tüdő
|
Mindenfajta szenvedély beteggé tesz, ha a helyzetet nem látjuk át, a pénz, a hatalom, a hírnév, a tulajdon, a befolyás, a tudás, a szórakozás, az evés, az ivás, az aszkézis, a vallásos elképzelés, a kábítószerek. Mindezek jogosultak is lehetnek, ha a megismerés eszközei, de lehetnek a szenvedélybetegség eszközei is, ha nem tudunk idejében leválni róluk. A szenvedélybetegség az új tapasztalatoktól való félelem. Aki életét utazásnak fogja fel, és állandóan úton van, az kereső ember és nem szenvedélybeteg. Ahhoz, hogy saját kereső létünket megismerjük, be kell vallanunk magunknak otthontalanságunkat. Aki a kötöttségekben hisz, máris szenvedélybeteg. Mindenkinek megvan a maga kábítószere, mellyel lelkét újra meg újra elkábítja, nem a kábítószer a probléma, hanem a keresés során tanúsított kényelmesség. A szenvedélybeteg kábítószerének vizsgálata legjobb esetben is csak azt a fő témát jelzi, amely után az illető vágyakozik. Ugyanakkor egyoldalú a szemléletünk, ha szem elől tévesztjük a kollektívan elfogadott kábítószereket gazdagság, szorgalom, siker, tudás stb.. Mi most röviden és címszavakban csak azokat a kábítószereket jellemezzük, amelyeket általában patologikusként tartanak számon.
Az élet tanulás. A tanulás annyit jelent, hogy az eddigi énünkön kívül érzékelt princípiumokat integráljuk s tudatunk részévé tesszük. Az új állandó felvétele a tudat kiterjedéséhez vezet. Ha a szellemi táplálékot anyagi táplálékkal helyettesítjük, a bekebelezés csak a test terjedelmesedéséhez vezet. Ha életéhségünket tapasztalataink nem csillapítják, az visszahull testünkbe, és ott éhségként jelentkezik újra. Ez az éhség azonban csillapíthatatlan, mert a belső űrt táplálék nem töltheti ki. A falánk ember a szeretetet csak testében éli, tudatában nem képes rá. Szeretetre vágyik, de nem én-határait nyitja meg, csak a száját, s mindent magába töm. Az eredmény a elhízás. A falánk ember szeretetet keres, elismerést, dicséretet, de sajnos nem hitelt érdemlő szinten.
Az alkoholista konfliktusmentes, kerek világra vágyik. Célja magában még nem volna hibás, ha azt nem a konfliktusok és problémák, elkerülésével akarná elérni. Az alkoholista nem hajlandó tudatosan belemenni az élet konfliktusosságába, és azt munka árán feloldani. Elkábítja konfliktusait és problémáit, pohárral a kezében egy kerek világgal ámítja magát. Az alkoholista többnyire emberi közelséget is keres. Az alkohol a közelség egyfajta karikatúráját teremti meg, amennyiben ledönti a korlátokat, a gátlásokat, elmossa a társadalmi különbségeket, és gyors barátkozást tesz lehetővé, amelyből azonban hiányzik a mélység és a felelősség. Az alkohol kísérlet egy kerek, konfliktusmentes, barátságos világ utáni vágy kielégítésére. Ami ennek az ideálnak még útjában áll, azt le kell öblíteni.
A dohányzás a legszorosabb kapcsolatban áll a légutakkal és a tüdővel. Emlékszünk még arra, hogy a légzés mindenekelőtt a kommunikációval, a kontaktusokkal és a szabadsággal van kapcsolatban. A dohányzás ezen, területek stimulálására és kielégítésére tett kísérlet. A cigaretta a valódi kommunikáció és a valódi szabadság pótléka. A cigarettareklám tudatosan ezeket az emberi vágyakat célozza meg, a cowboy szabadságát, a korlátok legyőzését a repülésben, utazást távoli országokba, vidám emberek társaságát, és mindez az „én” vágy csillapítható egy cigarettával. Kilométereket gyalogolunk, miért? Talán egy nőért, egy barátért, a szabadságért, vagy valódi vágyainkat cigarettával helyettesítjük, s a füst elhomályosítja tulajdonképpeni céljainkat.
