szívroham
| ||||||||
|
Ez a virágos kúszónövény kereszt alakú hármas levelei és a töviskoszorút jelképező koronája alapján kapta egykor a golgotavirág, Krisztus koronája nevet. Mi csak dísznövény változatát ismerjük, azonban az Andok indiánjai körében gyógynövényként volt ismert. Frissítő, nyugtató teát főztek a leveleiből, ugyanezeknek a leveleknek az őrleményét borogatás formájában vágott és zúzott sebek gyógyítására használták. A 19. században az álmatlanság, a nyugtalanság, a menstruációs fájdalmak, a hasmenés, az epilepszia és, a szamárköhögés elleni gyógyszernek tekintették. A levelek kipréselt levét bőr felszíni kezelésére (égés, forrázás) és fogfájás enyhítésére használták. Napjaink gyógynövény-szakértői elsősorban nyugtatónak és fájdalomcsillapítónak ajánlják.
A golgotavirág olyan vegyületeket tartalmaz, amelyek nyugtató hatással, más összetevői, pedig potenciát is serkentő hatással rendelkeznek. Több kutató szerint a növény „összetett hatást gyakorol a központi idegrendszerre. Ezért Európában számos nyugtató és fájdalomcsillapító készítmény alapanyaga. Elsősegélyként kisebb vágott sebekre, gyengébb, kisebb égésekre morzsolhatjuk a leveleit. Forrázatát (ízletes és nyugtató, altató és szívroham-megelőző) úgy készítjük, hogy egy teáskanálnyi szárított golgotavirág levelet egy csésze, forró vízben 10-15 percig áztatunk. Terhes és szoptató nőknek nem ajánlott.
Kína első nagy füvészkönyvében, a Pen Cao Csingben a páfrányfenyőről írtakat, miszerint „jó a szívre és a tüdőre", a legendás császárnak, Sen Nung -nak (Sárga Császár) tulajdonítják. A hagyományos kínai orvosok asztmát, fagydaganatokat, kézen és a lábon lévő, nyirkos hideg okozta keléseket kezeltek vele. Az ókori kínaiak és japánok pirított magjait emésztés elősegítésére és a részegség megelőzésére ették. India hagyományos ajurvédikus gyógyítói a hosszú élettel hozták összefüggésbe és állítólag a hosszú életet ígérő varázsitalnak is alkotórésze volt. Európába az 1730-as években került, s manapság a mérsékelt égöv utcáinak és parkjainak népszerű díszfája. Noha a XVIII. században ezeket a fákat a kertészek Európa-szerte ültették, a herbalisták még nem vettek róla tudomást. Ezért a páfrányfenyő legyező formájú leveleinek nincs története a nyugati világ növénygyógyászatában. Ma az európai herbalisták és a modern gondolkodású orvosok egészen másként tekintenek a növényre. A páfrányfenyő termékek a leginkább javasolt gyógykészítmények között vannak.
A páfrányfenyővel végzett orvosi kísérleteket a növénynek arra a képességére alapozták, hogy kölcsönhatásba lép a test egyik anyagával, az úgynevezett vérlemezke-aktiváló faktorral. Ez az 1972-ben felfedezett faktor nagyon sok biológiai folyamat részese: asztmás rohamoknak, átültetett szerv kilökődésének, artériás véráramlásnak, szívinfarktusnak és rohamokat kiváltó belső vérrögképződésnek. A páfrányfenyő ezt a faktort gátolja, és ebben rejlik rendkívüli hatása különösen az öregséggel összefüggő esetekben.
Szívroham Az életkor növekedésével egyre kevesebb vér áramlik át az agyon, ezáltal az agysejtek kevesebb tápanyaghoz és oxigénhez jutnak. A véráramlás gátlása rohamot eredményez, amely a harmadik helyen szerepel a halál okai közt az Egyesült Államokban. Tucatnyi tanulmány mutatja, hogy a páfrányfenyő jelentősen megnöveli a vér mennyiségét az agyban és segíthet a szívrohamból való felépülésben.
