vízelethajtó

Csalán (Csípős csalán, nagy csalán, kétlaki csalán, csólyány. Urtica dioica L. )

A csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozó, az ország egész területén előforduló, sokszor erdők aljnövényzeteként is nagy tömegekben élő, kétlaki, évelő növény. Minden szerve fullánkszőrökkel borított, ha testhez ér, égető, viszkető fájdalmat okoz.

Gyökértörzse hosszú, kúszó, elágazó, hengeres, barázdált, barnássárga. Szára 1 méternél magasabbra is megnő, egyenes, egyszerű, négy-élű. Levele nyeles, lemeze szíves tojásdad vagy lándzsás, hosszan kihegyezett, durván fűrészes szélű, szíves vállú. Virágzata füzérszerű.

A csalánnak a leveleit és a gyökérzetét kell gyűjteni. A levélgyűjtést célszerűen úgy végzik, hogy a szárat az alján két ujj közé fogják, és felfelé irányulóan lehúzzák róluk a leveleket. A gyűjtők kesztyűs kézzel dolgoznak, s ujjaikra kívülről vastagabb puha drótspirált tekernek. A drót megvédi a kesztyűt a gyors elkopástól, és a leveleknek a szárról való leszakítását is könnyíti. A levelekhez szárrész nem kerülhet, legfeljebb csak a csúcslevelekkel leszakadó, mintegy 5 cm-es rész gyűjthető az áruhoz.

A csalánlevél nagy tömegét a lakott helyektől távol, az erdőkben gyűjtik, ahol padlások, fedett szárítóhelyek nem állnak rendelkezésre. Ezért kivételesen meg van engedve a levelek napfényre kiterített szárítása is. A leveleket tisztára feltakarított helyre kell kiteríteni, száradás közben gyakran átforgatni, s majd homoktól és minden más idegen anyagtól megtisztítva kell bezsákolni. Ponyvákat is kéznél kell tartani, hogy az éjjeli harmat, valamint az eső ellen védeni lehessen. Beszáradási aránya kb. 5:1.

A drog (Urticae folium) glikozidákat, cseranyagot, egy gyantaszerű anyagot (csalánméreg), hangyasavat, ecetsavat, hisztamint, B- és C-vitamint, viaszt, cukrot, klorofillt (növényi zöld) szerves savakat, sárga színanyagot, glükokinint (vércukorszintet csökkentő anyag), ásványi sókat stb. tartalmaz.

A csalánlevél drogjának nagyobb tömegét klorofill előállítására dolgozzák fel, de igen jelentős a gyógyteaként való felhasználása is. Teáját reuma, köszvény, cukorbaj, vízkór, csalánkiütés, hólyaghurut, magas vérnyomás, gyomorhurut és bélhurut, bőrkiütések, vesehomok ellen, valamint vértisztítóként, vizelethajtónak, általános erősítőnek, gyomor- és bélvérzés, köhögés csillapítására stb. isszák. Külsőleg aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőként, bőrkiütésekre borogatóként, hajhullás és korpaképződés, valamint hajzsírosodás ellen mosóvízként, torokgyulladás ellen gargalizálóként használják. Hajvizet is készítenek belőle.

A csalán gyökérzetét (Urticae radix) ősszel vagy tavasszal kell gyűjteni, a korhadt részektől, mellékgyökerektől és a szárcsonkoktól meg kell tisztogatni. Beszáradási aránya kb. 3:1.

Cseranyagot, hamujában, pedig 10% meszet tartalmaz. Főzetét bélhurut ellen isszák, külsőleg pedig hajmosásra használják, hajhullás és korpásódás ellen. Reuma elleni fürdőket is készítenek vele.

A csalán leveleiből készült tea (10 gr 1/4 1 vízre) használatos vizelethajtónak, a légzőszervek és tüdő elnyálkásodásakor, aranyérnél. Ilyenkor a fenti főzetből naponta 2 csészényit kell elfogyasztani. Leveléből és magjából készült alkoholos kivonatot a tüdővészesek kimerítő izzadásánál s a bőrtuberkulotikusok túl sok hasmenésénél használják.

