roham

Az angina a latin angene 'szorítani' szóból ered. Ez a roham a szív (a szeretet energiaközpontja) tájékán érezhető szorító fájdalom formájában nyilvánul meg. A szívizmokat érintő pillanatnyi oxigénhiány rengeteg következménnyel jár: nem lesz megfelelő a vér mennyisége ezen a területen, így akár sebészeti beavatkozás is szükségessé válhat. A szív a szervezet motorját, szerkezetét, hajtóművét jelképezi. Ha túl sok szeretetet adunk (ragaszkodással), lehetséges, hogy a szív belefárad, és nem érez elegendő örömöt az ilyen jellegű helyzetekben (innen ered a csökkent vérmennyiség). A koszorúérgörcs azt jelzi, hogy az élethelyzeteket és a nekünk fontos dolgokat túlságosan is a szívünkre vesszük. Az aggodalmakat (ugyanúgy, mint az örömöket) túlságosan felnagyítjuk, túl intenzíven éljük meg őket.

Könnyen megbántódunk, dühbe gurulunk, elégedetlenek és szomorúak vagyunk olyan helyzetek miatt, amelyek valójában nem is olyan komolyak. A testünk először elriaszt bennünket a helyzettől, az érzéseinktől: görcsöl, fáj a szívünk. A szív segítségért kiállt, riadót fúj, hogy ráébredjünk, milyen érzések is lakoznak bennünk, és hogy tulajdonképpen éppen magunkat készülünk elpusztítani a diszharmonikus gondolatokkal, amelyek szétzúzzák a belső harmóniát, rossz lelkiismeretet okozva. Szívgörcshöz azonban nagy örömök is vezethetnek, mert abban a pillanatban a szeretet energetikai központja (szív) jobban kinyílik, és így aktiválhatja a régi, mély fájdalmak emlékét is. Talán sok mindent kötelességből és nem boldogan teszünk meg, így az öröm nem tud bennünk keringeni. Olyan, mintha figyelmünket inkább másokra (az ö boldogságukra és fájdalmaikra) és nem elsősorban a saját boldogságunkra, jólétünkre irányítanánk. Az egónk annyira aktív, hogy eltávolodik személyünk teljességétől, s ez érzelmi téren zárlatot okoz. Sebezhetővé válunk, félelem lesz úrrá rajtunk. Görcsök, szívfájdalmak, hideg végtagok (kezek, lábak). Komoly figyelmeztetés arra, hogy valami nincsen rendjén (ezt a figyelmeztetést általában könnyebb metafizikus, pszichikai téren felismerni, mint testi viszonylatokban). Talán tudat alatt be akarjuk fejezni a földi létet, mert úgy érezzük, gondjaink megfojtanak bennünket, és nem tudjuk, hogyan szabaduljunk ettől a helyzettől. Mitől is félünk valójában? Az élet folyamatos, adok-kapok viszonyokon alapul. Ugyanannyit kell adnunk, mint amennyit kapunk, hasonlatosan a vérerek összehúzódásához és kitágulásához, mert ha ez nem így van, akkor nem leszünk egyensúlyban - és figyelmünket elsősorban erre, az egészséges élethez szükséges egyensúlyra kéne fordítanunk.

Amit tenni kell!

A következőt kell tudatosítanunk magunkban: nem veszem túl komolyan az életemet, és nyitott maradok! Nyitnunk kell a szeretet felé, és fel kell hagyni minden hatalmi harccal. Koncentráljunk az élet szép oldalára. Tanuljuk meg olyannak szeretni magunkat, amilyenek vagyunk, így életenergiáink újjáélednek. Ezek az első lépések a gyógyulás felé vezető úton. Egy utolsó dolgot kell még megemlítenünk: figyeljünk meg minden szívvel kapcsolatos kifejezést: „kőszívű: kemény szívű, nincs szíve: szívtelen..." Minden kifejezés jelzi, hogy olyasvalami történik, amely megérdemli az odafigyelést.

Az asztma légzési rendellenesség, akár fulladásveszéllyel is járhat. Egy asztmatikus roham folyamán az immunrendszer olyan erősen reagál az allergén anyagokra, hogy a test légzését is akadályozza, ami olykor halálos kimenetelű lehet. Szükség van arra, hogy életet vegyek magamhoz (belégzés), azonban nem vagyok képes adni (kilégzés), ezért annyira pánikba esem (könnyen megy a belégzés, viszont nehezen a kilégzés), hogy a légzésem elégtelenné válik (minimális levegőt szabadítok fel). Netán túlságosan ragaszkodom bizonyos emberekhez vagy dolgokhoz, amelyeket nem vagyok képes elengedni? Vagy megfullaszt a düh, az agresszió, amelyet nem akarok megélni, olyannyira, hogy az már a torkomat szorongatja? Esetleg félek, hogy valamiben, főleg szeretetben, hiányt fogok szenvedni?

Láthatjuk, hogy az asztma elsősorban egy fullasztó, torokszorongató érzéshez kötődik. Úgy érzem, torkon ragadtak, fulladozom, megfulladok egy szeretett lénytől vagy egy helyzettől. Életteremet túl szűknek érzem. Esetleg vitában állok valakivel, és a konfrontálódás megmérgezi az életemet. Arra használom az asztmát, hogy szeretetet, figyelmet, vagy érzelmi függőséget csikarjak ki másokból. Mivel az asztma hasonlatos az aszfixiához és az allergiához, lehetnek olyan érzéseim is, hogy korlátozott az életterem, mások elnyomnak engem, mások hatalma jóval az enyém felett áll. Netán őrömet akarok szerezni, szinte a kifulladásig, ám közben bizonyos helyzeteket igen nagy lázadás kísér a bensőmben.

