Asztma - lelki háttere
Az asztma légzési rendellenesség, akár fulladásveszéllyel is járhat. Egy asztmatikus roham folyamán az immunrendszer olyan erősen reagál az allergén anyagokra, hogy a test légzését is akadályozza, ami olykor halálos kimenetelű lehet. Szükség van arra, hogy életet vegyek magamhoz (belégzés), azonban nem vagyok képes adni (kilégzés), ezért annyira pánikba esem (könnyen megy a belégzés, viszont nehezen a kilégzés), hogy a légzésem elégtelenné válik (minimális levegőt szabadítok fel). Netán túlságosan ragaszkodom bizonyos emberekhez vagy dolgokhoz, amelyeket nem vagyok képes elengedni? Vagy megfullaszt a düh, az agresszió, amelyet nem akarok megélni, olyannyira, hogy az már a torkomat szorongatja? Esetleg félek, hogy valamiben, főleg szeretetben, hiányt fogok szenvedni?
Láthatjuk, hogy az asztma elsősorban egy fullasztó, torokszorongató érzéshez kötődik. Úgy érzem, torkon ragadtak, fulladozom, megfulladok egy szeretett lénytől vagy egy helyzettől. Életteremet túl szűknek érzem. Esetleg vitában állok valakivel, és a konfrontálódás megmérgezi az életemet. Arra használom az asztmát, hogy szeretetet, figyelmet, vagy érzelmi függőséget csikarjak ki másokból. Mivel az asztma hasonlatos az aszfixiához és az allergiához, lehetnek olyan érzéseim is, hogy korlátozott az életterem, mások elnyomnak engem, mások hatalma jóval az enyém felett áll. Netán őrömet akarok szerezni, szinte a kifulladásig, ám közben bizonyos helyzeteket igen nagy lázadás kísér a bensőmben.
Az asztma tökéletes eszköz arra, hogy erősnek érezhessem magam, hogy mások manipulálásával elérjem mindazt, amit szeretnék. Emberként nem akarom saját határaimat megismerni, az önbizalmamat hirtelen aggodalom és szorongás váltja fel. Nem tudom, hogyan kezeljem az érzéseimet, és nagyon magányosnak érzem magamat. Meg kell tanulnom megismerni saját gyengeségeimet és erősségeimet, hogy harmóniában élhessek, és értékelhessem az életemet. A többiek mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy megmentsenek engem! Gyenge embernek tűnök, akinek sok szeretetre van szüksége, viszont még nem áll készen arra, hogy szeretetet adjon - akár egy gyermek, aki azért sir, hogy igényeit kielégítsék, viszont még nem tanult meg magán kívül másokra is figyelni. Az élet egy egyensúlyban lévő, állandó adok-kapok. Az asztma egy múltbeli félelemhez, fullasztó szeretetnek megélt érzelemhez (főleg anyai szeretetre gondolunk), vagy egy kora gyermekkori elfojtott érzelemhez köthető. Ez lehet egy olyan jellegű félelem is, amely a születés utáni első lélegzetvételhez köthető, amikor a gyermek úgy érezte (tudat alatt), hogy fulladozik, hogy megijesztették. Így a légzés a független, önálló életet szimbolizálja, az egyéniséget, hogy képes vagyok magamtól levegőt venni. Az asztmás ember nem képes független lenni, hogy a saját életét élje. Elhanyagoltnak érzi magát, nehezen válik le a szüleiről (anyával vagy házastárssal szemben tanúsított hátráltató függőség). Nem tudja elképzelni, hogy eltávolodjon ettől a lágy és megnyugtató képtől (az anya), hogy megházasodjon, vagy lázadás nélkül végignézze, ahogy a szülei elválnak! Nagyon dühös, megőrül a bosszúságtól, és rátör az asztmatikus roham. Feladat: megfigyelem, hogy visszatér-e periodikusan a rosszullét, és változtatok a mentális programozásomon.
Most végre kézbe veszem az életemet, nagylelkűen, és nyugodtan adok, minden erőlködés nélkül. Alázattal beismerem, hogy mi az, amin képes vagyok változtatni, még akkor is, ha ez kevésnek tűnik, és elsősorban elfogadom, hogy szeretettel kell nyitnom a világra, és dolgozom az interiorizációs folyamaton, amelyre valójában nagy szükségem van. Minden a legjobban fog alakulni az életemben.
Elégedett leszek, szeretettel, gyengédséggel leszek körülvéve, és légzésem normális, kiegyensúlyozott lesz. Megtanulom szeretni magam és az életet.