Erősebb hatást vált ki a gyökérből készült főzet. (10 gr 1/4 1 vízre) Vesegennyedésnél használatos. Amennyiben hányásra ingerel, gyengébb főzetet kell készíteni. Cukorral vagy mézzel főzve, asztmaellenes szer. Elnyálkásodásnál kitűnő borogató és toroköblítő. Még ma is divatban van a megbénult végtagokat, reumás fájdalmaknál a testrészeket friss csalánvesszővel korbácsolni.

A belőle készült tea vagy alkoholos kivonat, egy kevés perubalzsam hozzáadásával hajhullás és fejkorpa ellen régi házi-szer.

A tótok tüdővész elleni házi-szere. Csalán, kosborgumó, veronikafű, tüdőfű, zilizgyökér, erdei szamócalevél, vöröshagyma; az egész tejben kifőzve, majd kisütve, cukorral és mézzel leöntve kerül fogyasztásra.

Csipkerózsa. (Rosa tanina, bicskafa, parlagi vagy vadrózsa, tüskefa. Heckenrose, Hagebutte.)

2 m magasra is megnövő bokor, jellegzetes horgas tüskékkel, élesen fűrészes levelekkel.

Nálunk mindenütt található cserjés helyeken, erdők, kertek szélén.

Csipkerózsa gyűjtőnéven foglaljuk össze mindazokat a vadon élő (újabban kultúrákban is termő) rózsafajokat, amelyeket vadrózsának, gyepűrózsának, ebrózsának és még több más néven is ismerünk, bogyóra emlékeztető termésüket, pedig csipkebogyónak, csipkének, hecsedlinek, bicskének, csitkenyének nevezzük.

Mind a nálunk-legjobban elterjedt vadrózsafajta (Rosa tanina L.), mind, pedig annak rokonfajai hegyvidékeink kopáros, cserjés domboldalain, erdők szélén, legelőkön élnek, más vidékeken, pedig sövénynek is ültetik.

A cserjék 2-3 m magasak, ágaik ívesen hajlók, tüskések. Leveleik 5-7 levélkéből összetetten szárnyasak. Virágaik 3-4 cm átmérőjűek, szirmuk fehér vagy halványan pirosló május — júniusban nyílnak.

Álbogyótermésük - amelyeket közönségesen „bogyónak" nevezünk

Megközelítően, tojás, körte vagy gömb alakú, gyakran pedig ovális, 1,5-3 cm hosszú, húsos falú, kevés nedvű, éréskor kezdetben világos majd egészen meggypiros színű, jellemző savanykás, aromás ízű. Belsejében több, búzaszemnyi aszmagtermés - közönségesen „mag" - foglal helyet, amelyeket merev, szúrós hegyű szőrök vesznek körül. A csipkebogyó augusztus végétől pirosodik, illetve érik.

Termése a csipkebogyó (cynosbati fructus), kimagozva és szárítva kerül forgalomba.

Hatóanyaga: illóolaj, cseranyagok, dextrose, pektin, alma- és citromsav, karotin. A levelében és gyümölcsében C-vitamin. Magjában vanilin és kevés zsíros olaj.

100 gr jam-ben 1 éven belül 1 milligramm C-vitamin van, ha jól (kőedényben) tartottuk el.

A csipkebogyó és magja a vese-, hólyaghomok és kő elleni gyógyszernek bizonyult. Epekőnél is használható. Kimagozott gyümölcse húgyhajtó hatása folytán kedvezően befolyásolja a fehérjevizelést és cukorbajt. A túltápláltság érzetét csökkenti, a zsíros ételek, megemészthetőségét elősegíti a gyümölcséből, főzött tea. Krónikus hólyaghurutnál, vizelési zavaroknál (dysuria, mely sörivóknál igen gyakori), vérvizelésnél, fehérjevizelésnél, hólyaggörcsnél, gyulladásnál erős főzetet készítünk belőle és azt napjában háromszor, elfogyasztjuk. Vesekő leválasztására a magjától megszabadított, hámozott vörös színű termés elsőrendű gyógyszer (1 evőkanálnyit 1 csésze teára). Gyermekeknek szamárköhögésnél is adják. A csipkehúsból készülő teát kb. 10 percig, kell főzni, mely így kb. 80 miligr. C-vitamint tartalmaz. A magból készült teában alig van C-vitamin.

