vérkeringés
| ||||||||
|
A köpölyözés (pohárvetés) technikája Köpölyözésnél kis üveg, porcelán vagy bambusz csuprot tapasztunk a bőrfelszínre, melyben vákuumot képzünk vagy úgy, hogy a csuprot melegítjük, vagy úgy, hogy az aljára szívóeszközt csatlakoztatunk (Zmiewski).
Köpölyözés tüzes technikával Ez a leggyakoribb köpölyözési módszer. A lángot általában tömény alkoholba merített vattacsomó meggyújtása adja. Ezzel a vattával, befogva egy érfogó csipeszbe mielőtt meggyújtjuk, a köpölypoharat előbb kitöröljük, hogy a láng belobbanva jobban felmelegítse a levegőt. Faluhelyen elterjedt módszer, hogy egy kisméretű gyertyát helyezünk a bőrre, és azt a meggyújtás után azonnal leborítjuk a köpölypohárral. Ha sokat várunk az elfolyó viasz ráfolyik a bőrre! A kezelés időtartama: A poharakat a vákuum kialakulása után általában körülbelül tíz percig tarthatjuk a bőrön. Gyermekeknél ez 3 perc, serdülő lányoknál 5 perc, nők esetében 7 perc legyen. Ez alatt a bőrt a vákuum beszippantja a köpöly belsejébe. Azután a poharakat el kell távolítani a bőr felületéről. Téli időszakban, súlyos eseteknél, nagy fájdalomnál, valamint azokon a területeken, ahol az izomréteg vastag és a bőr felülete sima a köpölyözés időtartama hosszabb is lehet. Nyáron, bénulásos megbetegedéseknél és vékonyabb izomrétegek felületén a köpölyözés rövidebb ideig tartson. Ez a terápia legáltalánosabb alkalmazási módja a szokványos betegségek kezelésére.
A sikló vagy "nyuvasztásos" köpölyöző eljárás
Kaparó terápia A kaparó terápiával fizikailag stimulálhatjuk a testfelület bizonyos pontjait. Többször egymás után kaparjuk, szorítsuk, húzzuk, csipkedjük a bőrt, amíg pontnagyságú bevérzések jelentkeznek a felületén. Ezzel serkenthetjük és stimulálhatjuk az érhálózatot és a vérkeringést.
Villám köpölyözés Szívassuk a poharat a bőr felületére, azután rögtön távolítsuk el, majd ismét tegyük a bőrre és állítsuk vissza a vákuumot: mindezt addig ismételjük, amíg a bőr vöröses színre nem vált. Ezt a módszert egyenetlen bőrfelületen is alkalmazhatjuk, ahol a köpölyöző pohár még a vákuummal is könnyen leesne, vagy az arc területein, ahol a bőr bevérzése nem éppen szerencsés.
A nagylábujj végétől indul, végigfut a lábfej belső oldalán, majd még mindig a belső oldalon haladva felemelkedik végig a lábszáron. Érinti a hasat, a lépet, majd a gyomorig fut fel, ahol találkozik a gyomor meridiánnal. Itt kettéválik a fő- és a mellékvonal. Ez utóbbi legbelül haladva a rekeszizom érintésével a szívhez fut, ahol a szív meridiánnal találkozik. A fővonal leszáll a has külső részére, áthalad a mellkason, majd beljebb húzódik, és a torokhoz érkezik, végül a nyelv tövénél fejezi be útját.
Az energiahiány túlzott étvágyat, memóriazavarokat, álmatlanságot eredményezhet, de nem ritka a gyomornedv pangása, elégtelen nyálelválasztás, a szájszárazság és a szomjúságérzés sem. Ezen kívül csökken a mozgás iránti vágy, mely az alsó végtagok területén tapasztalható elégtelen, keringésnek köszönhető, lelassul az emésztés, a fogíny elhalványul, és fájdalmak léphetnek fel a gerincoszlop területén.