Memória Ahogy az agy vérellátása javul, úgy javul az emlékezőképesség és a szellemi teljesítmény is. Egy kisebb kísérletbe bevont 8 asszonynál „nagyon jelentősen" javult a rövid távú emlékezőképesség és reakcióidő, miután páfrányfenyőt fogyasztottak.
Szívinfarktus Növeli a szívizmoknak is a vérellátását. Az infarktust kiváltó belső vérrögök képződésének csökkentésével segíthet megelőzni az infarktust.
Időszakos sántítás A koleszterin lerakódás beszűkíti a láb artériáit, és különösen a lábikrákban okoz gyengeséggel járó, fájdalmas görcsöket: ekkor beszélünk időszakos sántításról. A páfrányfenyő javíthatja a láb ereinek vérellátását. 36, ilyen betegségben szenvedő személlyel végzett egyéves tanulmány kimutatta, hogy a növény „jelentősen jobb fájdalomcsillapító, mint a hagyományos gyógyszerek".
Impotencia Egy megjelent közlemény arról számolt be, hogy a páfrányfenyő élénkíti a vérellátást a hímvesszőben, s ezáltal a szűk erek, okozta impotenciát javíthatjuk. A hímvessző gátolt vérellátása miatti erekció problémákkal küszködő 65 férfi napi 65 mg páfrányfenyőt szedett. Egy év elteltével a férfiak fele újra képes volt erekcióra.
Foltok az ideghártyán A szemideghártya (retina) működésének romlása okozza a foltokat. A szemnek ez az idegekben gazdag területe nélkülözhetetlen a látáshoz. A pigmentelfajulás az egyik leggyakoribb oka a felnőttkori vakságnak. Egy kisebb francia tanulmány szerint a növény „jelentősen növelte" a betegségben szenvedők látását.
Süketség A kutatók úgy vélik, hogy a halláskárosodás a hallásért felelős idegek rossz vérellátásának az eredménye. Francia kutatók a páfrányfenyő hatását hasonlították a szokásos kezelésekhez, s „mindkét csoportban jelentős javulást tapasztaltak, de megkülönböztethetően jobb eredményt adott a növénnyel való kezelés".
Idült fülcsengés 103 beteggel Párizsban folytatott, 13 hónapig tartó vizsgálat során a páfrányfenyő „bizonyítottan hatásosnak" mutatkozott, s az összes beteg állapotában javulás volt megfigyelhető.
Krónikus szédülés Egy kísérletben 70 beteget kezeltek 3 hónapon keresztül páfrányfenyő-kivonattal, illetve az ehhez hasonló kinézetű placebóval. A placebót szedőknek csak 18%-a nem érzett szédülést ezután, míg ez a szám a gyógynövénnyel kezelteknél 47%-ra emelkedett.
Asztma A vérlemezke-aktiválási faktor az asztmára jellemző, egyfajta hörgőszűkületet okoz. A páfrányfenyő, ezzel a faktorral kölcsönhatásba lépve, segít megelőzni a bajt. Ezek a tények hitelesítik a páfrányfenyő hagyományos kínai használatát az asztma és más légzőszervi betegségek kezelésében.
Figyelemfelkeltő lehetőségek Előzetes közlemények megerősítik, hogy a páfrányfenyő segíthet az átültetett szervek kilökődésének megakadályozásában. Hatásos még allergiák, magas vérnyomás, veseproblémák és Alzheimer-kór ellen. Nem meglepő tehát, hogy napjainkra a páfrányfenyő az egyik leggyakrabban előírt gyógynövény Európában.
