Seprűzanót
Seprűzanót Sarothamnus scoparius
Kétméteres nagyságot elérő cserje, levelei hármasak, virágzáskor jó részük rendszerint már lehullott a zöld, szögletes ágakról. A virágok pillangósak, sárgák, kb. 2 cm nagyok. A hüvelytermések feketék, pillás élűek.
Eredetileg őzek és nyulak téli táplálékaként ültették. Elvadult, megtalálható napos gerinceken, sovány, köves talajokon. Ma is ültetik a talaj megkötése céljából és díszcserjeként, de gyógynövényként is termeszteni kellene. Az ágakat (Herba samthamni) virágzás előtt, májusban gyűjtik. A fő alkaloid neve szpártein. A seprőzanót ipari nyersanyag és szpártein előállítására szolgál, melyet orvosi rendeletre szívbajokban, főleg ritmuszavarokban, ingervezetési zavarokban, továbbá a nőgyógyászatban-szülészetben használnak (a méh atoniás állapotaiban).
Hasonlít hozzá a jeneszter (Spartium junceum), melynek a zöld szárain nem csak, hármasan összetett, hanem egyszerű levelek is találhatók.