A csipkebogyóból alkohollal vagy borral és egy csipetnyi timsóval csipkebogyó bor készül, a fent említett bajokra. A csipkebogyó bor főleg idősebb emberek kitűnően bevált házi szere a hólyag és vese rendszertelen működésénél, amikor egy kis pálinkáspohárnyit lehet elfogyasztani. A csipkebogyó jam vagy lekvár régtől fogva használatban van az előbbi tünetek enyhítésére.

Az érett, magjától megszabadított csipkebogyó a cukrásziparban és a háztartásban is használható. Orosztea pótló.

Csipkebogyó likőr. Vegyünk 1 kg érett csipkebogyót, tegyük alkalmas edénybe és áztassuk 14 napig 1 1 alkoholban. Áztatás után leszűrjük és a szűrőn levő maradékot szitán, átdörzsöljük. Az így nyert pépes anyaghoz tetszés szerint szirupot adunk.

Csipkebogyó pálinka. 31 gr jó törkölypálinkához 600 gr érett, hámozott csipkebogyó-héjat és 500 gr kristálycukrot veszünk. E keveréket meleg helyen többször felrázva, 8 napig állni hagyjuk. Ennek leteltével leszűrjük és a szüredéket zárt palackban, tartjuk. Cukor nélkül is készülhet.

Csipkebogyó-bor. 1 1 csipkebogyót 500 gr cukorral összezúzunk. Ráöntünk 3 1 bort és 8 napi állás után, már fogyaszthatjuk.

A csipkebogyó már régen magára vonta az emberek érdeklődését. Az ókori népek is nagyra becsülték, de nemcsak mint ínyenc készítményekhez való gyümölcsöt, hanem mint többféle, különösen a sorvadásos betegségek hatásos gyógyszerét is. A csipkebogyó igazi értékét a modern tudomány kutatta fel, kimutatva, hogy több C-vitamint tartalmaz, mint bármely más vad vagy kerti gyümölcs, valamint bármelyik főzeléknövény. Még a tetemes C-vitamin-tartalom hírében álló citroménál is tízszerte több a csipkebogyó C-vitamin-tartalma.

A C-vitamint szervezetünk nem nélkülözheti, mert hiánya legyengülést, betegségekkel szembeni fogékonyságot és skorbutot okoz.

Járványok idején, különösen influenza ellen a szervezet ellenálló-képességét C-vitamin fogyasztásával eredményesen fokozhatjuk. A csipkebogyó különösen télen — amikor nem juthatunk friss gyümölcshöz és főzelékhez — érdemel nagy megbecsülést, mert akkor szinte egyedüli C-vitamin-forrásunk.

A csipkebogyónak nem csupán a 0,5-1,0%-ot kitevő C-vitamin-tartalma jelenti egyedüli értékét, mert ezen kívül, még más olyan anyagokat is tartalmaz, amelyeket az ember szervezete szintén kitűnően hasznosít : 10-20% cukrot, 10% pektint, 3% alma- és citromsavat, vasat, magnéziumot, meszet, illó- é zsíros olajat, cseranyagot, nyomokban, pedig még A-, B-, K-, és P-vitamint is.

A csipkebogyó drogja kétféle alakban kerül a kereskedelembe egészben egyszerűen megszárítva (Cynosbati fructus cum semnibus), valamint felhasítva, magvaitól, szőreitől megtisztítva „csipkehúsként" (Cynosbati fructus sineseminibus).

A csipkehús árunak azért megfelelően magasabb is az ár, hiszen az a magvaktól és a kellemetlen szőröktől megtisztított hatóanyag-tartalomban megközelítően még egyszer olyan dús. A vásárló dolga, hogy milyen célú felhasználásra, melyik ár fajtát kéri.

