vékonybél

A lisztérzékenység egy, elsősorban a vékonybelet érintő autoimmun betegség, amely nem gyógyítható, de diétával jól kezelhető. A kezeletlen lisztérzékenység a rosszindulatú nyirokrendszeri daganatos betegségek fokozott kockázatával jár! Allergia a gluténre, a gabonák ragasztóanyagára, amely összetartja a kenyeret, nem merjük felvállalni a felnőttkorhoz tartozó feladatokat, inkább agresszíven küzdünk ellenük. Lázadunk a csúszós, tapadós, nyálkás dolgok ellen, csatát vívunk az élet női pólusával, a testiséget ellenségként kezeljük, életellenesek vagyunk, a test és a lélek szétválik.

Amit tenni kell!

Az érintett szülők számára, mivel problémáikat a gyermekek gyakran tükrözik, engesztelődjünk ki az agresszió gondolatával és a valóság női pólusával, amely most csúszós-nyálkás ősmocsár alakjában jelenik meg előttünk, hisz minden élet ebből származik. Fogadjuk el testiségünket, és leljünk örömöt testünkben. Legyen életünk számunkra is létfontosságú, élvezzük szívvel-lélekkel a valóság női életet, adó oldalát.

Ricinus, kerti (Ricinus communis Csudafa, sárfű, Krisztus keze, vakondokfű)

Kertjeink kedvenc dísznövénye, azért is, mert gyorsan fejlődik. Tüskés termése 3 márványos, babszem nagyságú magot hoz.

Hatóanyaga: mérges ricin, (toxalbumin) ricinin és keserűanyag.

Zsíros olaját használják. Színtelen, vagy halványsárga, sűrűn folyó. Olajába mérge nem megy át.

Az olaj mérgezések esetén kitűnő hashajtó. Már a legrégibb időkben ismerték. A vékonybélre gyakorolt izgató hatása bélmozgásra, székletételre vezet. Általában nem szívesen veszi be a beteg, noha kitűnő a hatása és meleg kávéban, tejben, vagy ízesített más italban mindenki beveheti.

A gyermekgyógyászatban szívesen rendelik vérhas, bélgyulladás, hasmenés, hányással járó émelygés és székrekedés esetében.

Üljünk le a talajra. Illesszük egymáshoz a két talpunkat, és behajlított térdeinket távolítsuk el egymástól úgy, hogy lábfejeink a lehető legközelebb kerülhessenek a testünkhöz. Fogjuk meg a lábfejeinket. Könyökeinket helyezzük a térdeinkre, és próbáljuk fejünkkel megérinteni a lábujjainkat. Ezzel egyidejűleg térdeinkkel a talajt igyekezzünk megérinteni. Legjobb esetben képesek vagyunk fejünkkel elérni a lábujjainkat, miközben térdeink a talajt érintik.

Nehogy túlerőltessük magunkat! A nyújtózkodás maximumát tartsuk ki két lélegzetvételnyi időre.

Aztán lazuljunk el. Ha nem vagyunk képesek fejünket a lábujjainkhoz érinteni, miközben térdeink a padlót érintik, az a szív és a vékonybél problémáira utal.

A gyakorlat rendszeres végzése javítja ennek a két szervnek a működését.

A jóga gyakorlatok végzése alatt mélyen és lassan lélegezzünk. Igyekezzünk kiegyensúlyozottak és lazák maradni. Amikor egy-egy gyakorlatban elérünk a maximális kinyújtózkodásig, tartsuk ki a testhelyzetet három lélegzetvételnyi ideig, aztán lazítsunk el magunkat. Próbáljuk érezni és megjeleníteni magunk előtt a chi áramlását az éppen kezelés alatt álló meridiánban. Ne erőltessük túl magunkat azon a ponton, melyet a testünk még kényelmesnek érez. Ha rendszeresen jógázunk, hamar rugalmassá válunk, és egészségünk lényegesen javul. De legyünk kitartóak önmagunkkal szemben.

A vékonybél és vastagbél problémákat (hasmenés, székrekedés, vastagbélgyulladás) a legtöbb esetben lelki okok okozzák. Tehát érdemes ezzel is foglalkozni.

A tulajdonképpeni emésztés a vékonybélben történik. Az étel itt alkotórészeire bomlik, majd asszimilálódik. Feltűnő a külső hasonlóság a vékonybél és az agy között. Feladatuk és funkciójuk is hasonló: az agy a nem anyagi, a vékonybél, pedig az anyagi benyomásokat emészti meg.

Vékonybél panaszok esetén az a kérdés vetődik fel, hogy nem túlságosan analitikus természetű-e a páciens. A vékonybél jellemző funkciója ugyanis az analízis, a felbontás, a belemenés a részletekbe. A vékonybél panaszokkal bíró emberek többnyire túlzott kritikára és analízisre hajlamosak, mindenben találnak valami kivetnivalót. A vékonybél is jó indikátor egzisztenciális szorongásokra. A vékonybél értékesíti, használja ki a táplálékot. A túlhangsúlyozott értékelés és értékesítés hátterében azonban mindig egzisztenciális félelem s az a szorongás áll, hogy a páciens nem hoz ki eleget a dologból, és éhen hal. A vékonybél problémák lényegesen ritkábban, de az előzőek ellenkezőjére is felhívhatják a figyelmet, mégpedig a túl kevés kritikai készségre. Erről van szó a hasnyálmirigy elégtelen működésekor, mely a szerv elzsírosodása miatt következik be.

