májbetegségek

Az orvosi pemetefű vagy fehér permetfű (Marrubium vulgare) az ajakosvirágúak családjába tartozó, kötöttebb talajú legelőkön, parlagokon, utak mentén termő, évelő növény. Minden részében igen keserű ízű. Szára 30-60 cm magas, elágazó, négyoldalú, csöves, főleg az alján fehéren gyapjas-szőrös.

Levelei keresztben átellenesen állnak, nyelesek. Lemezük kerek vagy tojásdad, tompa csúcsú, csipkés élű, felszínén ráncos és gyéren gyapjas, fonákján fehéren molyhos szőrű.

Az orvosi pemetefű virágai a szár felső részén gömb alakú álörvökben tömötten állnak. A párta fehér; a csésze 10 szúrós, kampósan hátragörbült fogú, június- júliusban virágzik.

A drog 0,3-1% marrubiin keserűanyagot, 7% cseranyagot, 0,05% illóolajat, 0,25% kristályos keserűanyagot, gyantát, viaszt, zsírt, nyálkát tartalmaz.

Teáját légcsőhurut, étvágytalanság, epebetegség és májbetegségek ellen fogyasztják. Az orvosi pemetefüvet gyógycukorkák és keserű likőrök készítésénél is használják.

Sóskaborbolya Berberis vulgaris

A borbolya több mint 2500 éven át kiemelkedő szerepet játszott a gyógyításban. Az ősi egyiptomiak a pestis megelőzésére használták, antibiotikus hatása miatt. A középkorban külső jegyei alapján (sárga a virága és a gyökérnedve) a szem és a bőr elsárgulásával hozták kapcsolatba. Ezért a máj és az epehólyag betegségeinek gyógyítására használták, s ezért nevezték el „sárgaságbogyónak" is. Egyik aktív alkotórésze, a berberin sokkal hatásosabbnak, bizonyul a baktériumokkal szemben, mint az erős antibiotikus hatású kloramfenikol.

Amikor a bevándorlók Észak-Amerikába bevitték, az indiánok az ott honos oregonszőlőnek a rokon fajtáját ismerték fel benne. Az oregonszőlőt (különben a magyalra is emlékeztető növény) hasonló módon használták gyógyításra az indiánok, mint a világ más táján a borbolyát. Számos hatását, hatásfokát még most is vizsgálják.

Nálunk az utóbbi években kezdik népszerűsíteni az ebbe a családba tartozó, élő sövény kialakítására vagy díszkertekbe való cserjét, a Mahonia aquifoliumot.

A sóskaborbolya kb. 2,5 m magasra megnövő évelő bokor vagy cserje. Sima, szürke kérge, hosszú törzse van, élénksárga virágai fürtökben lógnak. Tavasszal virágzik. Levelei merevek, alapjuknál egyszerű vagy 2-3 ágú tövis található. A virágok sárgás, lógó fürtvirágzatba tömörülnek. A piros, hosszúkás termések savanykás ízűek, kisebb mennyiségben fogyaszthatók. Szántóföldek szélén, bokros, szárazabb helyeken terem. A díszcserjeként termesztett, ázsiai eredetű borbolyarajok bogyói nem fogyaszthatók!

Sokkal több is rejtőzik a sóskaborbolyában és rokonában, az oregonszőlőben. mint csupán a gyulladáscsökkentő hatás.

Serkentik az immunrendszert és ezzel számos gombás megbetegedést, rákos folyamatok kialakulását gátolják. Világszerte végzett kísérletek igazolták, hogy elpusztítja a sebfertőző baktériumokat (staphylococcus, streptococcus), a hasmenést (szalmonella, shigella), a vérhast (Endomoeba histolyca), a kolerát (Vibrio cholerae), a giardiasist (Giardia lamblia), a húgyúti (Escherichia coli), valamint a hüvelyi fertőzést (Candia albicans) okozó mikroorganizmusokat.

Kimutatták, hogy aktiválja a makrofágokat, a fehérvérsejteket, amelyek felfalják a kórokozó mikroorganizmusokat. Németországban ma is használják a szembetegségek gyógyításában. A gyógynövény főzetével borogatják a kötőhártya gyulladásban szenvedők szemét. Magas vérnyomást, csökkentő vegyületeket is tartalmaznak, mivel értágító hatásuk is van.

Bogyói éretlen, félérett állapotban mérgezőek, azonban amikor megcsípte a fagy, s teljesen érettek, lekvárt, gyümölcskocsonyát lehet belőlük főzni. Szörpje üdítő limonádé készítésére alkalmas.

Szilva (Prunus domestica)

Különleges tulajdonsága: emberemlékezet óta ez az egyik leghatékonyabb természetes hashajtó – frissen, de főként aszaltan fogyasztva –, amely ugyanakkor ártalmatlan és nagyon finom.

Egyéb hasznos összetevők: cukrok A-, B- és C-vitamin, ásványi anyagok (vas, kalcium, foszfor, magnézium kálium, nátrium, mangán), szerves savak, mézgák, rostok.

Javallatok: vérszegénység, fizikai és szellemi kimerültség depresszió, ételmérgezés, májbetegségek, székrekedés, veseelégtelenség, idült reuma, köszvény, érelmeszesedés. Méregtelenítő, vizelethajtó, májvédő, hashajtó.

Ideális fogyasztási módjai: az étkezések között friss szilva, a friss gyümölcs leve, hogy maximálisan kihasználhassuk a szilva jótékony tulajdonságait, aszalt szilva, amely ilyen formában határozottan táplálóbb és erősebb a hashajtó hatása (székrekedés ellen kúraként áztassunk vízbe aszalt szilvát néhány kanál lenmaggal egy éjszakára, és mindezt fogyasszuk el másnap reggel éhgyomorra), kompót, befőtt é gyümölcskocsonya, hagyományos sütemények.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok: soha ne távolítsuk el a szilva héját, még a befőttek készítésekor sem, mert félő, hogy ily módon elveszítjük értékes levének jó részét.

Ziziphus jujuba

A Ta Cang szó szerinti jelentése „nagy datolya" melynek gyümölcse a kínai medicina kiváló Szárnysegéd orvossága, tehát gyakran adagolják a gyógyszerekhez, hogy a különféle alapanyagok hatásait egységesítse. A Ta Cang fekete, míg a Hung Cang vörös színű, hatásuk hasonló, bár a Hung Cang hatékonyabban használható a vér táplálására. A datolyákat (3-10 darabot) leggyakrabban belefőzik a Tangba.

Felhasználandó része:

Gyümölcse

Tulajdonságai:

Édes

Érintett meridián csatornák:

Lép meridián, gyomor meridián

Hatásai:

Tápláló hatású, védelmet nyújt a májbetegségek ellen

Alkalmazása:

• a lép és a gyomor chi-jének élénkítésére
• a tápláló chi ying chi és a vér frissítésére
• a szellem megnyugtatására
• más növények hatásainak finomítására

Adagolása:

10-30 gramm

Együttes alkalmazása:

Gyakran adagolják különféle receptekhez a szer egységessé tétele érdekében. Zsen Sennel elegyítve harmonizálja a chi-t, Seng Csianggal együtt, pedig csökkenti a Vej chi és a tápláló chi diszharmóniáját, továbbá javítja az emésztést. A Cang-Fu szervek egyensúlytalansága következtében fellépő hisztérikus viselkedést leghatékonyabban Fu Hsziao Majjal csillapítja.

Ellenjavallat:

Túlzott nedvesség, ételpangás és nyálka esetén kerülendő.