A kábítószerek
A kokainnak és hasonló izgatószereknek, mint például a Captagon ezzel ellentétes hatása van. Jelentősen javítja a teljesítőképességet, így részben sikerhez is vezet. Itt kell kitérnünk a siker, teljesítmény és elismerés témájára is, ugyanis egyes kábítószerek a teremtőerő fokozására is felhasználhatók. A siker keresése mindig a szeretet keresése. Például a színház- és filmvilágban a kokain különösen széles körökben elterjedt. Ezekben a társaságokban foglalkozás specifikus vonás a szeretet utáni éhség. Az önmagát bemutató művész szeretetre vágyik, s azt reméli, hogy a közönség kegyeiből e vágyát csillapíthatja. Mivel ez nem lehetséges, egyrészt egyre jobb művész lesz, másrészt lelkiekben egyre boldogtalanabb. Izgatószerekkel vagy a nélkül, a tulajdonképpeni kábítószer ebben az esetben a siker, amely a szeretetet hivatott pótolni. A heroin totális menekülés a reális világgal való szembesülés elől. Az eddig megnevezett kábítószerektől elég élesen elkülöníthetők a pszichedelikus kábítószerek (LSD, Mescalin, gombák stb.). Aki ezeket a kábítószereket szedi, többé vagy kevésbé tudatosan, de új tudatállapotokat akar megtapasztalni, el akar hatolni a transzcendenciáig. Szűkebb értelemben a pszichedelikus kábítószerektől nem leszünk függők. Nem könnyű megítélni, hogy ezek a kábítószerek legitim segédeszközök-e új tudati dimenziók elérésében, a probléma ugyanis nem a kábítószerben rejlik, hanem annak az embernek a tudatában, aki azt használja. Csak az, az emberé, amiért megdolgozott. Ezért aztán a kábítószer használata során megszerzett tudati kiterjedést meglehetősen nehéz magunkévá tenni, s ugyanolyan nehéz megakadályozni azt, hogy a kábítószer ne uralkodjék rajtunk. Akinek ez sikerül, arra nézve már nem veszélyesek a kábítószerek, igaz viszont, hogy nincs is szüksége rájuk. Minden, ami kábítószereken keresztül elérhető, elérhető nélkülük is, csak lassabban. Ezen az úton azonban a sietség veszélyes kábítószer!
Szapora légzés és levegőhiány, mivel a szívműködés zavarai következtében a tüdőkapacitás egyre csökken. A folyamatos inger hatására csökken a párbeszédre és a kommunikációra való készség, előkészíti a terepet a tuberkulózis és a tüdőrák számára, felkészülés a kommunikáció teljes berekesztésére.
Amit tenni kell! Feltéve, ha befejezzük a porral járó tevékenységeket, ahelyett hogy könnyen vennénk a dolgokat, fel kell ismernünk saját kommunikációnk tonnás súlyát. Tisztázni, hogy a kijárt út követése a világgal folytatott létfontosságú kapcsolattartás teljes leállásához és a biztos halálhoz vezet. Felismerni és elfogadni a határokat, tudatosítani a test által kikényszerített csökkenő párbeszédet, megszabadulni azoktól a külső dolgoktól, amelyek elterelik a figyelmünket. Visszatérni önmagunkhoz, és kommunikációt kezdeményezni a belső énnel, szembenézni a halandósággal, és felkészülni a halálra. Szilikózis esetén a külvilággal folytatott kommunikációt az önmagunkkal és Istennel kötött szoros egységgé alakítani.