Az energiatöbblet az anorexia – az étellel szembeni idegenkedés – kialakulásáért felelős, más esetekben viszont ezzel ellenkezőleg kialakulhat a vágy, hogy az ember az ételt - kiváltképp az édességeket – főétkezéseken kívül is minél gyorsabban magába tömje. Az energiatöbblet ezen kívül még a következő tüneteket produkálhatja: szomjúság, szájszárazság, gyomorsavtúltengés, ideges eredetű gyomorbántalmak, bulimia, elhízás, alsó végtagi fájdalmak, felső végtagi bemerevedések, rugalmatlan bőr, befeszült vállak, egyre görbülő hát.
Csakúgy, mint a hasnyálmirigynek, a lép meridiánnak is az a fő funkciója, hogy szabályozza az emésztést, az enzimfolyamatokat, felügyelje a nyál- és az epetermelődés működését, a vékonybél salaktalanítását, nem beszélve a mellel és a petefészekkel kapcsolatban álló nemi hormonokról. A lép (Pi) a Cang, vagyis tömör szervek egyike, melynek a kínai medicina a nyugati felfogástól igencsak eltérő funkciókat tulajdonít –az emésztés és az izomfejlesztés kulcsszervének tartják. A hagyományos elképzelés szerint a lép az elfogyasztott ételek tápanyagait elnyeli, majd serkenti ezek, összefoglaló néven az ételesszencia eloszlatását az egész testben. Ha a lép Chi -je erős, az emésztés és a tápanyagok elosztása jól működik és a szervezet egészséges, ha azonban a lép Chi meggyengül, a szövetek tápanyagellátása elégtelen lesz. A lép gondoskodik az ételből kinyert víz elosztásáról is, melynek célállomása tulajdonképpen a vese. A tápanyagokkal való szoros kapcsolata magyarázatul szolgál arra, hogy miért a lépet tartják felelősnek az erős végtagok és izmok kialakulásáért. A kínai felfogás szerint a lép irányítja a végtagokat és a húst, így az izmokban észlelt fájdalom vagy gyengeség gyakran a lépelégtelenség jele. A normális vérkeringéshez is erős lép Chi -re van szükség – ha gyenge, bőr alatti, illetve felszíni vérzések jelentkezhetnek. A lép a mentális tevékenységekben is fontos szerepet játszik: ő felelős a Ji állapotáért. A Jit szándéknak, akaraterőnek, eltökéltségnek is fordíthatjuk, de akkor is Jiről beszélünk, ha az előttünk álló lehetőségek különleges jelentőségéről, való tudomásunkról van szó.
A lép üreges párja A gyomor (Vej) a lép párja, mely az elfogyasztott étel megemésztésével foglalkozik, illetve a kínai felfogás szerint ez az étel és a víz „tárolómedencéje". Az emésztés hatékony elindítása a gyomor Chi feladata – ha a gyomor Chi erős, akkor az étel „zavaros" alkotóelemei azonnal megindulnak a vékonybél irányába, ha azonban gyenge, az étel gyakran megreked a gyomorban. A lép és a gyomor szorosabb kapcsolatban áll egymással, mint a Cang-Fu pár többi tagja, így nem meglepő, hogy a két szerv nevét néha felcserélik. A gyomor a „lefelé irányuló", míg a lép a „fel felé menő" tevékenységeket irányítja: a gyomor lefelé küldi a tápanyagokat és a salakanyagokat, a lép, pedig felfelé mozgatja a vizet, és viszolyog a túlzott nedvességtől.
