Rögeszme - lelki okai
Rögeszme, amikor valamelyik elképzelésünkhöz minden áron, tűzön-vízen át, ragaszkodunk, a rögeszmés állapotba kerítettük magunkat. Szélsőséges esetben elmebetegség tünete, a köznyelvben jelenthet azonban ártalmatlan hóbortot is. A rögeszme az elme betegsége. Amikor valami vagy valaki a rögeszmémmé válik, akkor minden energiámat, minden figyelmemet a rögeszmém tárgya felé fordítom. Ezek a gondolatok állandó és fenyegető jelleggel ismétlődnek. Azonban mindemellett tudatában maradok annak, hogy ezek a gondolatok irreálisak. Semmi más nem létezik számomra. Ha rögeszmés személyiség vagyok, akkor nagy valószínűség szerint egy kétségekkel teli, döntéseit nehezen meghozó ember vagyok, és olyan kettősségeket élek meg, mint a szeretet-utálat együttes érzése, magammal és másokkal szemben.
Rögeszme több formában is jelentkezhet: ez lehet valakivel vagy valamivel szemben érzett fóbia, olyan jellegű gondolatismétlések, mint pl. „mi lenne, ha..." (a kétség őrülete), vagy olyan kényszerbetegség, ami bizonyos, negatív következmények nélküli cselekedetek végrehajtására késztet, de önpusztítóak, öngyilkos jellegűek is lehetnek, amiket azonban sosem követ valóságos tett. Legtöbbször szorongó félelemmel gondolok olyan dolgokra, amelyek hanyagságból vagy személyes hibából „megtörténhetnek" velem, amelyet el kell kerülni. Az én elsőbbségem az, hogy ezt a rögeszmét, akár tudat alatt is, táplálhatom. A gondolataim lebénultak. A rögeszmém tárgya táplál engem. Ezzel nagy belső űrt és nagy bizonytalanságot kompenzálok. Azért, hogy rögeszmés legyek, nagy belső feszültséget, aggodalmat kell éreznem, ideje tehát, hogy találjak egy olyan dolgot az életemben, amely több nyugalmat és belső békét hoz el az életembe. Így jobban tudok profitálni abból, amit az élet nyújt.