Általános jellemzése
Címszavai:
A szívcsakra fő témái:
A szívcsakra szintjén kezdünk tudatára ébredni mentális képességeinknek. Felfedezzük magunkban azt a hajtóerőt, amely arra ösztönöz, hogy intellektuális témákkal foglalkozzunk. C. G. Jung szerint az ember racionális funkciói a szívcsakránál kezdődnek. Gyakran a mellkasunkra ütünk, ha ki akarjuk hangsúlyozni tudatos énünket. Minden esetre valamilyen hasonló mozdulatot teszünk, amikor jelezni akarjuk énünket. Ennek ellenére csak a harmadik szem síkján tudunk teljesen tudatosan gondolkodni, és csak itt lesznek saját gondolataink. A szív síkján legtöbbször a gondolataink befolyásolnak minket, és nem fordítva. A szívcsakra a megismerés és a tudatosság székhelye. Itt pillanthatunk be tudatunkba. Ez a levegő minőség, amely a szíven, mint megismerő szerven keresztül működik. A levegő ugyanúgy, mint a szeretet, mindennel összeköt bennünket. Ez megfelel e csakra alapelvének és a tibeti buddhizmusnak is, amely szerint az igazi megismerés a szeretetből fakad, ami pedig a szívből származik. Ezen a síkon tehát meg kell tanulnunk együttérezni. Alice A. Baily, angol médium azt mondta, hogy csak nyitott szívcsakrával léphetünk be a spirituális korszakba. Alice Baily úgy vélte, hogy a szívcsakra energiája határozza meg, hogy inkább az alsó, vagy a felső csakrák energiáival élünk, vagyis hogy életünk világi, vagy inkább szellemi. Ez két különböző élet, és az egyik sem jobb, mint a másik. A szív szanszkritül hrdaya, ami adást és elfogadást is jelent. A szívcsakrával való foglalkozás egyik célja, hogy az emberi kapcsolatokban kiegyenlítsük az adást és az elfogadást. Ehhez, pedig szívélyesség és együttérzés kell. Valójában minden szinten ki kell egyenlítenünk az adást és az elfogadást, és meg kell tanulnunk, hogy a dolgokhoz nem szabad görcsösen ragaszkodnunk, de az sem helyes, ha mindent kiengedünk a kezünkből. Hol vagyunk nyitottak és hol zárkózottak? Ezek azok a tipikus kérdések, amelyeket e csakra szintjén kell eldöntenünk, és amelyek egy pszichológiai síkon az adást és az elfogadást fejezik ki. A szív síkján ezen kívül a megbocsátással is foglalkoznunk kell. A kereszténység azt mondja, hogy a Miatyánk azon része, ahol a bűnök, megbocsátásáról van szó, a szívcsakrára vonatkozik, ezért szívből kell kimondani is. A megbocsátás nem más, mint az együttérző cselekvés. A szufik, mint például Pir Vilayat Inayat Khan, az arany színt is a szívcsakrához rendelik. Az arany a sárga szín fokozása, ami pedig a köldökcsakra színe. A színek szimbolikája is kifejezi, hogy a szívcsakrában fokozódnak az energiák. A köldökcsakra segít az érzések kezelésében; a szívcsakra növeli az együttérzést. A szufik számára a szívcsakra a legfontosabb energiaközpont. Ők a szív bölcsességéről beszélnek, s ezzel azt hangsúlyozzák, hogy a szív a magasabb szintű megismerés szerve. A szívcsakrával való foglalkozás különösen a páncélnak nevezett (Wilhelm Reich szerint) feszültségeket oldja a mellkasban és a háton. Mivel kultúránkban sokat ülünk íróasztalnál, majdnem minden ember feszült ezen a területen. A szívcsakra nyitottsága, amely egyúttal a mellkas nyitottságát is eredményezi, szabadságérzettel és a tágasság érzetével tölt el bennünket. A szívcsakra területe hangulatunk és hangulatunk kifejezésének fő központja. A szívcsakra rögtön megérzi, hogy a másik ember hangjában van-e szeretet, vagyis, hogy nyitott-e a szívcsakrája. A szónokok energiaközpontja a szív- és a torokcsakra, hiszen csak annak meggyőző a hangja, aki a szívéből beszél. A mi kultúránkban a nők gyakrabban hallgatnak a szívükre, mint a férfiak. A nyitott szívcsakra sok olyan információt meghall, amit mások nem. A szívcsakra lényeges megismerő szerv a szociális helyzetekben. Ezt sokszor nem akarjuk tudomásul venni, mivel kultúránkban inkább az intellektuális központokkal ismerjük meg a világot. Ezért a szívcsakra legfontosabb tanulási feladata az érzések útján történő megismerés.