Figyelmeztetések és ellenjavallatok: A vérlemezke-aktiválási faktor kulcsszerepet játszik a véralvadásban. A páfrányfenyő e faktort gátló hatása problémákat okozhat azoknál, akiknek véralvadási rendellenességeik vannak. Ismeretes néhány olyan eset, mikor a különösen nagy mennyiségben fogyasztott növény ingerlékenységet, nyugtalanságot, hasmenést, émelygést vagy hányingert okozott. Az ajánlott mennyiségek azonban nem toxikusak. Egészséges felnőttek, a nem terhes és a nem szoptató nők számára, akiknek nincs problémájuk a véralvadással, a szokásosan ajánlott mennyiségben a páfrányfenyő biztonságosnak tekinthető. Kétévesnél fiatalabb gyermekeknek nem szabad adni, kivéve asztma megelőzésére. Gyógyszermennyiségben csak az orvossal megbeszélve használjuk! Ha kisebb kellemetlenségeket, émelygést vagy hasmenést okozna, használjuk kevesebbet, vagy hagyjuk abba szedését. Tudassuk az orvossal, ha bármi kedvezőtlen tapasztalatunk van, vagy ha a tünetek nem javulnának két héten belül.
Ha megfigyeljük azt a sok nyelvi fordulatot, amelyben a szív szó előfordul, látni fogjuk, hogy ezek mindig valamilyen érzelmileg színezett helyzettel kapcsolatosak. Az emóció olyasmi, amit kihozunk magunkból, bensőnkből kifelé irányuló mozgás (a latin emovere = kifelé mozdítani). Azt mondjuk, majd kiugrott a szívem örömömben, összeszorult a szívem rémületemben, majd megszakad a szívem, torkomban dobogott a szívem, valami a szívemen fekszik, valamit a szívemre veszek. Ha úgy látjuk, hogy valakiből hiányzik ez a bizonyos, értelemtől független érzelem, azt mondjuk rá, szívtelen. Ha két, egymást szerető ember találkozik, azt mondjuk, két szerető szív egymásra talált. Mindezek a nyelvi fordulatok a szívet szimbolikusan egy olyan emberi centrumra, kifejezésére használják fel, amely nem áll sem az intellektus, sem az akarat irányítása alatt.
A szív mindkét lehetőséget szimbolizálja, a szívkamrafal kettéosztja anatómiai szívünket, a szívverés is kettősséget jelent. A születéssel, amikor belépünk az első lélegzetvétel polaritásába, szívkamrafalunk reflexszerűen bezárul, s az egy nagy szívkamrából és az egységes vérkeringésből egyszerre csak kettő lesz, amit az újszülött gyakran kétségbeesve él meg. A szív rajzában, szignatúrájában ugyanakkor tovább él a másik szimbolika, amint ezt a gyermekek tökéletes spontán módon ábrázolják is, a két kerek kamra egy csúcsban egyesül. A kettősségből nő ki az egy. Így szívünk a szeretet és az egység szimbóluma is. Erre gondolunk, amikor azt mondjuk, a várandós anya gyermeket hord a szíve alatt. Anatómiailag ez a kifejezés értelmetlen, a szív itt a szeretet centrumának szimbólumaként szerepel, s nem számít, hogy a szív anatómiailag a test felső részében van, míg a gyermek alul, az anyaméhben nő.
Azt is mondhatnánk, hogy az embernek két centruma van, egy felső és egy alsó, a fej és a szív, az értelem és az érzés. Egy teljes embertől azt várjuk, hogy mindkét centruma funkcionáljon, és harmonikusan egyensúlyban legyen. A merőben értelemember egyoldalú és hideg. Aki viszont csak érzéseiből él, gyakran tisztázatlannak, rendszertelennek tűnik. Akkor hat ránk egy ember kerek egészként, ha benne e két funkció egymást kiegészíti, gazdagítja.
