szülészet

Anyarozs Claviceps purpurea

Élősködő gomba a tömlősgombák osztályából (Ascomycetes). Megtalálható a rozs (Secale cereale) kalászain Eurázsiában és Afrika északi részén s nálunk is, mindenütt, ahol rozsot termesztenek. Tavasszal és nyáron nedvesebb légkörű vidékeken jelenik meg. Más növényeken is élősködik, kb 70 gabonaneműn és pálkafélén találták meg. A gomba ellenálló, áttelelő alakja, az ún. szklerócium orsó alakú, egyenes vagy enyhén ívelt, hossza 1-2,5(-4) cm, vastagsága 2-5 mm. A szklerócium színe ibolyásbarna vagy fekete, törésfelülete szürkésfehér, a felület közelében ibolyás árnyalattal, állománya frissen húsos, szárítás után szaruszerű.

Tavasszal felületükön megjelennek a temetőtestek, melyek fonalas nyelén rózsaszínű vagy bíboros, színes gombostűfejnyi, gömbölyded képlet fejlődik; ennek belsejében nagyszámú peritécium van tömlőkkel (aszkuszokkal), utóbbiakban, pedig a mikroszkopikus méretű, fonalas aszkospórák. Az aszkospórákat a szél a virágzó rozs kalászaira vagy más rokon növényekre viszi. Ez az elsődleges fejtőzés, eredményeképpen a rozs magházán gombafonadék (micélium) fejlődik, mely nemezszerű bevonatot képez. Édes nedvet, „mézharmatot" választ ki, mely rovarokat csalogat magához; a rovarok a ragadós nedvvel együtt a nagy számban képződő konidiumokat is magukkal viszik, és újabb kalászokra szállva biztosítják a másodlagos fertőzést. Az elsődleges vagy másodlagos fertőzés eredményeképpen a megtámadott virágokban nem fejlődik ki a szemtermés, hanem létrejön az élősködő gomba áttelelő alakja (szkleróciuma).

Az anyarozs a hűvösebb, nedvesebb éghajlatú vidékeket kedveli. A levegő 50%-nál kisebb viszonylagos nedvességtartalma, a 15-16 °C-nál magasabb átlagos napi hőmérsékleti értékek, a 30 °C-nál nagyobb maximális hőmérséklet kedvezőtlenek

4. Jellemző alkaloidok találhatók az anyarozs szkleróciumában, ezek közül fontosabbak az ergometrin, ergotamin, ergozin, ergokornin, ergokrisztin és ergokriptín (utóbbi három gyűjtőneve: ergotoxin).

Az anyarozs-alkaloidok erős, méhre ható szerek. Az ergotamin és az ergotoxin vízben nehezen oldódnak, kifejezett perifériás érszűkítő hatással rendelkeznek, ezért ellenjavalltak magas vérnyomásos betegeknél. Ezzel szemben, az ergometrin vízben jól oldódik, nem hat a vivőerekre, de kifejezetten méhösszehúzó hatással rendelkezik. Az ergotamin dihidrogénezése (telítése) által megfordul az erekre gyakorolt hatása, így ipari úton igen értékes értágító, vérnyomáscsökkentő gyógyszereket lehet előállítani. Az ergotamint koffeinnel társítják migrénes fejfájások csillapítására, megelőzésére. Az ergotamint a nadragulya alkaloidjaival együtt adagolva olyan ipari gyógyszerek birtokába jutnak, melyekkel neuraszténiás vagy magas vérnyomásos betegek kezelésében érnek el jó eredményt.

Az anyarozsból előállított alkaloidokat a nőgyógyászatban és a szülészetben is kiterjedten használják.

Seprűzanót Sarothamnus scoparius

Kétméteres nagyságot elérő cserje, levelei hármasak, virágzáskor jó részük rendszerint már lehullott a zöld, szögletes ágakról. A virágok pillangósak, sárgák, kb. 2 cm nagyok. A hüvelytermések feketék, pillás élűek.

Eredetileg őzek és nyulak téli táplálékaként ültették. Elvadult, megtalálható napos gerinceken, sovány, köves talajokon. Ma is ültetik a talaj megkötése céljából és díszcserjeként, de gyógynövényként is termeszteni kellene. Az ágakat (Herba samthamni) virágzás előtt, májusban gyűjtik. A fő alkaloid neve szpártein. A seprőzanót ipari nyersanyag és szpártein előállítására szolgál, melyet orvosi rendeletre szívbajokban, főleg ritmuszavarokban, ingervezetési zavarokban, továbbá a nőgyógyászatban-szülészetben használnak (a méh atoniás állapotaiban).

Hasonlít hozzá a jeneszter (Spartium junceum), melynek a zöld szárain nem csak, hármasan összetett, hanem egyszerű levelek is találhatók.