vízkór

Áfonya (Vaccinium myrtillus. Feketeáfonya, havasi meggy, fenyvesbogyó, kukajsza, pozserobek, áfonya, borovnyica, kövimálna, hamvasáfonya, mocsári áfonya, vörösáfonya)

Kis cserje, csipkésen fogazott levélkékkel. Hazánk ritkás erdeiben és cserjéseiben fordul elő.

Gyűjtjük leveleit (folium) és a borókánál valamivel nagyobb kékesfekete bogyóit, melyek, mint myrtilli baccae, vagy myrtilli fructus jönnek forgalomba.

Hatóanyaga: ericolin, almasav, citromsav, csersav, invert cukor és festékanyagok.

A fekete áfonya ezen kívül vasat, növényi savakat és tápsót tartalmaz. Összehúzó és erjedést akadályozó hatású.

Az áfonyalevél a cukorbaj értékes gyógyszere. Az orvosi gyakorlatban bélgyulladás, hányás, gyomorgörcs, hólyag elernyedés, hólyaghurut, vízkór esetében nyer alkalmazást. Szokták rendelni az epe, vese és hólyag kőbántalmainál. A leveleiből készült tea (1 evőkanál 1/4 1 vízre) elsősorban láz- és vérnyomáscsökkentő, de bevált köhögésnél és hányási ingernél is. Cukorbetegeknek 2 evőkanálnyi bogyóból 1/2 1 vízzel készítik a teát, úgy hogy azt felére befőzik, ezt a mennyiséget kétszerre kell elfogyasztani.

A szárított gyümölcs, mely a friss gyümölcsnél hatóanyag szempontjából tartalmasabb, lázcsökkentő, hasmenés, vérhas és belső vérzésnél többnyire borral főzve ajánlható; ehhez a főzethez kis fahéjat is adhatunk. Idősebb emberek krónikus vastagbélhuruttal állandóan ihatnak áfonyabort. Jam és alkoholos kivonat is készül, mely tartós hasmenésnél gyermekeknek is adható. A gyümölcséből sokat ne együnk, mert fejfájást okozhat. A gyümölcséből és leveleiből készült teafőzet hólyag lankadtságnál (atonia) és hörghurutnál igen hatásos. Hasi hagymáznál (typhus abdominalis) az orvos a sűrűre befőzött gyümölcs levét rendeli. A friss gyümölcs nedvét a nyelven támadt fehér nyelvszarusodás ellen használják; ez esetben fájdalomcsillapító is.

A vörös áfonya gyümölcse hasonlóképpen alkalmazást nyer vérhas, belső vérzés, fehérfolyás, azon kívül kankó gyógyításánál. A vörös áfonya levél hatóanyaga ugyanaz, mint a medveszőlőlevélé, ezért teljesen pótolja azt. Tekintve, hogy ugyanazon hatóanyagok csak kisebb százalékban vannak meg benne – a gyakorlat igazolta –, ha háromszor akkora mennyiséget veszünk belőle, mint a medveszőlőlevélből, teljesen hasonló gyógyhatást érhetünk el. Ezzel is kiszoríthatunk hazai gyógynövénnyel egy külföldi drogot.

Torokgyulladás, fekélyes szájpenész és fogínygyulladásnál a bogyók főzetét használjuk. Náthánál orröblítő, ha 20 cseppet teszünk egy fél pohár langyos vízbe. A sűrűre befőzött áfonyapép a nedvedző sömör házi-szere. Szemgyulladásra igen jó hatású a leveleiből készült forrázat. Az áfonya cukrozva, de a nélkül is közkedvelt, egészséges gyümölcs. Cukorral megerjesztve és aszerint, hogy több vagy kevesebb cukrot teszünk hozzá, készül belőle a fanyar vagy édes áfonyabor. Meghűlésnél és hasmenésnél forralt bort szoktak belőle készíteni, amikor még szegfűborsot, fahéjat és cukrot teszünk hozzá. Gyógyszerek ízesítésére szirupot főznek, a háztartásban kompót és jam készül belőle. Likőrök és borok festésére használják.

Bodza, földi (Sambucus ebulus Gyalogbodza)

Kúszó gyöktörzs, melyből néha 1 méternél is magasabb szár nő ki. Nagy levelei kihegyezettek, szára évről évre elhal.

Nálunk utak, árkok, töltések mentén mindenütt megterem.

Bogyói (ebuli bacca) képezik a drogot. Néha gyökerét és fáját is felhasználják.

Hatóanyaga: almasav, gyanta, csersav stb.

Izzasztó, vízelethajtó, vízkórságnál kitűnő kiválasztó, vesebajnál kitűnő öblítő. Köhögési ingert oszlat. Befőzve jó hashajtó. Nagy adagot venni belőle veszéllyel járhat. Asztma és szamárköhögés, tüdőtuberkulózisnál ősrégi időtől használják. Külsőleg főzete jó toroköblögető, daganat fellépése esetén.

A porított drog ugyanezt a célt szolgálja.

Bodza, fekete (Sambucus nigra Csete, fáibodza, gyepűbodza)

Fa vagy cserje, melynek fája és ága belül üres, barna kérge a fiatal korban szemölcsszerű pórusokkal van borítva. Levele sötétzöld, szárnyas, fűrészelt, bogernyő virágzata 5-6 ágú sárgásfehér. Gyümölcse ibolyakék gömbölyded, húsos bogyó.

Hazánkban, ritkás erdőben fordul elő. Főleg azonban ültetik. Virágzatát (flores), levelét (folium), kérgét (cortex), gyökerét (radix), gyümölcsét (fructus) gyűjtik. Ezek képezik a kereskedelmi árut.