Ennek ellenére sokan nem értik, miről is van szó. Aki annyira fél az érzelmeitől, hogy csak az abszolút normákban bízik, az, pacemakert (szívritmus-szabályozót) építtet be magába. Az élő ritmust a taktusadó helyettesíti. (A taktus, az ütem a ritmushoz úgy viszonyul, mint a halott az élőhöz!) Amit addig az érzés tett, most azt egy gép teszi helyette. S bár ez által a páciens elveszti szívritmusa flexibilitását s alkalmazkodóképességét, viszont nem fenyegetik többé az élő szív heves dobbanásai. Aki „szűk-keblű”, az én-erőinek és hatalmi vágyainak az áldozata. Mindenki tudja, hogy a magas vérnyomás kedvező talaja a szívinfarktusnak. Láttuk már, hogy az-az ember, aki magas vérnyomásban szenved, agresszióját önuralommal zabolázza. A felhalmozott agresszív energiák a szívinfarktusban kisülnek, a szív megszakad. A szívroham meg nem valósult agresszív cselekményeink összessége. Az infarktusban tökéletesen megélhetjük azt az ősi bölcsességet, amely szerint ”én” erőink túlbecsülése s az akarat dominanciája leválaszt bennünket az élet folyamáról. Csak egy kemény szív szakadhat meg!
A szívműködés zavarai és a szív megbetegedései esetén a következő kérdéseknek járjunk utána:
|
||||||||
|
|
||||||||
Golgotavirág, Krisztus koronája, Passiflora incamata
Trópusi növényként évelő gyökeréről ágazó, gyorsan kúszó és növekvő indákat fejleszt, amelyek akár 9 méteres távolságra is elkúszhatnak. A matt zöld színű, 3-5 szegmensre tagozódó, mélyen hasogatott és csipkézett levelek 10-15 cm hosszúra is megnőnek. A mintegy. 7 cm átmérőjű, enyhe bíborvörös árnyalattal színezett, édes illatot árasztó fehér virágai májusban nyílnak, majd tojásnyi sárga vagy narancssárga, ehető, édes gyümölcsöt teremnek. Előfordulási helyein magról, zölddugványozással vagy őszi gyökérhajtással egyaránt jól szaporítható.
A páfrányfenyő (gingko biloba) a legrégebbi idők óta fennmaradt ősi növény a földön. És mint gyógynövény, segíteni tud a legöregebb, sok mindent megélt öregeken. Számos, az öregséggel kapcsolatos betegséget, bajt, rohamokat, szívbetegségeket, impotenciát, süketséget, vakságot és emlékezetvesztést előzhet meg vagy kezelhető.
A páfrányfenyő hatásai
A szívverés messzemenően automatikus történés, amelyet bizonyos tréningek nélkül akaratlagosan nem tudunk irányítani. Ez a szinusz formájú ritmus a testben szigorú szabályt fejez ki. A szívritmus a légzés ritmusához hasonlít, ez utóbbit ugyanakkor akaratunkkal is befolyásolhatjuk. A szívverés szigorúan szabályozott, harmonikus ritmus. Ha úgynevezett ritmuszavar esetén például hirtelen elakad, vagy vadul dobog a szív, ez a rend megbomlását jelenti, eltérést az egyenletesség követelményétől.
A szív azonban nem a test egyik centruma, hanem maga a centrum, megközelítően a test közepén fekszik, csak egy kicsit tolódik el balra, az érzelmek oldalára, ez a jobb agyféltekének felel meg. Éppen ott van tehát, ahová mutatunk, ha önmagunkra akarunk hivatkozni. Az érzések s még inkább a szeretet szoros kapcsolatban áll a szívvel, mint azt a számos nyelvi fordulat mutatja. Jó szívvel viseltetünk a gyermekek iránt, ha kedveljük őket. Ha valakit szívünkbe zárunk, az azt jelenti, hogy megnyílunk előtte, s bebocsátjuk magunkba. Ilyenkor nyíltszívűek vagyunk, olyanok, akik szívüket kitárják mások előtt. Ezzel szemben áll a bezárkózott, szűkkeblű ember, aki nem hallgat a szívére, akinek nincsenek szívélyes érzései, aki szívtelen. Az ilyen ember nem tudja odaadni a szívét, hiszen ezzel magát adná oda, sőt, ügyel rá, nehogy a szíve szerelemre gyúljon, ezért aztán inkább mindent csak félig csinál, fél szívvel. A lágyszívű ember ugyanakkor megkockáztatja, hogy tejes szívéből, határtalanul, és végtelenül szeresse a másikat. Ezek az érzések tendenciájukban kifelé mutatnak abból a polaritásból, mely mindennek határt és véget szab.