A csipkebogyó felhasználási céljának és módjának igen tág tere van. Gyakran teaként fogyasztják, de készítenek belőle ízt, bort, pálinkát, likőrt, mártást és levest is.

A csipkebogyó-készítmények azonban nem csupán erősítő, üdítő és élvezeti célokat szolgálnak, hanem gyógyítanak is, különösen vese- és hólyagbajokat. Említik még jó hatását magas vérnyomás, bélhurut, hörghurut, epe- és májzavarok esetében is.

Az ipar, a csipkebogyó célszerűbb és változatosabb felhasználhatósága érdekében, cukorral dúsított szörpöt gyárt belőle. A csipkeszörpöt a gyógynövény-szaküzletek és az élelmiszerüzletek hozzák forgalomba.

Viroma néven magnéziummal dúsított diétás csipkeszörp is kapható az üzletekben, amelyet az érrendszeri megbetegedésben szenvedők használhatnak jó eredménnyel. Ugyanez a készítmény cukorbetegek által fogyasztható változatban is van forgalomban. A csipkeszörp sportolóknak is igen hasznos.

A csipkeszörp szikvízzel, de kútvízzel is kitűnő erősítő és üdítő ital. Csipkeszörpöt meleg vízhez adva, perceken belül jó csipketeát nyerünk. 2-3 pohárnyi csipkefröccs vagy 2-3 csészényi csipketea fedezi a napi C-vitamin-szükségletet.

A csipketeát vagy a csipkeszörpöt számos ipari üzemben védőitalként is fogyasztják a dolgozók. Öregkorban az állandó jó közérzetet a csipketea vagy a csipkeszörp elősegíti.

A csipkebogyó fejlődésekor kezdetben zöld, majd sárga, később világos- és végül sötétpiros színűvé válik. Gyűjtése rendszerint augusztus vége felé kezdődhet, mert akkor már sok bokron egyöntetűen világos piros bogyó található. A bogyók ilyenkor még kemények, tulajdonképpen még csak félérettek. Ebben a kezdeti érettségi állapotukban tartalmazzák a legtöbb C-vitamint, valamint ekkor dolgozhatók fel hasított, magtalanított, majd megszárított csipkehússá. Később, az erősebben érett, esetleg már puhulni is kezdő bogyó, hasításra már nem alkalmas, azt egészben kell megszárítani.

Mivel a csipkebogyóáru értékét hatóanyag-tartalma, tetszetős színe és alakja szabja meg, gyűjtését, feldolgozását, szárítását, csomagolását a legnagyobb gondossággal és szakszerűséggel kell végezni. A vidéki felvásárlóknak jól kell megszervezni a munkát, hogy a szükséges időre a gyűjtők rendelkezésre álljanak. Ki kell oktatni őket, hogy csakis a már megpirosodott, ép, egészséges bogyókat gyűjtsék, mégpedig kocsány nélkül. A gyűjtött csipkét lehetőleg hátikosárban szállítsák az átvevőhelyekre, mert abban nem zúzódik, nem törődik meg, mint a zsákban.

A friss bogyót az átvevőhelyen nem szabad huzamosabb ideig zsákokban tárolni, sőt még nagyobb halmokban sem, mert a gyümölcs bepárásodik, bemelegszik, megpuhulhat, hasításra már alkalmatlanná válhat.

Különösen azoknak a felvásárló szerveknek kell jól felkészülni nagyobb tömegű friss bogyó tárolására, akik nyers állapotban' fogják a feldolgozó üzemekbe elszállítani. Hűvös raktárban vagy pincében, legfeljebb tenyérnyi rétegben kiterítve, naponta legalább egyszer óvatosan átforgatva tárolják az elszállításig. A zsákokba való csomagolásnál, a kocsin való szállításkor is kíméletesen kell eljárni, hogy ne törődjön a gyümölcs, mert sérülten útközben megcefrésedhet, de meg is penészedhet.

