete (Sambucus nigra Csete, fáibodza, gyepűbodza)
A bodza gyökér és kéreg kedvelt húgyhajtó. Gyökere ezen kívül hashajtó is. A friss és vékony fakéregből, vagy ágacskából készült főzetet elhájasodásnál és vízkórnál használták. Az öreg fakéreg értéktelen.
Boglárka, gumós (Ranunculus bulbosus.)
Bokrétafa (Aesculus hippocastanum. Lógesztenye, vadgesztenye)
Borbolya, sóskafa (Berberis vulgaris)