vizelettarthatatlanság

Porcikafű, kopasz (Hernieria glebra Kisporcfű, szakadásgyógyítófű, porcgyom)

Körben szétterülő ágai épszélű, nyeletlen, fényes leveleket hordanak. Apró virágai a levelek hónaljában fejlődnek.

Füves helyeken folyók mentén, nálunk elsősorban homokos talajon terem.

Hatóanyaga: a levélben herniarin, két saponin, illóolaj, paronichyn stb.

Leveles, virágos szára (harniariae herba) a drog. Virágzáskor gyűjtendő.

A fű sajátos gyógyszere a hólyaghurutnak. Heveny (akut) vesegyulladás és epekő jelenlétében nem használjuk. Kissé sós ízű, oldó sebgyógyító, miért is előszeretettel használják vízkór, idült és heveny hólyaghurut, húgycső, vesekő, sárgaság, vizelettarthatatlanság, fehérjevizelés és a légzőszervek nyálkahártyáinak megbetegedéseinél (15-20 gy. 1/2 l vízre), naponta 1-2 csészényit, leggyakrabban medveszőlő leveleivel (folium uvae ursi) keverve.

A régi orvosok, mint ahogy a neve is mutatja, sérvek, szakadások gyógyítására rendelték.

Teljesen hasonló célra szolgál a nálunk gyakori válfaja a szőrös porcikafű (Herniaria hirsuta), mely csak abban különbözik az előbbitől, hogy levelei, virágai szőrösek.

Vízkórnál, idült hólyaghurutnál használatos szirup. 50 gr vízzel leforrázunk 10 gr összevagdalt porcikafüvet, melyhez kihűlés után 10 gr alkoholt adunk; 1/2 napi állás után a folyadékot leöntjük, a szűrőn maradt anyagot kipréseljük és végül az egészet, megszűrjük. A szüredéket feleannyi cukorral sziruppá főzzük. Naponta háromszor 1 evőkanálnyit fogyasszunk belőle.

Tölgy, kocsánytalan (Quercus sessiliflora Muzsdalytölgy, cserefa, muzsna)

30-40 méterre is megnő. Rövid nyelű levelei szinte ülők, fordított tojósalakúak, korán tavasszal lehullnak. A terméskocsány 10 cm hosszú, vagy kocsánytalan, termése makk.

Az ország minden részén, néha nagy erdőket alkot.

Felhasználjuk a faág kérgét (cortex), levelét (folium), gubacsát (galla) és a makkot (glanc). A fiatal fa kérge sima, szürkésbarna, belül vörösesbarna, íze összehúzó, keserű.

Hatóanyaga: csersav (a fiatal kéreg néha 16-20%-ot tartalmaz, mely nem tannin, hanem attól eltérő tölgyfakéreg csersav), a magban sok a keményítő, zsíros olaj, csersav. A gubacsban (a kisázsiaiban) néha 70% tannin.

A fiatal leveleket a gyenge, tüdővészes egyének tavaszi, vértisztító kúráknál használták. E teához rendesen még ezerjófüvet és ürömfüvet rendeltek és éhgyomorra fogyasztottak naponta 1 csészényit. Gyomorerősítő, vérjavító, vizelethajtó (fehérjevizelésnél), amiért is igen gyakran használt házi-szer hólyag és aranyeres bántalmaknál. Végbélkörüli kényelmetlenségeknél külsőleg. Gyermekeknek ágybavizeléskor is adják. A tea 10 gr 200 gr vízzel készül.

A tölgyfakéreg jellemző sajátságú, különböző testszöveti gyengeségnél használható, összehúzó szer. Ezért és vízelvonó sajátsága folytán kiválóan alkalmas szer hasmenés, vérhas, hólyag-és légcsőhurut, váltóláz és rendellenesen sok hószámnál, továbbá jó eredménnyel jár használata vizelettarthatatlanság és nyálkaömlés kényelmetlen eseteiben. Az elduguló hatás csökkentésére kutyabengével, vagy rebarbarával készül a teakeverék. Külsőleg, belsőleg adagolják.

Borban, vagy alkoholban áztatott tölgyfakivonatot is készítenek, mely elsősorban hasmenés ellen bevált orvosság, de cukorra cseppentve oldalszúráskor, epekőbántalomnál, májbajnál szintén jó eredményt érünk el vele. Gyomorfekélynél fontos alkalmazásra nyílik lehetőség.

