lábujj

Minden emberi test rendelkezik természetes energiacsatornákkal, un. meridiánokkal, melyeket gyakorta neveznek életerőnek (chi), vagy az élet valójának; mind chi, prana, vagy a belső energia isteni szikrája. Minden nyelv más szót alkotott. Akár ismerős a név, akár nem, ereje és hatékonysága láttán el kell ismernünk ezen „életenergia" kétségtelen jelenlétét.

A természet és az isteni erőforrás

Világunk az élet, az energia és az erő világa, melyek mindegyike a természet egy-egy csodája. Szervezetünk jelentős képességekkel rendelkezik önmaga regenerálására, és csodálatosan vezeti a természet energiáit. Az energiákat, melyek képesek megújítani fizikai és szellemi egészségünket. A legtöbb betegséget fizikai vagy energetikai természetű akadály okozza, mint a zsír, a váladék, vagy a nem megfelelő energiaáramlás. Ez az akadály gátolja a keringést, és befolyásolja a szervek, idegek, izmok kielégítő működését. Az akadály eltávolításával újra megindul az energiaáramlás, és helyreáll az egyensúly; majd következhet a természetes gyógyulási folyamat.

A zónaelmélet (meridiánok)

A zónaelmélet szerint az emberi testen hosszanti irányban tíz energiacsatorna, meridián, úgynevezett „zóna" fut végig, melyen az életerő energia, chi áramlik. A zónák alapjain található reflexpontokra gyakorolt nyomás a természet gyógyító energiájának egy kifinomult formáját szabadítja fel, mely eltávolítja az akadályokat, elősegítve ez által a megújult energiaáramlást.

Ezzel hozzájárul a test szervrendszereinek hatékonyabb működéséhez.

E kifinomult energia hatására javul a vérkeringés, és helyreáll a szervezet egészséges egyensúlya. Jelentős szerepet játszik a stresszhatások enyhítésében, és elősegíti a mély ellazulást.

Az energiazónák láthatatlanok, ám az ábrára pillantva magunk elé képzelhetjük, miként futnak végig hosszanti irányban az energiacsatornák a lábtól (és kéztől) a fejig. A reflexpontokra gyakorolt nyomás gyógyító energiát stimulál a test különböző részeiben.

Tíz hosszanti zóna létezik, a test mindkét oldalán öt, minden egyes lábujjhoz egy (ugyanúgy a kéz ujjaihoz is).

• Egyes zóna a nagy lábujjaknál ered (és mindkét hüvelykujjnál), és a test közepén fut végig a fej középvonaláig.
• Kettes zóna az egyes zóna mellett fut végig a test jobb, illetve bal oldalán, a fejtetőig.
• Hármas zóna a középső lábujjaktól (és a középső ujjtól) halad a test jobb és bal oldalán a fejtetőig.
• Négyes zóna a negyedik lábujjon (és a gyűrűsujjakon) található a test mindkét oldalán, és halad végig a testen a fejtetőre.
• Ötös zóna a kis lábujjakat fedi (és a kéz kisujjait), és a test legszélén halad felfelé a fej oldalsó része felé.

Tíz láthatatlan elektromos áramlat halad végig a testen egy vonalban az ujjakkal és a lábujjakkal.

A számozott zónák azokat az utakat jelölik, ahol az életenergia a chi áramlik.

Ha egy fájó reflexre nyomást gyakorolunk, képet alkothatunk arról, hogy van-e valamilyen feszültség vagy egyensúlyzavar az adott testzónában.

A tobozmirigy (az agyalapi mirigy kisegítő szerve) reflexpontja, mely az ábrán jól láthatóan az agy közepének közelében helyezkedik el. Következésképpen a tobozmirigy reflexpontja a nagy lábujj közepétől nem messze, csupán egy icipicit a második lábujj felé és egy kicsit a lábujj hegyének irányában. Az agyalapi mirigy esetében alkalmazott módszerrel próbálja megkeresni a tobozmirigy reflexpontját. Néhány másodpercig gyengéd, körkörös mozdulatokkal masszírozza.

A tobozmirigy a hipotalamusz és az agyalapi mirigy mögött helyezkedik el az agyban. A nagy lábujj középső tartományának masszírozását követően haladjon kissé feljebb, lejjebb, illetve körkörösen a lábujjon, az agy egyéb területeit is stimulálva ez által.