Az egyik leggyakoribb vékonybél probléma a hasmenés. A népnyelv azt mondja: beszarik, félelmében becsinál. Ha valaki majd beszarik, az azt jelenti, fél. A hasmenés félelem, problémára utal. Ha félünk, nincs rá időnk, hogy benyomásainkkal elemző módon szembesüljünk. Benyomásainkat megemésztetlenül eresztjük át magunkon. Semmi nem marad vissza belőlük. Visszahúzódunk egy magányos, csendes sarokba, s hagyjuk, történjék minden a maga módján. Hasmenésnél sok folyadékot veszítünk, a folyadék azonban, amely a rugalmasság szimbóluma, szükséges lenne ahhoz, hogy félelemkeltő szűk én határainkat kitágítsuk, s ezzel félelmünket legyőzhessük. A félelem mindig a helyzethez való ragaszkodással és a helyzet behatároltságával kapcsolatos. A félelem terápiája mindig ugyanaz, engedd el, növeld meg életmeződet, légy rugalmas, hagyd, hogy megtörténjenek a dolgok! A hasmenés terápiája rendszerint abban merül ki, hogy a betegnek sok folyadékot adnak. Ezzel szimbolikusan hozzájut ahhoz a rugalmassághoz, melyre szüksége van, hogy határait, melyeken belül félelmét megéli, kitágítsa. Akár krónikus, akár akut a hasmenés, arra hívja fel figyelmünket, hogy szorongunk, helyzetünkhöz túlságosan ragaszkodunk, s felszólít bennünket, engedjük el a dolgokat, engedjük szabadjára őket.

A vastagbélben a tulajdonképpeni emésztés már befejeződött. A táplálék megemészthetetlen maradványaiból itt már csak víz vonódik el. E terület leggyakoribb zavara a székrekedés. Freud óta a pszichoanalitikus értelmezés szerint a széklet az adás, az ajándékozás aktusa. Kézenfekvő, hogy az ürülék szimbolikus megfelelője a pénz, elég, ha arra a kifejezésre gondolunk, hogy elszarja a pénzt. Népi hiedelem szerint, aki véletlenül kutyaszarba lép, azt váratlan szerencse éri. Úgy gondoljuk, elegendő ennyi utalás, s minden további terjengős elméleti magyarázat nélkül is világos számunkra, hogy az ürülék és a pénz, illetve a széklet és az adás aktusa között szimbolikus összefüggés van. A székrekedés azt fejezi ki, hogy nem akarunk odaadni valamit, ragaszkodunk valamihez. Ezzel a fösvénység problémaköréhez jutottunk. A székrekedés igen elterjedt tünet korunkban, az emberiség nagyobbik fele szenved tőle. Ez az anyagiakhoz való erős ragaszkodásra mutat rá, arra, hogy az anyagi életben képtelenek vagyunk elengedni a dolgokat.

A vastagbélnek még egy fontos szimbolikus jelentése van. Ahogyan a vékonybél a tudatos, analitikus gondolkodásnak felel meg, úgy a vastagbél a tudattalannak, szó szerint az alvilágnak.

A tudattalan a mitológiában a halottak birodalma. A vastagbél is a halottak birodalma, benne találhatók azok az anyagok, amelyeket már nem lehet visszaforgatni az életbe, ez az a hely, ahol az erjedés felléphet. Az erjedés szintén rothadási-halódási folyamat. Amennyiben a vastagbél a tudattalant, a test éjszakáját szimbolizálja, az ürülék a tudattalan tartalmainak felel meg. S ezzel máris megvilágosodik előttünk a székrekedés következő jelentése, félelem attól, hogy a tudattalan tartalmai napvilágra jönnek, és kísérlet arra, hogy a tudattalan, elfojtott tartalmakat megtartsuk a magunkszámára. Mivel lelki tartalmainkat eltorlaszoljuk, nem tudunk benyomásainktól kellő távolságot tartani. A székrekedéses páciens szó szerint nem képes visszahagyni valamit. Ilyen esetekben a pszichoterápia igen hasznos lehet, hiszen a testi székrekedés felszámolásával analóg módon a tudat alatti tartalmak is lassan felszínre kerülnek. A székrekedés tehát arra hívja fel figyelmünket, hogy nehézségeink vannak mind az adás, mind az elengedés aktusával kapcsolatban, materiális és tudat alatti tartalmainkhoz egyaránt ragaszkodunk, s nem akarjuk, hogy azok napvilágra kerüljenek.

A vastagbélgyulladásnak azt a fajtáját, amely akutan kezdődik, de krónikussá válik, és hasi fájdalmakkal, véres-váladékos hasmenéssel jár, colitis ulcerosának hívják. Itt is beigazolódik a népnyelv mély pszichoszomatikus bölcsessége, mindnyájan tudjuk, ki a seggnyaló! A seggnyaló más seggébe bújik, hogy szeressék, ezért azonban teljes személyiségével kell fizetnie, le kell mondania saját személyes életéről azért, hogy valaki másét élhesse. Ha valakinek a seggébe bújunk, szimbiotikus egységben élünk vele. A vér és a váladék az élet ősi anyagai, ősi szimbólumai. Egyes természeti népek mitológiáiban minden élet a váladékból fejlődik ki. Aki fél megvalósítani saját életét, saját személyiségét, az vért és váladékot veszít. Ahhoz, hogy saját életünket élhessük, ki kell építenünk saját pozícióinkat a többiekkel szemben, s ez kétségkívül bizonyos magányossággal jár a szimbiózis elvész. A colitises páciens fél ettől. Félelmében vért és váladékot izzad, a belén keresztül. Belén (= tudatalattiján) keresztül saját életének szimbólumait áldozza fel, vérét és váladékát. Csak az a felismerés segíthet rajta, hogy mindnyájunknak saját életünket kell felelősséggel élnünk, különben elveszítjük azt.