Termését, a makkot különösen a gyermekgyógyászatban előszeretettel használják. Angolkór, scrofulosis, csontgyengeség, vérszegénység, idegesség és a gyakrabban fellépő lágyas állapot leküzdésére méltán kedvelt házi-szer. A makkot, mely cca 10% csersavat és szervetlen sókat tartalmaz, kellő elővigyázatossággal kell pörkölni, hogy a csersavat a túl erős pörkölés, odaégés el ne bontsa. (Amikor gyermekgyógyszer készül belőle, a makkot először szeletekre vagdaljuk, leforrázzuk, a szűrőn maradt makkot kiszárítjuk, és csak ezután pörköljük.) A pörkölt makkot eldaráljuk, és úgy készítjük el, mint a kávét. Ezzel angolkóros, scrofulotikus, bélhurutra hajlamos gyermekeknél, de öreg embereknél is bizonyos ideig állandóan használva nagyszerű eredményeket lehet elérni. Kakaóval felesleges keverni.

Gyermekek hasmenésénél: végy 10 gr pörkölt és megdarált makkot, főzzed 3/4 1 vízzel 1/4 órán át, tégy a szüredékhez 40 gr narancsszörpöt és így adagoljad a gyermeknek.

Krónikus veselobnál, lépdaganatnál, az időközönként fellépő arcfájdalmaknál (halánték, állkapocs) a gyakorlatban bevált a következő gyógyszer: vegyünk 250 gr friss összezúzott makkot, áztassuk 8 napig 450 gr alkoholban és annyi desztillált vízben, hogy a szüredék 4 liter legyen.

A tölgyfakéreg főzet elmulasztja a legmakacsabb sebet és gyulladást. A főzet kisebesedett lábnál lábfürdőnek, fagyásnál, égési sebek borogatására, felfekvésnél, és aranyér elleni ülőfürdő készítésére igen alkalmas. Beöntéshez, öblítéshez (irrigáció) különösen ajánlható. Mint gargarizáló szer elismert.

Fagyás elleni házi-szer. Vegyünk valamennyi csersavat és vízzel sűrű pépet, keverünk belőle. Ezt a keveréket kenjük fel a megfagyott testrészre és hagyjuk ott megszikkadni.

A tölgyfa moszat (evernia) az illatszergyártásban nyer felhasználást.

Az állatgyógyászatban erős hasmenésnél, daganatra, felhorzsolásra tölgyfakéreg főzetet adnak.

Sokat használt és nagyra becsült cserző anyag. Ősidőktől fogva hajók, hidak, cölöpök, talpfák és bútorok készülnek belőle. A bor derítéséhez és az ecetgyártásban is felhasználják. A tölgyfagubacs a festőiparban és a tintagyártásban nyer alkalmazást. A fiatal tölgyfalombot koszorúk és girlandok készítéséhez használják. A babkávé pótszere. A makk őzek és vaddisznók téli tápláléka.

Történelmi munkákban olvashatjuk, hogy a görögök és rómaiak Istent megillető tiszteletben részesítettek egyes tölgyfákat, innen van a tölgyfának még ma is élő tisztelete.

Sok babona is él még a népek tudatában a tölgyfával kapcsolatban; így azt tartja róla a néphit, ha a gubacsot kettévágjuk, és hernyót találunk benne, úgy ez az év termékeny lesz, ha pók van benne, szűk esztendő következik, ha viszont üres, úgy ragályos betegségek tizedelik a népet. Sok és nagy gubacs korai telet jelent. Ősidőben a tölgy jelképe volt az erőnek, bátorságnak és dicsőségnek.

Veronika, orvosi (Veronica officinalis Dicsőfű, sarlófal, erdeizsálya, szigorál)

Alul elágazó, érdes szőrű, kúszószárú 30 cm magas növény. Halványkék pártájú virágzata fürtös és a levél hónaljából ered.

Hazánkban a hegyvidékeken, legelőkön és erdők szélén terem.

Gyűjtjük virágos, leveles szárát, melyet a kereskedelemben veronicae herba néven ismernek.

Hatóanyaga: keserűanyag, csersav, illóolaj stb.

A fiatal veronikafű kitűnő saláta és orosztea pótszer. A légzőszervek megbetegedésénél, melyek erős elnyálkásodással jelentkeznek, így asztma, tüdőhurut, rekedtség, köhögés és tüdősorvadás, lesoványodás eseteiben rendelik, továbbá a vizeletkiválasztó szervek megbetegedéseinél, mint a vizeleti homok, hólyagbetegség, vizelettarthatatlanság, vesefájdalmak esetében használatos gyógyszer. Sikeresen alkalmazták rossz emésztés, vértódulás, bőrbetegségek, különböző kényelmetlenségeinél, mint az aggkori viszketegségnél, úgy, hogy 10 gr-ot megfőznek 1/4 l vízzel és szükség szerint este vagy reggel, vagy mindkétszer 1 csészényit, vagy pedig 2 óránként 1 evőkanálnyit fogyasztatnak.

Ha a veronikafőzethez egy kevés timsót teszünk, kitűnő száj és toroköblítő szert kapunk. A veronika tea hatásának fokozására zsurlófűvel, ezerjófűvel és rutával keverhetjük.