Most helyezze a bal lábát a talajra, és az imént a bal lábon végzett művelethez hasonlóan fogja jobb lábfejét a jobb kezébe, és bal kezének ujjaival kezdje masszírozni a nagy lábujjat. Ezután fogja a reflexpálcát, és mélyessze a nagy lábujj puha felületének közepébe, és addig masszírozza, míg éles fájdalom nem jelzi, hogy az agyalapi mirigy reflexpontjához ért. Még néhány másodpercig folytassa a kezelést, bármily fájdalmas is. Gyakorta az első alkalommal csupán két-három érintésre van szükség ahhoz, hogy tapasztalható legyen az eredmény. Majd keresse meg a tobozmirigy reflexpontját, és a bal láb esetében leírtak szerint járjon el. E művelet is meglehetősen fájdalmas lehet, ám ez csupán újabb jele annak, hogy szükség van a kezelésre. Meg fogja lepni, milyen hamar megszűnik e három mirigy érzékenysége - sokszor mindössze két vagy három kezelés után.

Helyezze vissza a jobb lábát a talajra, és ismét a bal lábát vegye kézbe. A láb cserélgetésére azért van szükség, mert így elkerülhető, hogy hosszú időn keresztül ugyanabban a helyzetben tartva elzsibbadjon. Az izmok azonban rövid időn belül alkalmazkodni fognak ehhez a testhelyzethez, és egyre ritkábban lesz szükség a váltásra.

A torok és az arc reflexpontjai a láb felső részén helyezkednek el (a test elülső része), azt is tudjuk, hogy minden reflexpont tükröződik a talpakon is. Az arc, a torok, a pajzsmirigy vagy a mandulák reflexpontjainak masszírozásakor jóval erősebb reakciót válthatunk ki a talpfelületre gyakorolt nyomással. Masszírozzuk meg a nagy lábujj alapját is, ahol a lábfejhez csatlakozik. Torokgyulladás esetén ezt a pontot igen érzékenynek találjuk. Jótékony hatású lehet továbbá a nagy lábujj körkörös, valamint a kis lábujjak masszírozása is.

A nyirokrendszer ellenőrzése

Orr-, torok- vagy fülproblémák esetén ajánlott a nyirokrendszer reflexpontjainak ellenőrzése, mivel fertőzés alakulhat ki ezeken a területeken. A megduzzadt nyirokcsomók vizsgálatával megtudhatjuk, van-e elzáródás. Ha a nyak egyik oldala duzzadt, először a test azonos oldalán található láb nyirok-reflexpontjait masszírozzuk; majd ismételjük meg a műveletet az ellentétes talpon, hogy a nyirokkeringés eltávolíthassa a szervezetből a mérgező anyagokat.

A salakanyagok eltávolításáért felelős szervek reflexpontjait is masszírozzuk meg, mint például a máj és a vesék.

Az alsó „szem" egészen más perspektívát kínál, mint a fenti. A krónikusan nyomás alatt álló pontok a tyúkok gomb formájú szeméről kapták a nevüket. Egészen pontosan megmutatják, hogy hol szorít az ember cipője.

Mint ahogy ezt a reflexzónák is felfedik, a tyúkszemek különösen világosan jelzik a fent és a lent közötti kapcsolatot. A tyúkszem, amely főleg az ember lábujjain keletkezik, azt jelzi, hogy a feje egyes területei nyomás alá kerültek. Amikor valaki áll az ember lábán, akkor egy idő után fájni kezd az a pont, ahol a nyomás éri. Az is lehet, hogy az ember maga lép a saját lábára, lehetetlenné téve önmaga haladását. Egészen biztosan ez a helyzet akkor is, amikor az ember tudatosan szűk cipőket hord. Különösen a nők hajlamosak arra, hogy egy ízlésbeli ideál hátráltassa a saját előrehaladásukat.

Anatómiailag a tyúkszem nem más, mint szarulerakódás, melynek az a célja, hogy az adott helyet megvédelmezze a külső nyomással szemben. A gyenge pontokat próbálja kipáncélozni. Hogy ez a páncéllemez idővel maga is fájdalmat okoz, az jól ismert tapasztalat. Épp azt fenyegeti szenvedéssel, aki mindentől meg akarja kímélni magát. Következésképp az, lenne a dolga, hogy ne testileg akarja mindentől megóvni magát, hanem az önvédelem szellemi-lelki intézkedésein gondolkodjon el inkább. Ami nyomja az embert, azzal konfrontálódni kell, majd meg kell tenni a megfelelő megoldást, hozó lépéseket. Például feladhatná azt az álláspontot, amely olyan nagy ellennyomást hoz létre, vagy pedig helytállóbb érvekkel biztosíthatná őket.

1. Ki áll a lábamon? Talán én magam vagyok az?
2. Hol ragaszkodom az álláspontjaimhoz, annak ellenére, hogy már elértem a fájdalomküszöbömet, és már valaki a lábamon áll?
3. Mennyiben fájdalmas és hátráltat a félelmem, illetve a biztonsági politikám az előrehaladásom szempontjából?
4. Mely pontokon nehezedik rám olyan nyomás, amit el kellene távolítanom az életemből?
5. Melyek azok a pontok, amelyeknél fájdalmas módon határokba ütközöm?