Angina pectoris - lelki okai
Az angina a latin angene 'szorítani' szóból ered. Ez a roham a szív (a szeretet energiaközpontja) tájékán érezhető szorító fájdalom formájában nyilvánul meg. A szívizmokat érintő pillanatnyi oxigénhiány rengeteg következménnyel jár: nem lesz megfelelő a vér mennyisége ezen a területen, így akár sebészeti beavatkozás is szükségessé válhat. A szív a szervezet motorját, szerkezetét, hajtóművét jelképezi. Ha túl sok szeretetet adunk (ragaszkodással), lehetséges, hogy a szív belefárad, és nem érez elegendő örömöt az ilyen jellegű helyzetekben (innen ered a csökkent vérmennyiség). A koszorúérgörcs azt jelzi, hogy az élethelyzeteket és a nekünk fontos dolgokat túlságosan is a szívünkre vesszük. Az aggodalmakat (ugyanúgy, mint az örömöket) túlságosan felnagyítjuk, túl intenzíven éljük meg őket.
Könnyen megbántódunk, dühbe gurulunk, elégedetlenek és szomorúak vagyunk olyan helyzetek miatt, amelyek valójában nem is olyan komolyak. A testünk először elriaszt bennünket a helyzettől, az érzéseinktől: görcsöl, fáj a szívünk. A szív segítségért kiállt, riadót fúj, hogy ráébredjünk, milyen érzések is lakoznak bennünk, és hogy tulajdonképpen éppen magunkat készülünk elpusztítani a diszharmonikus gondolatokkal, amelyek szétzúzzák a belső harmóniát, rossz lelkiismeretet okozva. Szívgörcshöz azonban nagy örömök is vezethetnek, mert abban a pillanatban a szeretet energetikai központja (szív) jobban kinyílik, és így aktiválhatja a régi, mély fájdalmak emlékét is. Talán sok mindent kötelességből és nem boldogan teszünk meg, így az öröm nem tud bennünk keringeni. Olyan, mintha figyelmünket inkább másokra (az ö boldogságukra és fájdalmaikra) és nem elsősorban a saját boldogságunkra, jólétünkre irányítanánk. Az egónk annyira aktív, hogy eltávolodik személyünk teljességétől, s ez érzelmi téren zárlatot okoz. Sebezhetővé válunk, félelem lesz úrrá rajtunk. Görcsök, szívfájdalmak, hideg végtagok (kezek, lábak). Komoly figyelmeztetés arra, hogy valami nincsen rendjén (ezt a figyelmeztetést általában könnyebb metafizikus, pszichikai téren felismerni, mint testi viszonylatokban). Talán tudat alatt be akarjuk fejezni a földi létet, mert úgy érezzük, gondjaink megfojtanak bennünket, és nem tudjuk, hogyan szabaduljunk ettől a helyzettől. Mitől is félünk valójában? Az élet folyamatos, adok-kapok viszonyokon alapul. Ugyanannyit kell adnunk, mint amennyit kapunk, hasonlatosan a vérerek összehúzódásához és kitágulásához, mert ha ez nem így van, akkor nem leszünk egyensúlyban - és figyelmünket elsősorban erre, az egészséges élethez szükséges egyensúlyra kéne fordítanunk.
Amit tenni kell!
A következőt kell tudatosítanunk magunkban: nem veszem túl komolyan az életemet, és nyitott maradok! Nyitnunk kell a szeretet felé, és fel kell hagyni minden hatalmi harccal. Koncentráljunk az élet szép oldalára. Tanuljuk meg olyannak szeretni magunkat, amilyenek vagyunk, így életenergiáink újjáélednek. Ezek az első lépések a gyógyulás felé vezető úton. Egy utolsó dolgot kell még megemlítenünk: figyeljünk meg minden szívvel kapcsolatos kifejezést: „kőszívű: kemény szívű, nincs szíve: szívtelen..." Minden kifejezés jelzi, hogy olyasvalami történik, amely megérdemli az odafigyelést.
