szívműködés

Rozmaring (Rosmarinus officinalis.Rozmarin, Boldogasszonyfája. – Rosmarin.)

Nálunk termesztett növény. Kedvelt park- és szobadísz. Kora nyáron halványkék virágot hajt. Keskeny, örökzöld levelei (ez képezi a drogot) bőrszerűek. Jellegzetes, erősen balzsamos illatuk van.

Hatóanyaga: illóolaj, cineol, borneol, csersav, keserűanyag, kevés saponin stb.

Emésztési rendellenességnél, felfúvódásnál, májpanaszoknál kedvelt népies szer (1 kávéskanál 1/4 1 vízre). Ugyanezen betegségeknél rozmarinbort készítenek, sőt olaját is szokták alkalmazni. Elhájasodásnál gyakran fellépő hószámszünet, vagy gyér hószám esetén fakasztó. Hószámzavarnál és fehérfolyásnál használata jó eredménnyel jár. Mint ideggyógyszert is ajánlják.

Bedörzsölésre, borogatásra, fürdőkhöz elsősorban az inak felfrissítésére, ideggyengeségnél, hűlésnél jó szolgálatot tesz. A belőle készült kenőcsöt ugyanezen célra használjuk. Hajhullás, krónikus bőrkiütések az olajából készült kenőcstől, vagy 1:10 arányban készült alkoholos oldatától elmúlnak.

A rozmaring (Rosmarinus officinalis) szintén régóta használt szer a memória felfrissítésére. A görögök és a rómaiak illatos párlatot készítettek a virágaiból, amelyet belélegeztek, hogy „elpusztítsák szellemükben a rosszat, ne űzhesse tovább emlékezetükkel a maga gonosz csínyeit". Dr. James ezt írja: „A rozmaring nagyon hasznos a fej és az idegek számára... erősíti, a látást és a memóriát." Egy időben, a francia kórházakban a helyiségek szagtalanítására és fertőtlenítésére használták a rozmaringot. Érdekes, hogy a növény hatóanyagai között a tudományos vizsgálatok során két modern csíraölő szert is találtak.

A rozmaring egyben a becsületesség, a szerelem, és a halhatatlanság jelképe is volt, és egykor úgy vélték, nemcsak a memóriát erősíti, hanem a szívet is.

Ma a rozmaringot a szellemi fáradtság és a feledékenység ellenszerének tekintik. A belőle készíthető tea egyre népszerűbb az üzletemberek és a diákok körében, akik felfrissülést, szellemi felüdülést remélnek tőle.

Dr. Eric Rowell közlése szerint számos vizsgálat bizonyítja, hogy a rozmaring valóban jó „emlékeztető". „Semmi kétség, hogy a friss növény kis adagban javítja az emlékezetet" –mondja. „Akár a kamilla vagy az édesburgonya, kedvezően befolyásolja a vértolulás okozta fejfájást és az álmatlanságot is. Bizonyos, hogy az agyat célozza meg."

Egy lelkes pártfogó

Amikor a 88 esztendős D. B. asszonytól megkérdezték, ho­gyan őrizte meg emlékezőképességét, azt válaszolta: „Nem egészen értem, miért foglalkoznak olyan sokat a memóriám­mal. Abban a faluban, ahol felnőttem, mindenki – a fiatalok éppúgy, mint az öregek – mindennap ivott rozmaringteát. Én azt hittem, nincs ember széles e világon, aki ne tudná, hogy a rozmaring javítja a memóriát. Ekkor ujjával a kertjében sorakozó cserjékre mutatott, mondván: „Ez itt mind rozma­ring."

A magyar népi orvoslás szívgyógyszerként tartja számon: „Egy liter fehérborba tégy rozmaringot háromujjnyi magasan az üvegbe, akinek szívasztmája van, naponta egy decinyit igyon." Egy másik recept szerint három szál fehér rozmaringot áztassunk borba, szeszbe. Kneipp is kitűnő szíverősítőnek tartja.