A túl alacsony, illetve magas vérnyomású ember egyaránt kitér a konfliktusok elől, ahelyett, hogy megoldásukon munkálkodna. A magas vérnyomás egy adott tevékenység szüntelen elképzelése nyomán jön létre, ám anélkül, hogy e tevékenységet véghez vinnék, azaz cselekvésben realizálnák. Így tartós feszültség, állandó izgalmi állapot alakul ki, melyet a véghez viendő teljesítmény iránti elvárás hatványozottan ébren tart. A túlzott feszültségi állapot révén rövid ideig tetemes mennyiségű energia áll rendelkezésre, ez azonban mégsem kerül felhasználásra, s így állandó magasfeszültségként marad fenn. Amint egy problémát érintünk, vérnyomásunk emelkedni kezd, de rögtön csökkenő tendenciát mutat, ha a konfliktusról beszélhetünk. Elegendő csupán elképzelnünk valamely fizikai tevékenységet vagy nyomasztó helyzetet, vérnyomásunk máris felszökik. Magas vérnyomás: túlfokozott dinamika, elfojtott agresszió, fegyelmezett érzelmek, becsvágy, a rugalmasság hiánya
Személyiségének megzabolázatlan megnyilvánulásait a valóságban csupán elfojtja. Neveltetése megakadályozza abban, hogy őszintén kinyilvánítsa érzelmeit. A magas vérnyomású ember cselekvésbe menekül, anélkül viszont, hogy tényleg megtenné a lényeges lépést s így megszabadulna a konfliktustól. A teljesítményről és helyes viselkedésről vallott merev elképzelései belső feszültségének fokozódásához vezetnek. Az ilyen egyén társadalmi szempontból tökéletesen alkalmazkodóképes, felelősségtudó és lelkiismeretes, pedig látszólagos higgadtsága mögött mélyen gyökeredző agresszív indulatok húzódnak, és teljességgel képtelen arra, hogy igazi érzelmeinek kifejezést adjon. A magas vérnyomás férfiaknál gyakrabban fordul elő, s a külsőleg megnyilvánuló úgynevezett „önuralom" végső soron szívinfarktushoz vezethet. Az önuralom e formája ugyanis a vérerek összehúzódását váltja ki. A vér nyomása és az összeszűkült erek általi ellennyomás a kiegyenlítődésnek igencsak ingatag módját hozza létre, mely előbb-utóbb katasztrófába torkollik. De magas vérnyomást idézhet elő az erek rugalmasságának csökkenése is, például az érfal elmeszesedése révén. Ilyenkor korral összefüggő magas vérnyomásról beszélünk. Bár ennek nem kell szükségképpen így alakulnia, időskorban sokan elvesztik rugalmasságukat, a körülményekhez való alkalmazkodóképességet. Mindennek testi megnyilvánulásaként az erek megmerevednek. A magas vérnyomásban tehát az a felhívás rejlik, hogy próbáljunk rugalmasabbak lenni, szabaduljunk meg a nagyravágyástól, hogy szüntelenül többet akarjunk elérni, miközben bensőleg egyre inkább megmerevedünk. Állandó feszültségben élünk ahelyett, hogy inkább az érzelmek szavára hallgatnánk, s nem szalasztanánk el többé a helyeset, miközben hibásan cselekszünk. E felhívás azt is magában foglalja, hogy önmagunkkal szemben is szabadon érvényre juttassuk érzelmeinket, szeressük magunkat, miközben másokkal is „szívélyesebben" viselkedünk. Ha megtesszük, amit meg kell tennünk, a belső feszültség is alábbhagy, ami jótékony hatást gyakorol a magas vérnyomásra.
|
||||||||
A köpölyözés már kb. 3000 éve ismert eljárás, melynek célja főképpen a salakanyagok eltávolítása, az áthangolás, az új egyensúly kialakítása. Ez a speciális ingerterápia ún. vákuumos köpölyöző harangocskák segítségével végezhető el, melyeket a test különböző pontjaira helyezünk el. A köpölyözés kiválóan alkalmazható fájdalomcsillapítás, izom- duzzanatok csökkentése, bőr és kötőszövet keringési zavara esetén. A köpölyözés Hippokratész szerint: szabaddá teszi az energiapályákat, elvezeti a mérgező energiákat, a rossz vért, a salakanyagot, a gonosz szeleket, serkenti a vérképzőrendszert, helyreállítja a ying-yang egyensúlyt a szervezetben.