Csipkehús előállításával ez idő szerint még csak néhány szövetkezet foglalkozik, nagy részük frissen vagy egészben megszárítva adja át a bogyót. Mivel a húsáru előállítása jövedelmezőbb az egész bogyóáruéval szemben, egyre több szövetkezet igyekszik megfelelő hasító gépet beszerezni. A gépek munkájával szembeni követelmény, hogy hosszában hasítsák ketté a bogyót, valamint a magoktól is tökéletesen megtisztítsák anélkül, hogy a termésfelek összetöredeznének.

A csipkehúst gondosan kell megszárítani, mert ez döntően befolyásolja az áru minőségét. Szellős, tiszta padláson kell szárítani, az anyagot legföljebb 1-2 ujjnyi vékony rétegben kiterítve. Nem szabad a padlás padozatára teríteni akkor, ha az nincsen kifogástalanul letapasztva, mert a poros padozattól az áru bevonódik, teljesen értéktelenné is válhat. Ha a padlás poros, okvetlenül papírt vagy ponyvát kell teríteni. Kora ősszel, amikor a csipkehús készül, még a nap melegét is jól fel lehet használni szárításra. Ehhez megfelelő mennyiségű szárítókeretre van szükség.

Kb. 4 kg friss bogyóból lesz 1 kg száraz húsáru. Hozzávetőlegesen egyforma a gyümölcshús és a mag súlyaránya.

A csipkehúsból kirostált mag (Cynosbati semen) is értékesíthető, azért a szőröktől és a gyümölcstermelőktől meg kell tisztítani és szintén megszárítani. A csipkemag a növény szaporítására, valamint összezúzva állati takarmányként is értékesíthető, főleg sertésekkel etetik. Tartalmaz: 0,3% illóolajat, 8% zsíros olajat, lecitint, vanillint, cukrot, E-vitamint. Főzetét gyógyszerként hólyagbántalmak ellen ajánlják.

A feldolgozás folyamán fémekkel, a legvalószínűbben, pedig vassal érintkezik a bogyó, pedig a vas oxidja erősen bontó hatású a C-vitaminra. Ezért igen fontos, hogy a gép hasító kése a legjobb minőségű rozsdamentes acélból készüljön; a szárítókeretek drótfonata, pedig szigetelőül vízüveggel legyen bevonva.

Az egész bogyót ugyanolyan gondosan kell megszárítani, amint azt a csipkehúsnál leírtuk. Vékony rétegben kiterítve - szinte bogyót bogyó mellé helyezve - heteken belül megszárad, míg vastagabb rétegben kiterítve a száradás hónapokra is kinyúlhat, közben, pedig az árut a megromlás veszélye fenyegeti. Különösen jelentős a veszteség, ha a megszáradás a tél beálltáig nem fejeződhetett be; a bogyót akkor már csak a tavasz melege fogja megszárítani. Időközben a bogyó megfagyhat, de a cserepek között a padlásra behatoló hó is belepheti. Ezeknek a kedvezőtlen körülményeknek következményei: az áru megpenészedése, tetszetős színének az elveszítése lehet. Ahol lehetséges, a késő őszi időkben gyűjtött bogyónak mesterséges szárításáról kell gondoskodni. Szárítás céljára jól megfelel a Farmer terményszárító, esetleg fűthető helyiség, ahol ugyancsak keretekre kiterítve lehet szárítani.

Kb. 2 kg friss gyümölcsből lesz 1 kg száraz bogyóáru.

Termesztése. Az érett vadrózsatermésekből kigyűjtött aszmagokat azonnal, még ősszel el kell vetni. Vagy szabadágyba 40 cm sortávolságban, vagy pedig ládába nedves homokkal rétegezve, a szabad földbe süllyesztve a fagynak kitenni, s majd csak tavasszal elvetni.

A tavasszal kicsírázott magvakból őszig már állandó helyükre ültethetők a növénykék. A kiültetés 3 m növénytávolságban történjék; hogy a kultúra művelhető, majd 4-5 év múlva, pedig a termés könnyen szedhető legyen.