A rozmaringlevélben 1-2,5% illóolaj (Aetheroleum Rosmarini) található. Az illóolajban 15% borneol és 20-30% eukaliptol van. Jelentős a flavonoid tartalma is. Az egész szervezetet áthangolja, tágítja az ereket, javítja a vérkeringést. Az alacsony vérnyomást, a szívtevékenységet, szívműködést helyreállítja, javítja a szív teljesítőképességét, szünteti a szívritmuszavart, az extraszisztolét. A pajzsmirigy fokozott működése (hipertireozis) miatti vérkeringési zavarokban és idegi eredetű szívnyomásban, -fájásban (sztenokardia) teakeverékben hatásos. Általános leromlottságot kísérő szívgyengeségben, öregkori szív- és vérkeringési gyengeségben is ajánlott, mert tonizáló-stimuláló idegerősítő, életerő-fokozó szer. Egy XIV. századi legenda szerint neki köszönhette a 72 éves Erzsébet királynő, hogy meggyógyult, visszanyerte életerejét, és annyira elbűvölte a lengyel királyt, hogy az bolondulásig beleszeretett és feleségül kérte. Az elmúlt századokban oly népszerű, rozmaringot is tartalmazó „magyar királynő vize" ennek a legendának köszönhette hírét.

Mantovani – többek közt – rossz vérkeringés ellen ajánlja, és megjegyzi, hogy kevés szükséges belőle, mert különben izgató hatású: egy csipet két deci vízre. Egyéni beállítás szükséges. Az átlagos adag: egy mokkáskanálnyit forrázzunk le 2 deci vízzel, 5 percig hagyjuk állni. Napjában egyszer vagy kétszer, reggel és esetleg délben fogyasszuk.

Alacsony vérnyomás elleni teakeverék: 50-50 g borsosmenta és rozmaringlevél, 20 g kálmos. A keverékből két kávéskanálnyit (amennyiben túl erősnek érezzük, egy kávéskanálnyit) tegyünk fel negyed liter hideg vízben főni, miután felforrt, rögtön szűrjük le. Kétszer napjában igyunk belőle egy-egy csészényit. Tonizálja, erősíti a vérkeringést és az idegrendszert. Jó gyógyszer a vérkeringés gyengeségi állapotában, az alacsony vérnyomást is beleértve. Aszténiás, gyenge testalkatú és szervezetű sápadt fiatal embereknél válik be, akik, anélkül hogy szervi bajuk lenne, hajlamosak az ájulásra.

Szilikózis esetén a kovasav tartalmú por belélegzése nyomán létrejövő állandó inger hatására megváltozik a kötőszövet általában nappal dolgozó bányászoknál. A levegő elemhez tartozó tüdőlebenyek átalakulnak nehéz, súlyos, a föld elemhez közel álló szövetté.

Szapora légzés és levegőhiány, mivel a szívműködés zavarai következtében a tüdőkapacitás egyre csökken. A folyamatos inger hatására csökken a párbeszédre és a kommunikációra való készség, előkészíti a terepet a tuberkulózis és a tüdőrák számára, felkészülés a kommunikáció teljes berekesztésére.

Amit tenni kell!

Feltéve, ha befejezzük a porral járó tevékenységeket, ahelyett hogy könnyen vennénk a dolgokat, fel kell ismernünk saját kommunikációnk tonnás súlyát. Tisztázni, hogy a kijárt út követése a világgal folytatott létfontosságú kapcsolattartás teljes leállásához és a biztos halálhoz vezet.

Felismerni és elfogadni a határokat, tudatosítani a test által kikényszerített csökkenő párbeszédet, megszabadulni azoktól a külső dolgoktól, amelyek elterelik a figyelmünket. Visszatérni önmagunkhoz, és kommunikációt kezdeményezni a belső énnel, szembenézni a halandósággal, és felkészülni a halálra. Szilikózis esetén a külvilággal folytatott kommunikációt az önmagunkkal és Istennel kötött szoros egységgé alakítani.

