Autizmus - lelki okai
Az autizmus egy idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. Az autizmus a külvilág teljes elutasítása, a saját belső világba való visszahúzódás, ahol a képzelet és a vízió az úr. Menekülök egy helyzet, vagy a környezet elől, mert túlságosan fáj valami, vagy úgy érzem, kigúnyoltak. A fájdalmam, a szomorúságom, a reménytelenségem olyan mértékű, hogy elszigetelem magam a fizikai világtól. A külvilágot idegennek és fenyegetőnek élem meg. Az a tény, hogy én, autistaként, elvonultam a saját kis hermetikusan elzárt „buborékomba", azt eredményezi, hogy a naponta kívülről kapott több ezer információt elraktározom a belső világomban ahelyett, hogy más emberekkel megosztanám. Egy fekete lyukban találom magam, egy olyan úton, amelynek nem látom a végét. Az a benyomásom, hogy az előírt „szabvány" olyan elérhetetlen, hogy könnyebb számomra védelmet keresni a hallgatás védőbástyái mögött, mintsem folyton-folyvást önmagamat meghaladva mások (szülők, tanárok, főnök) részére számadással tartozni. A betegség kezelése talán lehetséges, azonban a gyógyulás kiindulása inkább belső, mint külső eredetű. Bárhogy is legyen, a környezetemnek képesnek kell lennie az én belső világomból kiindulva kommunikálni, hogy engem újra vagy jobban hozzásegítsen a fizikai, valós világgal való kontaktus felvételéhez. Így, belső világomba zárkózva, mások számára nehéz a velem való kapcsolatteremtés Jobban fel kellene ismerniük az igényeimet és a félelmeimet azért, hogy később meglegyen az elegendő bizalmam és nyitottságom ahhoz, hogy újra visszatérjek a külvilágba.
