kényszerbetegség

A kényszerbetegség egy olyan viselkedési zavar, amely olyan kényszeres cselekvésekre kényszeríti az embert, amelynek nem tud ellenállni, vagy az esetleges ellenállás szorongást vált ki belőle. Ez lehet szexuális, étkezéssel, itallal, vásárlással, túlzott tisztasággal stb. kapcsolatos kényszer. A kényszerbetegség a személyiségem olyan aspektusára vonatkozik, amelyet negatívnak tartok, amely nem tetszik nekem, olyannyira, hogy látni sem akarom. Ezt elfojtom, a lelkem mélyére nyomom vissza.

Amíg nem akarok ezzel szembesülni, és nem vagyok hajlandó elfogadni ezt, az élet egyre több olyan helyzetet sodor majd elém, amelyben szembesülnöm kell a személyiségemnek ezzel a megtagadott részével. Ha kényszerbetegség rabja vagyok, meg kell vizsgálnom, hogy mi az, ami ennyire zavar engem, elfogadom, hogy szembenézek vele, ahelyett, hogy elmenekülnék előle.

Amit tenni kell!

Elfogadom, hogy olyan emberi lény vagyok, akinek megvannak az erős és gyenge oldalai, hibái és erényei. Tudatosítom, hogy én magam vagyok saját magam legszigorúbb bírája, megbocsátok magamnak és megtanulom szeretni magamat. Az a tény, hogy elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok, lehetővé teszi számomra, hogy teljes egészében kiteljesedhessek, és nem lesz szükségem arra, hogy egy kényszer által szabadítsam fel magam.

A nimfománia nem más, mint egyfajta viselkedési zavar, kényszerbetegség. Olyan állapot, mikor valaki nem tud ellenállni egy belső kényszernek, annak ellenére, hogy az veszélyes lehet saját magára vagy másokra. Beteges vágyódás a nemi kapcsolatokra, alig kordában tartható vágy a nőre ellenpóluson a férfira.

Amit tenni kell!

A polaritás témájának alapos feldolgozása, a szexualitás témája váljon tudatossá, szertartássá; kísérletezzünk a tantrával, hogy a szexualitás mélységében rátaláljunk a szerelemre. Ismerjük el, hogy a szexualitás csupán egy hiányos testi aktus, amelynek a szerelem a lelki kiegészítője.

Rögeszme, amikor valamelyik elképzelésünkhöz minden áron, tűzön-vízen át, ragaszkodunk, a rögeszmés állapotba kerítettük magunkat. Szélsőséges esetben elmebetegség tünete, a köznyelvben jelenthet azonban ártalmatlan hóbortot is. A rögeszme az elme betegsége. Amikor valami vagy valaki a rögeszmémmé válik, akkor minden energiámat, minden figyelmemet a rögeszmém tárgya felé fordítom. Ezek a gondolatok állandó és fenyegető jelleggel ismétlődnek. Azonban mindemellett tudatában maradok annak, hogy ezek a gondolatok irreálisak. Semmi más nem létezik számomra. Ha rögeszmés személyiség vagyok, akkor nagy valószínűség szerint egy kétségekkel teli, döntéseit nehezen meghozó ember vagyok, és olyan kettősségeket élek meg, mint a szeretet-utálat együttes érzése, magammal és másokkal szemben.

Rögeszme több formában is jelentkezhet: ez lehet valakivel vagy valamivel szemben érzett fóbia, olyan jellegű gondolatismétlések, mint pl. „mi lenne, ha..." (a kétség őrülete), vagy olyan kényszerbetegség, ami bizonyos, negatív következmények nélküli cselekedetek végrehajtására késztet, de önpusztítóak, öngyilkos jellegűek is lehetnek, amiket azonban sosem követ valóságos tett. Legtöbbször szorongó félelemmel gondolok olyan dolgokra, amelyek hanyagságból vagy személyes hibából „megtörténhetnek" velem, amelyet el kell kerülni. Az én elsőbbségem az, hogy ezt a rögeszmét, akár tudat alatt is, táplálhatom. A gondolataim lebénultak. A rögeszmém tárgya táplál engem. Ezzel nagy belső űrt és nagy bizonytalanságot kompenzálok. Azért, hogy rögeszmés legyek, nagy belső feszültséget, aggodalmat kell éreznem, ideje tehát, hogy találjak egy olyan dolgot az életemben, amely több nyugalmat és belső békét hoz el az életembe. Így jobban tudok profitálni abból, amit az élet nyújt.