A szívverés messzemenően automatikus történés, amelyet bizonyos tréningek nélkül akaratlagosan nem tudunk irányítani. Ez a szinusz formájú ritmus a testben szigorú szabályt fejez ki. A szívritmus a légzés ritmusához hasonlít, ez utóbbit ugyanakkor akaratunkkal is befolyásolhatjuk. A szívverés szigorúan szabályozott, harmonikus ritmus. Ha úgynevezett ritmuszavar esetén például hirtelen elakad, vagy vadul dobog a szív, ez a rend megbomlását jelenti, eltérést az egyenletesség követelményétől.

Ha megfigyeljük azt a sok nyelvi fordulatot, amelyben a szív szó előfordul, látni fogjuk, hogy ezek mindig valamilyen érzelmileg színezett helyzettel kapcsolatosak. Az emóció olyasmi, amit kihozunk magunkból, bensőnkből kifelé irányuló mozgás (a latin emovere = kifelé mozdítani). Azt mondjuk, majd kiugrott a szívem örömömben, összeszorult a szívem rémületemben, majd megszakad a szívem, torkomban dobogott a szívem, valami a szívemen fekszik, valamit a szívemre veszek. Ha úgy látjuk, hogy valakiből hiányzik ez a bizonyos, értelemtől független érzelem, azt mondjuk rá, szívtelen. Ha két, egymást szerető ember találkozik, azt mondjuk, két szerető szív egymásra talált. Mindezek a nyelvi fordulatok a szívet szimbolikusan egy olyan emberi centrumra, kifejezésére használják fel, amely nem áll sem az intellektus, sem az akarat irányítása alatt.

A szív azonban nem a test egyik centruma, hanem maga a centrum, megközelítően a test közepén fekszik, csak egy kicsit tolódik el balra, az érzelmek oldalára, ez a jobb agyféltekének felel meg. Éppen ott van tehát, ahová mutatunk, ha önmagunkra akarunk hivatkozni. Az érzések s még inkább a szeretet szoros kapcsolatban áll a szívvel, mint azt a számos nyelvi fordulat mutatja. Jó szívvel viseltetünk a gyermekek iránt, ha kedveljük őket. Ha valakit szívünkbe zárunk, az azt jelenti, hogy megnyílunk előtte, s bebocsátjuk magunkba. Ilyenkor nyíltszívűek vagyunk, olyanok, akik szívüket kitárják mások előtt. Ezzel szemben áll a bezárkózott, szűkkeblű ember, aki nem hallgat a szívére, akinek nincsenek szívélyes érzései, aki szívtelen. Az ilyen ember nem tudja odaadni a szívét, hiszen ezzel magát adná oda, sőt, ügyel rá, nehogy a szíve szerelemre gyúljon, ezért aztán inkább mindent csak félig csinál, fél szívvel. A lágyszívű ember ugyanakkor megkockáztatja, hogy tejes szívéből, határtalanul, és végtelenül szeresse a másikat. Ezek az érzések tendenciájukban kifelé mutatnak abból a polaritásból, mely mindennek határt és véget szab.

A szív mindkét lehetőséget szimbolizálja, a szívkamrafal kettéosztja anatómiai szívünket, a szívverés is kettősséget jelent. A születéssel, amikor belépünk az első lélegzetvétel polaritásába, szívkamrafalunk reflexszerűen bezárul, s az egy nagy szívkamrából és az egységes vérkeringésből egyszerre csak kettő lesz, amit az újszülött gyakran kétségbeesve él meg. A szív rajzában, szignatúrájában ugyanakkor tovább él a másik szimbolika, amint ezt a gyermekek tökéletes spontán módon ábrázolják is, a két kerek kamra egy csúcsban egyesül. A kettősségből nő ki az egy. Így szívünk a szeretet és az egység szimbóluma is. Erre gondolunk, amikor azt mondjuk, a várandós anya gyermeket hord a szíve alatt. Anatómiailag ez a kifejezés értelmetlen, a szív itt a szeretet centrumának szimbólumaként szerepel, s nem számít, hogy a szív anatómiailag a test felső részében van, míg a gyermek alul, az anyaméhben nő.

