méhösszehúzó

Anyarozs Claviceps purpurea

Élősködő gomba a tömlősgombák osztályából (Ascomycetes). Megtalálható a rozs (Secale cereale) kalászain Eurázsiában és Afrika északi részén s nálunk is, mindenütt, ahol rozsot termesztenek. Tavasszal és nyáron nedvesebb légkörű vidékeken jelenik meg. Más növényeken is élősködik, kb 70 gabonaneműn és pálkafélén találták meg. A gomba ellenálló, áttelelő alakja, az ún. szklerócium orsó alakú, egyenes vagy enyhén ívelt, hossza 1-2,5(-4) cm, vastagsága 2-5 mm. A szklerócium színe ibolyásbarna vagy fekete, törésfelülete szürkésfehér, a felület közelében ibolyás árnyalattal, állománya frissen húsos, szárítás után szaruszerű.

Tavasszal felületükön megjelennek a temetőtestek, melyek fonalas nyelén rózsaszínű vagy bíboros, színes gombostűfejnyi, gömbölyded képlet fejlődik; ennek belsejében nagyszámú peritécium van tömlőkkel (aszkuszokkal), utóbbiakban, pedig a mikroszkopikus méretű, fonalas aszkospórák. Az aszkospórákat a szél a virágzó rozs kalászaira vagy más rokon növényekre viszi. Ez az elsődleges fejtőzés, eredményeképpen a rozs magházán gombafonadék (micélium) fejlődik, mely nemezszerű bevonatot képez. Édes nedvet, „mézharmatot" választ ki, mely rovarokat csalogat magához; a rovarok a ragadós nedvvel együtt a nagy számban képződő konidiumokat is magukkal viszik, és újabb kalászokra szállva biztosítják a másodlagos fertőzést. Az elsődleges vagy másodlagos fertőzés eredményeképpen a megtámadott virágokban nem fejlődik ki a szemtermés, hanem létrejön az élősködő gomba áttelelő alakja (szkleróciuma).

Az anyarozs a hűvösebb, nedvesebb éghajlatú vidékeket kedveli. A levegő 50%-nál kisebb viszonylagos nedvességtartalma, a 15-16 °C-nál magasabb átlagos napi hőmérsékleti értékek, a 30 °C-nál nagyobb maximális hőmérséklet kedvezőtlenek

4. Jellemző alkaloidok találhatók az anyarozs szkleróciumában, ezek közül fontosabbak az ergometrin, ergotamin, ergozin, ergokornin, ergokrisztin és ergokriptín (utóbbi három gyűjtőneve: ergotoxin).

Az anyarozs-alkaloidok erős, méhre ható szerek. Az ergotamin és az ergotoxin vízben nehezen oldódnak, kifejezett perifériás érszűkítő hatással rendelkeznek, ezért ellenjavalltak magas vérnyomásos betegeknél. Ezzel szemben, az ergometrin vízben jól oldódik, nem hat a vivőerekre, de kifejezetten méhösszehúzó hatással rendelkezik. Az ergotamin dihidrogénezése (telítése) által megfordul az erekre gyakorolt hatása, így ipari úton igen értékes értágító, vérnyomáscsökkentő gyógyszereket lehet előállítani. Az ergotamint koffeinnel társítják migrénes fejfájások csillapítására, megelőzésére. Az ergotamint a nadragulya alkaloidjaival együtt adagolva olyan ipari gyógyszerek birtokába jutnak, melyekkel neuraszténiás vagy magas vérnyomásos betegek kezelésében érnek el jó eredményt.

Az anyarozsból előállított alkaloidokat a nőgyógyászatban és a szülészetben is kiterjedten használják.

Az ókori időktől a XIX. század második feléig a lepkeszeg a gyógynövényekkel való orvoslásban fontos szerepet játszott. Később feledésbe merült. Ma ismét a figyelem középpontjába került a növény, amelynek íze a kesernyés zeller és a juharszörp keverékére emlékeztet. Állatokon végzett kísérletekben csökkentette a koleszterinszintet, s van remény, hogy hasonló hatása mutatkozik az embereken is.