Hatóanyaga: sambunigrin glycosida és illóolaj stb. Gyümölcsében tyrosin.

Virága elismert izzasztó. Ilyen minőségben (hűlésnél) és az ebből előálló fej-, fog-, fülfájásnál, valamint mellszúrásnál használják. Légcsőhurut (influenza), köhögés, nátha, rekedtség és gyomor elnyálkásodásnál, amikor rendesen citrommal ízesítjük a teát, igen jó hatást érünk el. Ezekben az esetekben 2-3 óránként kell a forró teát inni, míg tökéletes izzadás nem áll be.

A bodza gyökér és kéreg kedvelt húgyhajtó. Gyökere ezen kívül hashajtó is. A friss és vékony fakéregből, vagy ágacskából készült főzetet elhájasodásnál és vízkórnál használták. Az öreg fakéreg értéktelen.

Gyökerét és virágját bőrkiütés, scrofulosis és elhájasodásnál adják.

A gyümölcs nedve (succus) a trigeminus-ideg zsábájának és köszvénynek dicsért gyógyszere. Forrázata fájdalomcsillapító, nyugtató. Nagyfokú fejfájás, mely görcsszerűen jelentkezik, a bodza rutával és kecskefűvel kevert teájával elmulasztható. A gyümölcsből készült befőtt és jam gyomor, vese-, hólyagöblítő, tüdőbajosoknak kitűnő tüdőtisztító házi-szer. Bélrenyheségnél is ajánlatos.

Mandula- és torokgyulladásnál rendszerint tejjel szokták a bodzavirágot leforrázni és így végzik a toroköblítést.

A bodzateának, illetve a tea gőzölgésének oszlató hatásánál fogva fülfájást, rekedtséget, a torokban képződő daganatot szokták gyógyítani vele, továbbá fájdalomcsillapító borogatásnak is kitűnő.

Izzasztónak rendszerint hársfavirággal, gyalogbodzával, sóskaborbolyával és diólevéllel rendelik.

(A néphit szerint, ha a bodza akkor, amikor már érett gyümölcsöt is hoz, még mindig virágzik, hosszú télre van kilátás.)

A ciprusfélék családjába tartozó borovicskafenyő, bróka (Juniperus communis), 2-4 m magas, örökzöld, kétlaki cserje vagy fa. A Duna-Tisza köze homokbuckás területein, Bugac, Soltvadkert és Örkény környékén számottevő erdőket alkot, ahová annak idején a futóhomok megkötésére telepítették. Ezeket a borovicskafenyőket ma védett területté nyilvánították. Még említést érdemlő kisebb elterjedési területei: a Bükk a Mátra és az Abaúj-Tornai hegyek vidékei. A borovicskafenyő levelei ár alakúak, igen szúrósak, 1-2 cm hosszúak, az ágakon hármas örvökben állnak. Virágai kicsinyek, a porzósak barkaszerűek, a termősek gömbölydedek. Április-májusban nyílnak.

Termései tobozbogyók, amelyek két évig fejlődnek, s a második évben augusztus-szeptemberben érnek meg. Éretlenül zöldek, 4-5 mm átmérőjűek, kemények. Éretten az ujjak között könnyen összeroppanthatók, 5-10 mm átmérőjűek, barnás feketék, kékes-hamvas bevonatuk alatt fényesek, héjuk vékony, bőrnemű, belsejük lágy, szivacsos, kevés nedvű, három magvú. Szaguk enyhe, terpentinre emlékeztető, ízük édeskés, aromás, kesernyés.

A drog (Janiperi fructus v. bacca) kb. 1% illóolajat, kb. 30% invertcukrot, juniperin glikozidot, egy flavonglikozidot, kb. 10% gyantát, cseranyagot, gumit, viaszt és pektint tartalmaz. A friss bogyóban C-vitamin is van, amely azonban a drogban a tárolás folyamán elbomlik.

Hatása vizelethajtó (vesebajokban vigyázat!), szélhajtó, étvágyjavító és emésztést serkentő, vesekőoldó és epekőoldó. Gyakori alkotó része a húgyutakat fertőtlenítő, a légzőszervi és a reumás megbetegedések elleni teakeverékeknek. Lekvárnak elkészítve is tartják a háztartásokban, amelyből naponta 1-2 kávéskanállal fogyasztanak vizelethajtóul, epeserkentőül vagy a vesétől származó vízkór ellen. A borovicskafenyőt ipari és háztartási fűszerül is használják, különösen húsok pácolására és halkészítmények ízesítésére.

A borovicskafenyőből illóolajat és pálinkát is állítanak elő. Tulajdonképpen borókapálinka az angolok „gin" nevű itala is.

A borovicskafenyő olajnak is sokrétű a felhasználási lehetősége. Egy- két cseppjét cukorral bevéve ugyanolyan bántalmak ellen használják, mint a teáját. Alkalmazzák továbbá fürdősók illatosítására, valamint hörghurut és tbc elleni vízgőzös belélegzésre (inhalálásra). Reumás és izületi fájdalmak csillapítására bedörzsölő szerekhez is adják az olajat. A borókaolaj a borovicska pálinka készítésénél melléktermékként jelentkezik, a pálinka tetején úszik, onnan gyűjtik össze.

Egy másik gyártási mód szerint az illóolaj lepárlása után visszamaradó anyagot cefrézik, és abból készítik a pálinkát.

A kereskedelem időnként a borovicskafenyő levelei és a kérgüktől megtisztított ágai iránt is érdeklődik.