A nyelvben élő számos szófordulat a szívről mind arra mutat rá, hogy mindig egy emóció, egy érzelem billenti ki a szívet megszokott, mértéktartó ritmusából, legyen az, rémület, melytől majd kiugrik, vagy majd megáll a szívünk, legyen az öröm vagy szerelem, mely úgy felgyorsítja a pulzust, hogy szívünk a torkunkban dobog. A szív ritmuszavarai esetén ugyanez történik, csak éppen nem látható a kiváltó emóció. S egyedül ez a probléma: a ritmuszavarok olyan embereket támadnak meg, akik nem hagyják, hogy akármilyen érzelem csak úgy kibillentse őket a megszokott kerékvágásból. Mivel az ilyen ember nem hagyja elbolondítani magát, a szíve fog bolondul kalapálni. Tartja magát az értelméhez és a szabályokhoz, érzései, emóciói nem téríthetik el a megszokott kerékvágásból. Életének harmonikus egyenletességét nem engedi megzavarni emocionális kitörésekkel. Az emóció azonban testi szinten is megjelenik, és ekkor a szíve fogja nyugtalanítani őt. Szívverése kisiklik, s ezzel szó szerint arra kényszeríti, hogy ismét hallgasson a szívére. Normális esetben szívverésünket nem halljuk, csak valamely emóció hatására vagy betegség esetén érzékeljük. Szívverésünk csak akkor válik tudatossá, ha valami felizgat bennünket, vagy ha valami változás történik. S ez a kulcsa minden szívproblémának: a szívtünetek arra kényszerítik az embert, hogy ismét a szívére hallgasson. A szívbetegek olyan emberek, akik csak értelmükre akarnak hallgatni, életük során mindig az érzelmeik húzzák a rövidebbet. Ez egészen világos a szívfóbia esetében. A szívfóbia vagy szívidegesség olyan, szívműködéssel kapcsolatos félelmet jelent, melynek nincsen szomatikus alapja, de az érintett személy betegesen eltúlozza saját szívműködése megfigyelését. A szívidegességtől szenvedő ember annyira fél a szívrohamtól, hogy képes emiatt az egész életét átrendezni. Ha e magatartás szimbolikus tartalmát vizsgáljuk, ismét látjuk, milyen hatalmas bölcsességgel s iróniával működik a betegség: a szívidegesség arra kényszerít, hogy állandóan saját szívműködésünket figyeljük, és ez által teljes életünket szívünk igényeinek rendeljük alá. Eközben azonban nagyon félünk saját szívünktől, és valóban jogosan félünk attól, hogy egy szép napon megáll, és mi „szívtelenek” leszünk. A szívidegesség rákényszeríti az embert, hogy tudata középpontjába helyezze a szívét, hát nem szívből nevetnivaló ez az egész?
A szívidegességtől szenvedő személyben lezajló lelki folyamatok az angina pectoris esetében már mélyen a testiségbe süllyednek. A szívhez vezető erek fala megkeményedik, az erek összeszűkülnek, s a szív nem kap elegendő tápanyagot többé. Nem sok magyarázatra szorul ez, hiszen mindenki tudja, mit értünk a megkeményedett vagy megkövesedett szíven. Az angina szó szerint szorosságot, szűkséget jelent, és az angina pectoris szűkkeblűséget. Míg a szívidegesség során e szűkséget közvetlenül félelemként éli meg az ember, az angina pectorisnál ez a szűkség konkrétan is megnyilvánul. Az orvosi terápia szimbolikája igen eredeti, szükség esetén a szívbetegek nitroglicerin-kapszulát adnak, szóval robbanóanyagot. Ezzel robbantják a szűkséget, és teremtenek ismét teret a beteg szívének. A szívbetegek aggódnak a szívükért, és ezt joggal teszik!