A régi görögök és a rómaiak az édesgyökeret (Glycyrrhiza glabra L.) tonizálóként alkalmazták. A hinduk hittek abban, hogy tejjel elkészített italként fokozza a szexuális képességet. A kínaiak azt tartották, hogy erősekké és kitartókká teszi őket a belőle készült tea.

Köhögéscsillapító szerként is megemlékeznek róla már az egyiptomi papiruszok és régi kínai füvészkönyvek is. A magyar népi orvoslás influenza, köhögés, asztma gyógyszereként, szamárköhögés ellenszereként alkalmazza. Az édesgyökér triterpén jellegű vegyülete gyulladáscsökkentő, flavonidjai görcsoldóak. Használják gyógyszerekben és teakeverékekben íz javítónak, hatása nyálkaoldó, emésztést serkentő, vizelethajtó, vértisztító. Gyomorfekély és bélfekély gyógyítására is ajánlják.

Teofrasztosz, a botanika atyja (i. e. 390-305) ezt írta róla: „Csillapítja a szomjúságot, ha szájunkban tartjuk. Azt mondják, hogy a szkíták ezzel és kancatejjel, sajttal 11-22 napig is kibírják, anélkül hogy innának." Régi szerzők gyakran „szkítiai gyökér"-nek nevezik, mert – elsősorban Teofrasztosz nyomán – úgy tudták, hogy a szkíták, az ókor ezen, félelmetes harcosai édesgyökeret rágva képesek voltak napokig étlen-szomjan vándorolni. Tény, hogy Európa déli részein kívül vadon nő a Kaukázus és Irán azon területén is, melyet valaha a szkíták foglaltak el. Másrészt a gyökér glycyrrizin, glycyrrizinsav nevű anyaga a nádcukornál ötvenszer édesebb, és míg minden más édesség, cukorfajta növeli a szomjúságot, az édesgyökér éppen ellenkezőleg, csillapítja. Ezen kívül gyulladáscsökkentő, a gyomorfalizomzat tónusát fokozó, emésztésjavító, köptető, enyhe hashajtó hatása is van. Triterpén jellegű hatóanyagai a mellékvesék egyes hormonjaihoz hasonlóak, azokkal szinte azonos szerkezetűek. Márpedig a mellékvesekéreg hormonjainak döntő szerepük van a szervezet stresszekkel, fertőzésekkel szembeni védekezésében, általában dinamizmusát, életerejét biztosítják. A mellékvese hiányos működésekor egyre fokozódó gyengeség, elesettség, lesoványodás, izomgyengeség, vérnyomássüllyedés, étvágytalanság, hőmérséklet-csökkenés következik be. Nemcsak mellékvesehormon-szerű, hanem nőihormon-szerű hatóanyagok is találhatók az édesgyökérben.

Dél-Európában sok édesgyökeres vizet fogyasztanak, mert jó vértisztítónak tartják. Törökországban népszerű az édesgyökér sörbet. Belgiumban és Franciaországban az acélipari dolgozók közül sokan isznak – népi gyógyszerként – víz helyett édesgyökéritalt, erősítő-frissítő és szomjoltó hatása miatt. Nálunk is a falusi Magyarországon elterjedt volt a gyerekek körében a külső kérgétől megfosztott édesgyökér rágcsálása. A kedvelt medvecukor is édesgyökérből készült. Jó lenne, ha felnőttek és gyerekek egyaránt országszerte felújítanák ezt a jó szokást, az egyre fokozódó, káros cukorfogyasztás rovására! A kockára vágott, gyógyszertárakban és gyógynövényszaküzletekben is kapható édesgyökér mokkáskanálnyi mennyiségét rágjuk el, a rostos részét köpjük ki. Két-háromszor egy kávéskanálnyi lehet a napi adag, ami 20-25 grammnak felel meg.

