vízelethajtó

Fenyő, erdei. (Pinus sylvestris Burfenyő, gyantásfenyő, fehérfenyő, tűlevelű fenyő, burfa, fáklyafenyő, topolyafa)

Terebélyes fa, amely 30 m magasra is megnő. A fa kérge szürkésbarna, cserepes. Hosszú tűlevelei kettesével (néha hármasával) egy kehelyben ülnek az ágon, színük kékeszöld, telelők. Koronája jellegzetesen ernyőszerű. A napot szereti, azért alsó ága gyorsan lehull.

Hazánk északnyugati részén egész erdőket alkot.

Használják fiatal ághajtását (turio), fájából nyert olaját (ol. teherebintinae), a tűlevelek illóolaját (ol. pini sylvestris), fenyőkátrányt (pix liquida) és a fenyőgyantát (resina pini).

Hatóanyaga: illóolaj, mézga, mely abletinsavat tartalmaz és gyanta (hegedűgyanta). A terpentinolajban pinipikrin fenyőkeserű van.

Az idült hörghurut gyógyszere. A fiatal ághajtásokból (turiones) készül tea,15 gr 200 gr vízre légcsőhurut, reuma és csúznál használatos. E célra az alkoholos kivonat inhalációra alkalmas. Angolkóros gyermekeknek fenyő fürdőjébe a hatás fokozására 3-4 csepp alkoholos kivonat ajánlható.

100 gr turiones pini-t főzzünk 5 percig 2 1 vízzel. A szüredéket öntsük 34-36 C fokos fürdővízhez. A 10, majd fokozatosan 30 perces fürdő görvélykórnál (scrofulosis), angolkórnál, bőr- és fejkiütéseknél, a gyermekek általános gyengeségeinél jól bevált. Használatos a fent leírt főzet erősebb vagy gyengébb változatban scrofulotikus bőrdaganatnál és kiütésnél, fülfolyás, izommerevedés, asztma, ischias, hipochondria eseteiben is. E főzet a jegenyefenyő fiatal ághajtásaiból készült kivonattal pótolható (1 fürdőre 250 gr).

Terpentinolaj. Oleum therebintinae. A különböző fenyőfélék gyantajárataiból nyert terpentin száraz desztilláció útján nyert oxigénmentes anyaga (C10H16) a terpentinolaj. Könnyen oxidálódik, így a különben víztiszta folyadék is sűrűvé lesz, t.i. hydrogensuperoxid képződik, ez okozza az elszíntelenedést. A mosónő is ismeri ezt a tulajdonságát, amikor télen a napot nem használhatja, ezzel színteleníti a ruhát. A terpentin desztillált nyersanyaga a gyanta.

A terpentinolaj külsőleg a bőrön pirosságot, melegséget, de hólyagot is okozhat. Ugyanezen tünetek előállhatnak belső bevétele által.

Belégzésre forró vízzel 1-2 cseppet veszünk (tanácsosabb a légzőszervek megbetegedéseinél 01. Eucalypti, mely nem támadja meg a veséket). 10%-os alkoholos oldatából 20-30 cseppet vehetünk, mely tüdővészesek köhögési ingerét is mulasztja. A köpetkiválasztást növeli.

A terpentin-olajnak alkoholos oldatában salétromsav hatására, vízben nehezen oldódó színtelen kristályok képződnek: a terpinum hydratum. Kis adagban vizelethajtó, hörghurutnál váladékkiválasztó. Nagyobb adagban éppen ellenkező hatást vált ki, ma már alig használják.

Amennyiben terpentinolajat akarunk használni, úgy mindezen esetekben 1%- os alkoholos oldatot vegyünk.

Fertőzést gátló sebkenőcs. Veszünk egyenlő részben vörösfenyő terpentin (Terebinthina laricia) és fehér vaselint, megolvasztjuk és kikeverjük.

Földitömjén, hasznos (Pimpinella saxiftaga Rákfark, bábafű, csábaire)

Csaknem 1 m-ig megnövő növény, melynek színesen csíkolt barázdált szára van. A levelek szőrösek. A termés oldalról összenyomott barka. Hazánkban utak, erdők szélén, mezőkön fordul elő.

Hatóanyaga: csersav, pimpinelli benzoesav, kevés illóolaj és cukor.

Gyöktörzse, mint pimpinellae radix ismeretes.

