emésztést serkentő

Zanthoxylum piperitum

A szecsuáni borsot 1350-ben említette először a Vu Zsui által írt Háztartási orvosságok (Zsi Jung Pen Cang) című munka. Nem áll rokonságban más borsfajtákkal, ám a kínai konyhában ez is közkedvelt fűszernek számít általában Huo Csiao, vagyis borsvirág néven emlegetik. A növény ránézésre nagyon hasonlít a vörösborsra, és többnyire fűszeres mártások készítéséhez, illetve a kínai öt fűszerkeverék alternatívájaként használják

Felhasználandó része:

Termése

Tulajdonságai:

Csípős

Érintett meridián csatornák:

Lép meridián, tüdő meridián, vese meridián

Hatásai:

Emésztést serkentő, parazitaölő, elpusztítja a bélférgeket, csökkenti a tejkiválasztást

Alkalmazása:

• a középső melegítő melegítésére és a hideg eloszlatására
• a hasfájás elmulasztására és a paraziták elpusztítására

Adagolása:

1-3 gramm

Együttes alkalmazása:

Gyomorfájás és hasfájásra, illetve hideg, rendellenes gyomor-és lépfunkciók esetén a Kan Csianggal együtt alkalmazzák. Hideg nedvesség és hasmenés kezelésére a Cang Csuval és a Csen Pivel kombinálják.

Ellenjavallat:

Melegtünetekkel járó yin hiány esetén és terhesség idején kerüljük az alkalmazását.

Diófa (Juglans regia Olasz dió, pompás diófa)

Terebélyes, 10-20 m magas, pompás fa ép szélű, illatos levelei páratlanul szárnyasak. Virágjai barkában fejlődnek. Termése a dió.

Gyűjtjük leveleit (juglandis folium) és a megszáradás után sötétbarna, szagtalan, fanyarízű dióburkot (nuci juglandis cortex).

Hatóanyaga: inozit, csersav, juglon, illóolaj. A dióburokban hydrojuglon, emulsin stb., csersavat nem tartalmaz. A kéregben juglon és kevés csersav.

Az orvosi gyakorlatban vértisztítóként, mirigydaganat (külsőleg és belsőleg), rachitikus csontmegbetegedések, szemgyulladás, általános gyengeség, foghús-megbetegedés, foglazulás eseteiben használatos. A leveleiből készült teának van vértisztító, emésztést előmozdító, féreghajtó hatása. Gyomor- és bélelnyálkásodásnál és általában olyan betegségeknél, melynek oka a vér tisztátalanságában keresendő, kitűnő eredményeket érünk el. 10-20 gr diólevelet főzünk meg 1/2 1 vízben és a szüredéket reggel, kávé helyett cukorral fogyasszuk.

Gyümölcse, a dió vérszegénység és sápadtság esetében jó szolgálatot tesz. Nem ajánljuk fokozott élvezetét olyan egyéneknél, kik gyakran panaszkodnak rosszullét, szédülés és vérttódulásokról.

A dióburok ugyancsak használatos gyomor- és bélelnyálkásodásnál, azon kívül hatásosnak bizonyult higanymérgezés okozta mirigy- és bőrbajnál (5-10 gr 1/41 vízre).

Hószámzavar és fehérfolyás ellen öblítéseket ajánlanak (ilyenkor tea formájában is szokták inni). Görvélykórnál (scrofulosis) 1/2 kg diólevélből erős főzetet készítünk, és a fürdővízhez keverjük. Naponta kétszer is használható az ilyen fürdő, miközben 2-3 csésze diólevél teát itatunk. Rosszindulatú daganatnál, bőrkiütésnél, görvélykóros szemgyulladásnál fürdő, lemosás és borogatás ajánlható. A dióburok és levél kivonatóból sötétbarna hajfesték készül. Diólevélből készült a Karyon (Okolicsányi- Kuthy) tbc-s betegségek specifikuma.

A szürke diófa (I cinerea) nálunk művelik. Kéregfőzete erős adagban hashajtó.

A hazai diófa fája a bútorgyártásban és iparban szép erezése és könnyű fényezhetősége miatt közkedvelt. A cukrásziparban a dió felhasználása közismert. A még éretlen gyümölcs cukrozva, és mint befőtt, igen kedvelt nyalánkság. Az állatgyógyászatban a diólevélből és dióburokból készült főzetet az állatok hurutos megbetegedéseinél és takonykórnál adják.

Ha a diófa nem hoz gyümölcsöt, úgy a néphit szerint ki lehet belőle erőszakolni jövő évre a termést úgy, hogy termés idején felmászunk a fára és egy bottal össze-vissza hadonászva, leütögetjük a száraz ágacskákat.

Kitűnő gyomorjavító.1/2 1 pálinkához tegyünk 5 gr elvagdalt mandulát és 100 gr dióburkot; ezt többszöri felkeverés mellett hagyjuk szobahőmérsékletnél állni 8 napig. Az átszűrt pálinkából 1 pálinkáspohárnyit igyunk meg reggel éhgyomorra.