Azt is mondhatnánk, hogy az embernek két centruma van, egy felső és egy alsó, a fej és a szív, az értelem és az érzés. Egy teljes embertől azt várjuk, hogy mindkét centruma funkcionáljon, és harmonikusan egyensúlyban legyen. A merőben értelemember egyoldalú és hideg. Aki viszont csak érzéseiből él, gyakran tisztázatlannak, rendszertelennek tűnik. Akkor hat ránk egy ember kerek egészként, ha benne e két funkció egymást kiegészíti, gazdagítja.

A nyelvben élő számos szófordulat a szívről mind arra mutat rá, hogy mindig egy emóció, egy érzelem billenti ki a szívet megszokott, mértéktartó ritmusából, legyen az, rémület, melytől majd kiugrik, vagy majd megáll a szívünk, legyen az öröm vagy szerelem, mely úgy felgyorsítja a pulzust, hogy szívünk a torkunkban dobog. A szív ritmuszavarai esetén ugyanez történik, csak éppen nem látható a kiváltó emóció. S egyedül ez a probléma: a ritmuszavarok olyan embereket támadnak meg, akik nem hagyják, hogy akármilyen érzelem csak úgy kibillentse őket a megszokott kerékvágásból. Mivel az ilyen ember nem hagyja elbolondítani magát, a szíve fog bolondul kalapálni. Tartja magát az értelméhez és a szabályokhoz, érzései, emóciói nem téríthetik el a megszokott kerékvágásból. Életének harmonikus egyenletességét nem engedi megzavarni emocionális kitörésekkel. Az emóció azonban testi szinten is megjelenik, és ekkor a szíve fogja nyugtalanítani őt. Szívverése kisiklik, s ezzel szó szerint arra kényszeríti, hogy ismét hallgasson a szívére. Normális esetben szívverésünket nem halljuk, csak valamely emóció hatására vagy betegség esetén érzékeljük. Szívverésünk csak akkor válik tudatossá, ha valami felizgat bennünket, vagy ha valami változás történik. S ez a kulcsa minden szívproblémának: a szívtünetek arra kényszerítik az embert, hogy ismét a szívére hallgasson. A szívbetegek olyan emberek, akik csak értelmükre akarnak hallgatni, életük során mindig az érzelmeik húzzák a rövidebbet. Ez egészen világos a szívfóbia esetében. A szívfóbia vagy szívidegesség olyan, szívműködéssel kapcsolatos félelmet jelent, melynek nincsen szomatikus alapja, de az érintett személy betegesen eltúlozza saját szívműködése megfigyelését. A szívidegességtől szenvedő ember annyira fél a szívrohamtól, hogy képes emiatt az egész életét átrendezni. Ha e magatartás szimbolikus tartalmát vizsgáljuk, ismét látjuk, milyen hatalmas bölcsességgel s iróniával működik a betegség: a szívidegesség arra kényszerít, hogy állandóan saját szívműködésünket figyeljük, és ez által teljes életünket szívünk igényeinek rendeljük alá. Eközben azonban nagyon félünk saját szívünktől, és valóban jogosan félünk attól, hogy egy szép napon megáll, és mi „szívtelenek” leszünk. A szívidegesség rákényszeríti az embert, hogy tudata középpontjába helyezze a szívét, hát nem szívből nevetnivaló ez az egész?

A szívidegességtől szenvedő személyben lezajló lelki folyamatok az angina pectoris esetében már mélyen a testiségbe süllyednek. A szívhez vezető erek fala megkeményedik, az erek összeszűkülnek, s a szív nem kap elegendő tápanyagot többé. Nem sok magyarázatra szorul ez, hiszen mindenki tudja, mit értünk a megkeményedett vagy megkövesedett szíven. Az angina szó szerint szorosságot, szűkséget jelent, és az angina pectoris szűkkeblűséget. Míg a szívidegesség során e szűkséget közvetlenül félelemként éli meg az ember, az angina pectorisnál ez a szűkség konkrétan is megnyilvánul. Az orvosi terápia szimbolikája igen eredeti, szükség esetén a szívbetegek nitroglicerin-kapszulát adnak, szóval robbanóanyagot. Ezzel robbantják a szűkséget, és teremtenek ismét teret a beteg szívének. A szívbetegek aggódnak a szívükért, és ezt joggal teszik!

