Veronika
Veronika, orvosi (Veronica officinalis Dicsőfű, sarlófal, erdeizsálya, szigorál)
Alul elágazó, érdes szőrű, kúszószárú 30 cm magas növény. Halványkék pártájú virágzata fürtös és a levél hónaljából ered.
Hazánkban a hegyvidékeken, legelőkön és erdők szélén terem.
Gyűjtjük virágos, leveles szárát, melyet a kereskedelemben veronicae herba néven ismernek.
Hatóanyaga: keserűanyag, csersav, illóolaj stb.
A fiatal veronikafű kitűnő saláta és orosztea pótszer. A légzőszervek megbetegedésénél, melyek erős elnyálkásodással jelentkeznek, így asztma, tüdőhurut, rekedtség, köhögés és tüdősorvadás, lesoványodás eseteiben rendelik, továbbá a vizeletkiválasztó szervek megbetegedéseinél, mint a vizeleti homok, hólyagbetegség, vizelettarthatatlanság, vesefájdalmak esetében használatos gyógyszer. Sikeresen alkalmazták rossz emésztés, vértódulás, bőrbetegségek, különböző kényelmetlenségeinél, mint az aggkori viszketegségnél, úgy, hogy 10 gr-ot megfőznek 1/4 l vízzel és szükség szerint este vagy reggel, vagy mindkétszer 1 csészényit, vagy pedig 2 óránként 1 evőkanálnyit fogyasztatnak.
Ha a veronikafőzethez egy kevés timsót teszünk, kitűnő száj és toroköblítő szert kapunk. A veronika tea hatásának fokozására zsurlófűvel, ezerjófűvel és rutával keverhetjük.