Az összeomlással együtt jár a folyadékgyülem a tüdőben gyakori bal oldali szívelégtelenségnél, vagy a testben például hosszadalmas asztma után. A lelki dolgok a víz elem felhalmozódása, a részvétel a körforgásban lehetetlenné válik, a tüdőben való folyadékgyülemnél tüdőödéma a saját lelki folyadékban való megfulladás fenyeget. Csődöt mondunk saját életfeladatunk megvalósításában, vagy tudatos kilépés a káosz állapotából, menekülés, búcsú a polaritástól: végül is az élet mindig a szív leállásával ér véget, mert az adott körülmények között már nem képes tovább működni.
Amit tenni kell! Szívelégtelenség esetén tágítsuk ki határainkat a szívügyek terén, hogy több életenergia kerülhessen életünk középpontjába. Ismerjük fel feladataink kétoldalúságát, addig cselekedjünk, ameddig van értelme küzdeni, de fel kell adnunk a harcot, ha eljön az ideje. Fogadjuk el sorsunkat, gyakorlatok: terápiásan alkalmazott böjtölés, hogy megadjuk szívünknek a felépülés lehetőségét, hogy újra visszakerülhessen eredeti formájába, és kitárulhasson. Nagylelkűség, szálljunk magunkba, és pihenjünk, hogy valóban, belülről tárhassuk ki szívünket, adjuk oda magunkat a teremtésnek, és alkossunk egységet a mindenséggel. Találjuk meg végső nyugalmunkat, váltsunk át, a legyen meg az én akaratom-ról, a legyen meg a Te akaratod-ra. |
A szenvedélybetegek keresnek valamit, a keresésnek azonban idő előtt véget vetnek, s a pótlék szintjén ragadnak le. A keresésnek a megtalálásához, és ez által a megváltáshoz kellene vezetnie. Keresése célját olyasmire vetíti, amit már megtalált, s ezzel befejezi a keresést. Pótcélját bekebelezi, de nem lakik jól vele. Éhségét egyre növekvő mértékben, de mindig ugyanolyan pótélelemmel csillapítja, s nem veszi észre, hogy az evéssel egyre csak növekszik éhsége. Szenvedélybeteg lett, és nem vallja be magának, hogy tévedett a célt illetően, hogy tovább kellene keresnie. Félelem, kényelmesség és elvakultság tartják fogva. Aki megáll az úton, könnyen válhat szenvedélybeteggé.
A falánkság
Az alkohol
A dohányzás
A hasis, marihuána tematikája meglehetősen hasonló az alkoholéhoz. Problémáink és konfliktusaink elől kellemes állapotba szökünk. A hasis elveszi az élet keménységét, a kontúrok élességét. Minden lágyabb lesz, megszűnik az élet követelményoldala.
Szilikózis esetén a kovasav tartalmú por belélegzése nyomán létrejövő állandó inger hatására megváltozik a kötőszövet általában nappal dolgozó bányászoknál. A levegő elemhez tartozó tüdőlebenyek átalakulnak nehéz, súlyos, a föld elemhez közel álló szövetté.
A szívcsakra rövid áttekintése
A szívelégtelenség esetén a szívizom összehúzódó erejének, és ezzel teljesítményének csökkenése folytán a szívbeteg mindennapos tevékenysége kényszerűen korlátozott. A szív már nem tud megfelelni az elvárásoknak, a szív összeroskad, a tudattalan már nem bírom tovább jelszó beteljesülése. Az élet központja felmondja a szolgálatot, összeomlás előtti kényszerintézkedések, tágítás, többletmunka a frekvencia növelése, a vér térfogatának növekedése hígítja a vért, azaz az utolsó tartalékok mozgósítása.