Főzet készítése: 40-50 g édesgyökeret tegyünk egy liter vízbe, főzzük tíz percig. A főzetet víz helyett igyuk. Másik elkészítési mód: 50 g gyökeret 1 liter állott vízben áztatunk 24 órán át, ánizs- és köménymaggal, néhány szelet citrommal együtt. Kitűnő frissítő, erősítő ital egészségeseknek és betegeknek egyaránt. A konzerváló anyagokat és sok cukrot tartalmazó gyümölcslevekkel, üdítő italokkal szemben valóban oltja a szomjúságot, frissít.

Édeskömény (Főnigli. Foeniculum vulgare Mill.)

Az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) családjába tartozó, a Földközi-tenger mellékéről származó, nálunk is termesztett, illatos, évelő növény, néhol elvadult állapotban is előfordul.

Szára egyenes, 1-2 m magas, elágazó, hengeres. Levelei többszörösen szárnyaltak, alapjukon nagy hüvelyűek. Levélkéi szálasak, szétállók. Virágzati ernyője rendszerint 15 virágból álló, ernyőcskékből összetett. A szirmok sárgák. Termése ikerkaszat, 4-7 mm hosszú, hosszúkás, hengeres, végei felé keskenyedő, 10 bordájú, zöldes barna színű, kellemes, jellemző illatú, kissé csípős, édeses ízű. A termés gyakran két résztermésre esik szét.

Hatóanyaga: illóolaj, zsíros olaj, keményítő, cukor, anethol.

Olaját (oleum) és termését (fructus) használják elsősorban, de alkalmazzák gyökerét és levelét is.

A drog (Foeniculi fructus) 2-6% (50-60% anetoltartalmú) illóolajat, kb. 15% zsíros olajat, cukrot, fehérjét stb. tartalmaz.

Az édeskömény hatása nyálkaoldó, szélhajtó, emésztést serkentő, étvágyjavító, görcsoldó, ízjavító, vizelethajtó, tejszaporító. Használják magában vagy hasonló célú teakeverékekben. Csecsemők szélhajtó teája. Torokgyulladás ellen öblögető, szemgyulladásnál borogató. Gyakran alkalmazott likőr- és élelmiszeripari fűszer. Kenyérbe is sütik, péksüteményekre, teasüteményekre is hintik.

Az édeskömény illóolaja (Foeniculi oleum) gyógyszerkészítményekben, mint nyálkaoldó, szélhajtó, étvágyjavító, féregűző, stb., hatású alkotórész szerepel.

Száj- és fog ápolószerek, fogkrémek, fogporok elmaradhatatlan ízesítője.

A növény fiatal levélzetéből az olaszok salátát és főzeléket is készítenek.

A terméséből készült tea (10 gr 150 vízre) a hűlést és a mellfájdalmakból származó betegségek, kifejlődését megakadályozza. Mindennapos szer a gyermekgyógyászatban, amikor egy evőkanálnyit főzünk 5-10 percig egy csészényi tejben. Ez, mint szélhajtó bélgörcs-szüntető általánosan ismert háziszer; még csecsemőknek is adhatjuk. Emésztési zavar, felfúvódás és veseizgalom kedvelt háziszere.

Olaja az előbb elmondottakhoz hasonló célt szolgál, amikor 1-5 cseppet veszünk be egy kockacukron. Szoptatásnál tejfakasztó, bár e hatása nem teljesen igazolt, mert ellenkező eredményt is értek el. Illóolaja átmegy a tejbe.

Mint kitűnő szemgyógyító szert ismerik. Úgy használják, hogy 1/4 1 vízzel leforráznak 1 evőkanálnyi édesköményt és a hideg szüredékkel, naponta mossák a szemet, vagy pedig a szüredékbe mártott puha ruhadarabot langyosan a szemre kötik. A forrázat gőzölgése szintén jó hatással van a szemre.

Vannak vidékek, ahol a kenyér elengedhetetlen ízesítője. A háztartásban és likőrgyártásban is használjuk. A fiatal növény kitűnő saláta.

Az állatgyógyászatban az állati tápporok állandó alkotórésze és nagyobb adagokban ugyanarra használják fel, mint az előbb említett embergyógyászati esetekben.