A légzőszervek nyálkahártyáinak hurutos izgalmainál váladék kiválasztást fokozó szer. A gyökeréből készült tea (10 gr 1/4 1 vízre) étvágygerjesztő és a nyálkahártyákra leválasztó hatású, amiért is gyomor- és bélelnyálkásodást szüntet, köhögést, rekedtséget oszlat, tüdőt és mellet tisztítja, ennél fogva krónikus hörghurutnál is használják. Köszvénynél izzasztó és vizelethajtó hatását dicsérik. A teához rendesen mézet szoktak keverni. Alkoholos kivonat is készül belőle, melyből 4 cseppet vesznek 1/4 pohár vízre és felhasználják, mint toroköblítőt asztmánál, rekedtségnél, torok- és mandulagyulladásnál.

Friss gyökerét a nép gennyes sebek kezelésére használja. A néphit sok babonával vette körül; azt tartotta róla, hogy különböző veszedelmeket, sőt a kolerát is képes elhárítani.

Galajtejoltó (Galium verum. Tejoltógalaj, Szt. Antal virág)

Zöldessárga virágú növény, levelei hosszúkásak és a szárral együtt kopaszak. Szórványosan az egész országban előfordul. Ezt, valamint a rokonát, a ragadós galajt (galium aparine), ma már inkább csak a népgyógyászatban használják.

Hatóanyaga: rubichlorsav, citromsav, vörösfesték, galitansav és egy tejoltó enzim.

A népgyógyászatban vizelethajtónak használják, azon kívül bőrbajoknál görcsoldónak, izzasztónak és mirigydaganatokra.

Gyalogfenyő boróka. (Juniperus communis. Tüskefenyő, borsika, pattogó.)

Piramis alakú, ágas, sötétzöld cserje vagy fa, hármas örvben álló szúrós, hamvas, alul világoszöldszínű tűlevelekkel. A fa kérge vöröses, fája sárgásszürke, kellemes illatú. Bogyói az első évben zöldek, második évben megérve feketék és kékesen hamvasok.

Hazánkban napos, homokos, dombos területeken, erdőtisztásokon, szórványosan az egész országban megterem.

Bogyóit (bacca) gyökerét (radix) és az ágak farészét (lignum) gyűjtjük.

Hatóanyaga: illóolaj, növényi savak, invert cukor, juniperin glycosida és szénhidrátok, pektinanyagok.

Nyers bogyója naponta 4-5 szemet elrágcsálva előmozdítja az emésztést, elmulasztja a fejfájást és a száj rossz szagát, ha az a gyomortól származik. Gyomorégést, gyomornyomást és felfúvódást is szüntet. A nagyobb mennyiségben elfogyasztott nyers bogyó, vagy az elzúzott bogyóból készült tea (10 gr 200 gr vízre) közismert házi-szer mindenfajta elnyálkásodásnál, köszvénynél és reumánál, fehérjevizelésnél.

Vesegyulladásnál (kezdődő) nem adható. Borral főzve (20 gr 200 gr borral) vizelethajtó, a húgycsőben lerakódott homokot eltávolítja, de kiválasztja a szervezetben erjedésnek indult nyálkás anyagokat is. Olaja (ol. juniperi) sokat használt és dicsért házi-szer vese- és epe- bántalmaknál, csúznál és reumánál. A menses és terhesség ideje alatt és heveny vesegyulladásnál nem szabad használni. A friss bogyóból készült kása is vízelethajtó. Hűlésből származó mirigydaganatoknál a megtört borókát 1 evőkanál- nyit 6-7 deci vízzel, megfőzzük és a leszűrt teát napközben víz helyett, fogyasztjuk.

Olaja azon kívül közkedvelt bedörzsölő külsőszer. Vízkórnál, némely bőrbetegségnél, csúznál és reumánál. Némely vidéken még ma is, vízkór (hydrops activus) ellen apróra vágott boróka- gyökérből és megtört borókából fürdő készül. A beteget beültetik a fürdőkádba, hogy csak a nyaka látsszék ki a meleg vízből. Amikor már jól megizzadt, kendőbe burkolva ágyba viszik és újabb izzasztás után, szárazra dörzsölik. Néha az izzasztás fokozására még, borókabogyó forró teát is kap a beteg. E fürdőt többször megismétlik.

Régi időkben a kolera elleni védekezésnél az emberek nyakukba akasztva borókával és borssal töltött zacskót hordtak.