Magát a növényt már akkor használták a beteg állatok gyógyítására, mielőtt magja népszerű orvossággá vált volna az emberek gyógyításában. Az ókori görögök a növényt a melasz vagy a rovarok által károsított állati takarmány ízletesebbé tételére használták. Észrevették, hogy a beteg lovak és szarvasmarhák a lepkeszeget még akkor is megeszik, mikor mást nem. Az egyiptomiak és a rómaiak a növényt már „görög szénának" hívták. Ma széles körben használják a ló, és szarvasmarha-takarmányok ízesítésére, valamint néhány állatorvos a beteg állatokat ezzel ösztökéli evésre.

A lepkeszeg a mediterrán vidékeken volt honos. Az ókori orvosok tudták, hogy magjai nagy mennyiségű nyálkás mézgát tartalmaznak, amely vízzel keverve zselatinszerűvé válik, és nyugtatja a gyulladt vagy irritált szövetet. Az egyiptomi orvosok kenőcs formájában sebeket és tályogokat kezeltek vele. Ajánlották még belső használatra láz, valamint légzőszervi és bélpanaszok enyhítésére. Hippokratész és a többi görög és római orvos hasonlóképpen használta.

A régi kínai gyógyítók lázat, sérvet, epehólyag-problémákat, izomfájásokat és még impotenciát is kezeltek vele.

Indiában, ahol a lepkeszeg alkotórészévé vált a curry fűszerkeveréknek, az ajurvédikus orvosok ízületi gyulladás, hörghurut és emésztőszervi bántalmak ellen használták. Az indiai anyák tejhozamuk növelésére ették a magját,

Az arab asszonyok Líbiától Szíriáig a rubensi arányok megtartására, amely egyet jelentett a szépséggel az ókortól egészen a XIX. századig, pirított magjait hízási céllal ették.

A lepkeszeg kedvező hatásai

A növény hagyományos használatát a modern tudomány is támogatja, de a legfontosabb használatára csak mostanában derült fény.

Koleszterin csökkentő

Kísérletek mutatják, hogy kutyákban csökkenti a koleszterinszintet. Habár embereken még nem próbálták ki, de a felfedezés valószínűsíti, hogy ezeket a vizsgálatokat is el fogják végezni.

Torokfájás

A lepkeszeg enyhítő hatású, mézgaszerű váladéka csökkentheti a torokfájást, a köhögést és az emésztési zavarokat.

Nőgyógyászati problémák

Majdnem egy századdal Lydia Pinkham halála után állatkísérletek némi bizonyítékot szolgáltattak a lepkeszeg méhösszehúzódást serkentő hatására, különösen a terhesség későbbi szakaszában. A magok olyan kémiai anyagot (dioszgenin), tartalmaznak, amely hatásában a női nemi hormonra, az ösztrogénre hasonlít. Az ösztrogén a testet vízvisszatartásra serkenti. Az e hormont tartalmazó fogamzásgátló tabletták egyik mellékhatása, hogy puffasztják a testet. A vízvisszatartás súlynövekedést jelent, így azok az arab nők, akik hízási céllal ettek lepkeszeget, talán jó nyomon voltak. A nem terhes nőknek esetleg segít a menstruáció előidézésében, de ezt még nem erősítették meg.

Ízületi gyulladás

Enyhe gyulladáscsökkentő hatását belga kutatók fedezték fel. Ez igazolhatja sebek, ízületi és egyéb gyulladások elleni hagyományos használatát.

Figyelemfelkeltő lehetőségek

Állatkísérletek kimutatták, hogy csökkenti a vércukorszintet. A hatást embereken még nem igazolták. A cukorbetegek kérjék orvosuk jóváhagyását, mielőtt kipróbálnák a lepkeszeget.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok:

Mivel a növény serkenti a méh összehúzódását, terhes nők ne szedjék.

Egészséges felnőttek, a nem terhes és a nem szoptató nők számára a lepkeszeg a szokásosan ajánlott mennyiségben biztonságosnak tekinthető.

Ha kisebb kellemetlenségeket, gyomoridegességet vagy hasmenést okoz, használjunk kevesebbet, vagy szüntessük meg alkalmazását.

Tudassuk az orvossal, ha kedvezőtlen tapasztalatunk van, vagy ha a tünetek, nem javulnak jelentősen két héten belül.