A régi görögök és a rómaiak az édesgyökeret (Glycyrrhiza glabra L.) tonizálóként alkalmazták. A hinduk hittek abban, hogy tejjel elkészített italként fokozza a szexuális képességet. A kínaiak azt tartották, hogy erősekké és kitartókká teszi őket a belőle készült tea.

Köhögéscsillapító szerként is megemlékeznek róla már az egyiptomi papiruszok és régi kínai füvészkönyvek is. A magyar népi orvoslás influenza, köhögés, asztma gyógyszereként, szamárköhögés ellenszereként alkalmazza. Az édesgyökér triterpén jellegű vegyülete gyulladáscsökkentő, flavonidjai görcsoldóak. Használják gyógyszerekben és teakeverékekben íz javítónak, hatása nyálkaoldó, emésztést serkentő, vizelethajtó, vértisztító. Gyomorfekély és bélfekély gyógyítására is ajánlják.

Teofrasztosz, a botanika atyja (i. e. 390-305) ezt írta róla: „Csillapítja a szomjúságot, ha szájunkban tartjuk. Azt mondják, hogy a szkíták ezzel és kancatejjel, sajttal 11-22 napig is kibírják, anélkül hogy innának." Régi szerzők gyakran „szkítiai gyökér"-nek nevezik, mert – elsősorban Teofrasztosz nyomán – úgy tudták, hogy a szkíták, az ókor ezen, félelmetes harcosai édesgyökeret rágva képesek voltak napokig étlen-szomjan vándorolni. Tény, hogy Európa déli részein kívül vadon nő a Kaukázus és Irán azon területén is, melyet valaha a szkíták foglaltak el. Másrészt a gyökér glycyrrizin, glycyrrizinsav nevű anyaga a nádcukornál ötvenszer édesebb, és míg minden más édesség, cukorfajta növeli a szomjúságot, az édesgyökér éppen ellenkezőleg, csillapítja. Ezen kívül gyulladáscsökkentő, a gyomorfalizomzat tónusát fokozó, emésztésjavító, köptető, enyhe hashajtó hatása is van. Triterpén jellegű hatóanyagai a mellékvesék egyes hormonjaihoz hasonlóak, azokkal szinte azonos szerkezetűek. Márpedig a mellékvesekéreg hormonjainak döntő szerepük van a szervezet stresszekkel, fertőzésekkel szembeni védekezésében, általában dinamizmusát, életerejét biztosítják. A mellékvese hiányos működésekor egyre fokozódó gyengeség, elesettség, lesoványodás, izomgyengeség, vérnyomássüllyedés, étvágytalanság, hőmérséklet-csökkenés következik be. Nemcsak mellékvesehormon-szerű, hanem nőihormon-szerű hatóanyagok is találhatók az édesgyökérben.

Dél-Európában sok édesgyökeres vizet fogyasztanak, mert jó vértisztítónak tartják. Törökországban népszerű az édesgyökér sörbet. Belgiumban és Franciaországban az acélipari dolgozók közül sokan isznak – népi gyógyszerként – víz helyett édesgyökéritalt, erősítő-frissítő és szomjoltó hatása miatt. Nálunk is a falusi Magyarországon elterjedt volt a gyerekek körében a külső kérgétől megfosztott édesgyökér rágcsálása. A kedvelt medvecukor is édesgyökérből készült. Jó lenne, ha felnőttek és gyerekek egyaránt országszerte felújítanák ezt a jó szokást, az egyre fokozódó, káros cukorfogyasztás rovására! A kockára vágott, gyógyszertárakban és gyógynövényszaküzletekben is kapható édesgyökér mokkáskanálnyi mennyiségét rágjuk el, a rostos részét köpjük ki. Két-háromszor egy kávéskanálnyi lehet a napi adag, ami 20-25 grammnak felel meg.

Főzet készítése: 40-50 g édesgyökeret tegyünk egy liter vízbe, főzzük tíz percig. A főzetet víz helyett igyuk. Másik elkészítési mód: 50 g gyökeret 1 liter állott vízben áztatunk 24 órán át, ánizs- és köménymaggal, néhány szelet citrommal együtt. Kitűnő frissítő, erősítő ital egészségeseknek és betegeknek egyaránt. A konzerváló anyagokat és sok cukrot tartalmazó gyümölcslevekkel, üdítő italokkal szemben valóban oltja a szomjúságot, frissít.

A boglárkafélék családjába tartozó fekete kömény, szőrös kandilla (Niuella sativa) illatos magjáért nálunk csak itt-ott, de Keleten nagyban termesztett, egyéves növény. A mag (Nigellae semen) 0,5-1,5% illóolajat, 35% zsíros olajat, szaponint, nigellin keserűanyagot és cseranyagot tartalmaz.

A drogból készült főzet szélhajtó, vizelethajtó, étvágygerjesztő, emésztést serkentő, epehajtó, sárgaság elleni és nyálkaoldó hatású. Külföldön a fekete köményt péksütemények és teasütemények behintésére használják, mint nálunk a köménymagot. Illóolaja illatszeripari készítményekhez használt. Indiában a fekete kömény zsíros olaját étolajként használják.