Horkolás - lelki okai
Az előrehaladott életkorral egyre gyakoribbá váló jelenség a légzésen keresztül a kommunikáció témáját érinti. Ehhez jön még a szabálytalan légzési fázisokban kifejeződő ritmusproblematika. Éjszaka nehézkesen és egyenetlenül folyik a kommunikáció, és tetemes ellenállásba is ütközik. A horkolók félnek attól, hogy másokat zavarnak, és mégis minden áldott éjszaka ezt teszik. Zavart a külvilággal való kontaktusuk. A szervezetük világosan kifejezi, hogy legalábbis éjszaka egyedül, csak magukban szeretnének lenni. A zajokkal tartják távol a többieket. Azzal az „ürüggyel" szerzik meg a kívánt teret maguknak, illetve érik el, hogy egyedül lehessenek, hogy nem akarnak mások terhére lenni. Ha mégoly komolyan hangsúlyozzák is, hogy milyen szívesen töltenék az éjszakát a közös házastársi ágyban, a tünetük egész másról árulkodik. Ha esetleg valaki mégis a közelükbe merészkedne éjszaka, ahhoz jókora adag alázatra és alárendelődési hajlandóságra van szüksége, ugyanis a horkolást lehetetlenség csak úgy elereszteni a füle mellett. Vagy pedig füldugóra. Ezzel az illető süketté teszi magát a horkoló mellett. Nem vitás, ki itt a hangadó. Kézenfekvő a gyanú, hogy a horkolók nincsenek olyan helyzetben, hogy napközben megszerezzék maguknak a szükséges teret, a távolságot és a tiszteletet, és nincs alkalmuk arra sem, hogy ők adják meg a hangot. Ezért nagy hangerővel demonstrálják, hogy, legalábbis ami az éjszakai, illetve árnyoldalukat illeti, több figyelemre lenne szükségük. Ez az oldal, pedig a lélek nőies, sötét részének felel meg.
A légzés egyik vagy mindkét fázisában megjelenő, a fűrészeléstől a reszelésig változó zaj a kemény, köszörületlen kommunikációt jelzi. E mögé rejtőzik az, hogy az illetőnek nehézséget jelent, ha keményen kell érvelnie vagy közölnie a mondandóját. Ennek persze nincs tudatában. A többiekben azonban éjszaka tudatosul a hangos, demonstratív és gyakran agresszív közlési stílus, amelyről aligha állíthatja bárki is, hogy nem hallotta meg. A horkoló az egyetlen ember, aki nem hallja a saját horkolását, s ez arra is utal, hogy egyben ő az egyetlen olyan ember is, aki nem érzékeli a saját közlési stílusát. Éjszakánként kell kinyitnia a szelepeket, hogy a maga módján kifejezze az összes, még ki nem mondott dolgot. Hogy milyen magas energiafogyasztással jár ez a fajta kommunikáció, azaz erőfeszítéseiből is hallható. A horkoló ember kevésbé pihenten ébred.
A ritmusprobléma a gyakran megdöbbentően hosszúra nyúló lélegzetvételi szünetekben lép fel. Egy ilyen hosszú szünet aztán egy reflexen alapuló, különösen mély belégzést erőszakol ki. Ezzel demonstrálják a horkolók, hogy milyen nagyon beleragadtak az egyik pólusba, már ami a kommunikációjukat illeti. Itt egy, a kifulladásig megerőltető közlési mód tükröződik, amely a megfelelő légzésszüneteket kényszeríti ki. A hosszú, légzésmentes intervallumok világítanak rá, hogy gyakran egyáltalán semmilyen csere sem történik. A kommunikáció (a latin communis = közös) közlést, átadást, továbbítást jelent. A horkolók azonban általában kiosztanak, mintsem hogy megosszák másokkal, ami bennük van, és végül saját magukat blokkolják, egészen addig, míg röviddel a megfulladás előtt ismét levegő után kapnak – persze úgy, hogy mindenki elkerülhetetlenül meghallja. Nem lélegezni annyit tesz, mint hogy az ember nem vesz részt az életben.
A legtöbb horkoló sokat alszik. Ez bizonyítja, hogy kimerítő közlési stílusuk következtében egyrészt hosszú regenerációs fázisokra van szükségük, másrészt, pedig, hogy ez a fajta alvás nem hoz elegendő pihenést a számukra. Az alvás csökkent minőségét a mennyiséggel kompenzálják. Ha a horkolás maga nem is annyira egészségtelen, de egy alapvetően egészségtelen helyzetre mutat rá.
- Hol túlzom el a valóság egyik pólusát?
- Mennyiben hiányzik nálam a két szélsőség közötti összeköttetés?
- Milyen szerepet játszik nálam az, hogy a lelkem nőies oldalát is megmutatom a környezetemnek?
- Hol zárom magam ki az élet áramából?
- Mi az, ami szétválasztó jellegű a kommunikációmban, mi az, ami összekötő?
- Hogy tudnék harmonikus életritmust kialakítani magamnak?