Az asztma tökéletes eszköz arra, hogy erősnek érezhessem magam, hogy mások manipulálásával elérjem mindazt, amit szeretnék. Emberként nem akarom saját határaimat megismerni, az önbizalmamat hirtelen aggodalom és szorongás váltja fel. Nem tudom, hogyan kezeljem az érzéseimet, és nagyon magányosnak érzem magamat. Meg kell tanulnom megismerni saját gyengeségeimet és erősségeimet, hogy harmóniában élhessek, és értékelhessem az életemet. A többiek mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy megmentsenek engem! Gyenge embernek tűnök, akinek sok szeretetre van szüksége, viszont még nem áll készen arra, hogy szeretetet adjon - akár egy gyermek, aki azért sir, hogy igényeit kielégítsék, viszont még nem tanult meg magán kívül másokra is figyelni. Az élet egy egyensúlyban lévő, állandó adok-kapok. Az asztma egy múltbeli félelemhez, fullasztó szeretetnek megélt érzelemhez (főleg anyai szeretetre gondolunk), vagy egy kora gyermekkori elfojtott érzelemhez köthető. Ez lehet egy olyan jellegű félelem is, amely a születés utáni első lélegzetvételhez köthető, amikor a gyermek úgy érezte (tudat alatt), hogy fulladozik, hogy megijesztették. Így a légzés a független, önálló életet szimbolizálja, az egyéniséget, hogy képes vagyok magamtól levegőt venni. Az asztmás ember nem képes független lenni, hogy a saját életét élje. Elhanyagoltnak érzi magát, nehezen válik le a szüleiről (anyával vagy házastárssal szemben tanúsított hátráltató függőség). Nem tudja elképzelni, hogy eltávolodjon ettől a lágy és megnyugtató képtől (az anya), hogy megházasodjon, vagy lázadás nélkül végignézze, ahogy a szülei elválnak! Nagyon dühös, megőrül a bosszúságtól, és rátör az asztmatikus roham. Feladat: megfigyelem, hogy visszatér-e periodikusan a rosszullét, és változtatok a mentális programozásomon.

Most végre kézbe veszem az életemet, nagylelkűen, és nyugodtan adok, minden erőlködés nélkül. Alázattal beismerem, hogy mi az, amin képes vagyok változtatni, még akkor is, ha ez kevésnek tűnik, és elsősorban elfogadom, hogy szeretettel kell nyitnom a világra, és dolgozom az interiorizációs folyamaton, amelyre valójában nagy szükségem van. Minden a legjobban fog alakulni az életemben.

Elégedett leszek, szeretettel, gyengédséggel leszek körülvéve, és légzésem normális, kiegyensúlyozott lesz. Megtanulom szeretni magam és az életet.

Az eklampszia (melyet olykor terhességi toxémiának neveznek) a terhesség 20. hete és a szülést követő első hét vége között jelentkező magas vérnyomás, amellyel együtt a vizeletben fehérjeürítés, vagy folyadék visszatartás (ödéma) tapasztalható. Az eklampszia súlyosabb formája, mely görcsök vagy kóma kialakulásához vezet

Rángógörcs, amely eszméletvesztéssel jár. Az egymást követő görcsrohamok kezelés nélkül kóma kialakulásához vezethetnek. A rohamok jelentkezhetnek a terhesség végén csakúgy, mint szülés közben vagy utána. Ez az ún. terhességi toxikózis (mérgezéses állapot) magas vérnyomással, fehérjevizeléssel és vizenyőképződéssel járó tünet együttes. Az eklampsziás krízis, sürgős orvosi beavatkozást igénylő, életveszélyes állapot. Általában az első terhességüket megélő nőknél szokott előfordulni. Akkor alakul ki nálam eklampszia, ha bizonytalanságból vagy bűntudatból elutasítom a terhességemet, vagy mindazt, ami a gyermek érkezésével jár. A párommal szemben is érezhetek dühöt, mivel őt teszem „felelőssé" a terhességemért. Talán nehezen fogadom el azt, hogy nem sokára gyermekem születik, és anya leszek.

Önmagamat utasítom el, mert képtelennek tartom magamat az új felelősségeim felvállalására. Megtanulom, a gyermekem érkezését pozitív hozzáállással fogadni, tudatában annak, hogy mindenem megvan ahhoz, hogy segítsem őt az útján.

A merevgörcs során az izomszövet tartósan összehúzódik és elernyedésre nem, vagy csak hosszú idő elteltével képes. Kellemetlen, fájdalmas tünet.

A merevgörcs egy olyan rohamot jelent, amely során az idegeim és az izmaim összehúzódnak, begörcsölnek, főleg a végtagokban. Úgy érzem, hogy a kezeim, a lábaim, és minden izmom összerándul. Ez egyfajta túlérzékenységből ered, és akkor jelenik meg, amikor bosszúságaim, gondjaim vannak. Bizonyos esetekben, amikor jelentősebb rohamot élek meg, az ujjaim összehúzódnak, s a hüvelykujj az ujjaim mögé rejtőzik úgy, mintha el akarna bújni, mintha el akarná magát szigetelni a külvilágtól. Lehetséges, hogy én is el akarom szigetelni magam, cl akarom vágni magam a világ impulzusaitól, talán tudat alatt még a saját halálomat is kívánhatom, mivel nincs többé életkedvem. Meg kell tanulnom önmagamat irányítani. A negatív gondolataimat megszüntetem, és a bosszúságérzést minimálisra csökkentem.