Ennek ellenére sokan nem értik, miről is van szó. Aki annyira fél az érzelmeitől, hogy csak az abszolút normákban bízik, az, pacemakert (szívritmus-szabályozót) építtet be magába. Az élő ritmust a taktusadó helyettesíti. (A taktus, az ütem a ritmushoz úgy viszonyul, mint a halott az élőhöz!) Amit addig az érzés tett, most azt egy gép teszi helyette. S bár ez által a páciens elveszti szívritmusa flexibilitását s alkalmazkodóképességét, viszont nem fenyegetik többé az élő szív heves dobbanásai. Aki „szűk-keblű”, az én-erőinek és hatalmi vágyainak az áldozata.

Mindenki tudja, hogy a magas vérnyomás kedvező talaja a szívinfarktusnak. Láttuk már, hogy az-az ember, aki magas vérnyomásban szenved, agresszióját önuralommal zabolázza. A felhalmozott agresszív energiák a szívinfarktusban kisülnek, a szív megszakad. A szívroham meg nem valósult agresszív cselekményeink összessége. Az infarktusban tökéletesen megélhetjük azt az ősi bölcsességet, amely szerint ”én” erőink túlbecsülése s az akarat dominanciája leválaszt bennünket az élet folyamáról. Csak egy kemény szív szakadhat meg!

A szívműködés zavarai és a szív megbetegedései esetén a következő kérdéseknek járjunk utána:

• Vajon a fejem és a szívem, az értelmem és érzelmeim harmonikus egyensúlyban vannak-e?
• Elegendő teret adok-e érzelmeimnek, s ki merem-e fejezni őket?
• Teljes szívemből élek és szeretek-e, vagy csak úgy ímmel-ámmal?
• Életem élő ritmusban zajlik-e, nem erőszakolok-e magamra valamilyen gépiessé vált ütemet?
• Van-e az életemben még gyúló- és robbanóanyag?
• Vajon hallgatok-e a szívemre?

A mellkastól indul, de nem magától a szívtől, hanem a szívizmot védő membrántól, és itt két irányba halad tovább. Az egyik szakasza leszáll a rekeszizomhoz, és ott a tripla melegítő meridián felső, középső és alsó részével kapcsolódik össze. A másik szakasza keresztülhalad a mellkason, majd felszáll a bordák felszíni területére. Továbbemelkedik, megkerüli a hónaljat, és a kar belső oldalán halad végig egészen a tenyérig. Itt ismét kétfelé ágazik, a mellékág a gyűrűsujj végéhez érkezik (ahol a hármas melegítő meridiánnal kapcsolódik össze), a főág, pedig a kéz középső ujjának végénél fejezi be útját.

Az energiahiány nyelési problémákat válthat ki, a nyelv lepedékessé válik, mandulagyulladásra való hajlam alakul ki, szívműködési zavarok léphetnek fel, jellemző lesz az alacsony vérnyomás, fájdalom tapasztalható a mellkas, a gyomor és a nyombél területén.

E meridiánon folyó energia hiányában szenvedő ember gyakran feszült, és nehezére esik koncentrálni, álmatlanságban szenved, és bizonyos helyzetekben szorítást érez a mellkasában.

Az energiatöbblet okozhat tompa fejfájást, szédülést, keringési zavarokat, feszítő érzést vagy fájdalmat a mellkasban vagy a gyomorban, a vastagbélgyulladás következtében, pedig hasmenést vagy székrekedést.

A felborult egyensúly túlérzékenységhez, dekoncentráltsághoz és alvási zavarokhoz vezethet.

A szívburok meridián a koszorúérrel kapcsolatban álló keringési műkődésekért felelős, de ez a meridián szabályozza általában a tápanyag beviteli és a keringési funkciókat is.