Ennek során üvegköpölyt alkalmazunk úgy, hogy előzőleg a kérdéses nagyobb, sima bőrfelületet, vagy a köpöly szájának a peremét beolajozzuk (pl. a hátgerinc két oldalán). Ekkor lassan csúsztatva a köpölyt a vákuum megmarad alatta a mozgatás ellenére. Alatta nagy csíkban kipirosodik a kérdéses bőrfelület. Használható diagnosztikai célra is: ahol pl. a háton, a gerinc mellett jobban kipirosodik a bőr, ott a tünetet produkáló szervnek megfelelő háti shu pont.
A kötőszövet összeköti a különleges, sajátos sejteket, mely tartást ad nekik, és az egyes szerveket, és funkciós egységeket egy nagyobb egésszé kovácsolja össze, amelyet mi formai egységként ismerünk fel. A gyenge kötőszövet tartáshiányt, engedékenységre utaló tendenciát és a belső feszítőerő hiányát jelzi. A gyenge kötőszövetű emberek többnyire könnyen sebezhetők s eléggé haragtartók. Ez a tulajdonság mutatkozik meg a testen azokban a kék foltokban, amelyek a legkisebb összeütközéskor keletkeznek rajta.
A kötőszöveti gyengeséggel szorosan összefügg a visszértágulatra való hajlam. A vér elakad a lábszár felületi vénáiban, s így a szívbe nem érkezik vissza belőle elegendő. Ezáltal a vérkeringés az ember alsó pólusában túlsúlyba kerül, ami erős földhöz kötődést s bizonyos tunyaságot, nehézkességet fejez ki. A visszeres emberekből hiányzik a rugalmasság, az elaszticitás.
Trombózisban a véna útját alvadt vérrög zárja el. A trombózis tulajdonképpeni veszélye, hogy a vérrög feloldódik, a tüdőbe kerül, és ott embóliát okoz. Nem nehéz felismernünk a szimptóma mögött álló problémakört. Az a vér, amelynek folyékonynak és mozgékonynak kellene lennie, megszilárdul, megalvad, összecsomósodik, s emiatt pang az egész vérkeringés. A keringés előfeltétele a változás képessége. Ha nem vagyunk képesek változni többé, akkor olyan tünetek nyilvánulnak meg a testünkben, amelyek ott is leszűkítik, vagy akadályozzák a keringést. A külső mozgékonyság belső mozgékonyságot tételez fel. Ha tudatunk tunya, véleményünk szilárd nézetekké, ítéletekké alvad, testünkben is nemsokára megalvad az, aminek folynia, keringenie kellene. Köztudott, hogy az ágyban fekvés növeli a trombózisveszélyt. Az ágyban fekvés ugyanakkor arra is rámutat, hogy a mozgás pólusát nem éljük meg többé. Minden mozgásban van, mondta Hérakleitosz. Poláris létünkben az élet mint mozgás, mint változás nyilvánul meg. Minden olyan kísérlet, mely csak az egyik pólushoz kötődik, végső soron pangáshoz, halálhoz vezet. A változtathatatlan, a végső lét túl van a polaritás világán. Ahhoz azonban, hogy oda eljussunk, rá kell bíznunk magunkat a változásra, mert csak az vihet el bennünket a megváltoztathatatlanba.
A vérnyomás az ember dinamikájának módját és mértékét jelzi. E jelenséget a vér és annak útját behatároló véredények kölcsönös egymásra hatása idézi elő. A véredények azon korlátoknak felelnek meg, melyek tulajdon lényünk kibontakoztatásának szabnak határt.
Modern életünk fokozott pszichoszociális stressz hatásai, az elfojtott agresszív indulatok, felháborodás, félelem és düh nagymértékben hozzájárulnak a vérnyomás emelkedéséhez. A huzamos lelki megterhelés szintén tartós magasfeszültség kialakulásához vezethet. A magas vérnyomású ember örökös várakozási feszültségben él, megpróbál teljesítményével kitűnni, tökéletesen megfelelni a maga és mások elvárásainak. Higgadtnak tűnik, pedig nem az.