izületi betegségek

Arthrosis (nem gyulladásos ízületi betegség) esetében az ízületek, elkopásáról van szó, melyet adott ízületi területek terhelése, alkati sajátossága és teljesítőképessége közötti aránytalanság figyelmen kívül hagyása idézett elő. Rendkívül elterjedt betegség, idős korban, legalábbis enyhe formában, szinte mindenkinél jelentkezik. Kialakulásában az alábbi tényezők játszhatnak szerepet:

• veleszületett porcgyengeség
• egyenetlen ízületi terhelés X-láb vagy Ó-láb miatt
• hibásan összeforrt törések
• ízületi túlterhelés kövérség miatt
• túlzott igénybevétel sportoláskor
• hormonális hatások (így a klimaxon túli nők, a hormonháztartás megváltozása miatt, gyakrabban hajlamosak arthrosisra).

Az elváltozások kezdetben, a porcállományban jelentkeznek. A porc először elveszíti ruganyosságát, merevvé válik, végül szétporlad. A károsodás ezután a csontokra is átterjed.

Az arthrosis kezdeti tünetei, közé tartozik a feszülés-érzés. Merevség és fájdalom, melyek mozgáskifejtéskor csak tovább erősödnek. Mozgatáskor az érintett ízület helyén ropogás vagy pattogás hallható. Előrehaladott stádiumban a mozgásképesség beszűkülése egyre inkább fokozódik.

Arthrosis: szellemi-lelki elváltozás, önnön létünk deformálódása, hibás magatartás, nehézkesség

Az arthrosis jelzi

• már oly mértékben megváltoztam, hogy tulajdon lényem is deformálódott, azaz más alakot vettem fel. Az élet többé képtelen a maga útján fájdalommentesen haladni.
• hogy nem engedem el önmagam, tulajdon lényemet már deformáltam. Önmagammal szemben tanúsított hibás magatartásom következtében túlzott megterheléseket vállalok. Az adott elváltozás jelzi nekem, hogy helytelen létformát valósítok meg. Miért teszem ezt? Miért akarok különösen sokat teljesíteni? – Mert jelenlegi formámban nem vagyok megelégedve önmagammal, jobb formába szeretnék kerülni, győzni és győzedelmeskedni akarok, minthogy pillanatnyilag vesztesnek tekintem magam. Hiszen lelkem mélyén tudom, hogy nem lényemnek megfelelően élek.
• hogy önmagamtól jelentősen eltávolodtam, következésképp belsőleg és külsőleg egyaránt természetellenes létezési formát vettem fel. Nem csupán zavar valami önmagamban, hanem már meg is változtam.

Amit tenni kell

Meg kell kérdeznem magamtól: nyomaszt valójában? Miért nem viselkedem tulajdon lényemnek megfelelően?" Hisz arthrosist kaphatok akkor is, ha a helyeset elvetem, nem teszem meg.

Be kell látnom, hogy az X- vagy Ó-láb megléte hibás magatartásra utal. Fel kell hát tennem a kérdést: „Miben nem haladok a saját utamon? Milyen mértékben hajlok el saját magamtól? Mely téren nem vagyok képes kiegyenesedni?" Egy rosszul összeforrt törés jelzi nekem, hogy összetört bennem valami, nem vagyok teljes, és azon a ponton még mindig nem jöttem rendbe – nem vagyok „ép". Felszólít arra, hogy ismét eggyé váljak önmagammal.

A kövérség által kiváltott arthrosis esetében meg kell kérdeznem magamtól: „Miért vagyok ennyire nehéz vagy nehézkes? Miért hurcolok magammal oly sok hibás dolgot? Miért nem élek belső formámnak megfelelően, oly módon, amilyen tulajdonképpen vagyok?"

A változás éveiben fellépő arthrosis esetében fel kell tennem a kérdést: „Valóban önállóvá és felnőtté váltam-e, vagy csak megöregedtem? Mit kíván most tőlem az élet, miután betöltöttem a feleség és anya szerepét? Mit kell tennem, hogy valóban belső lényemnek megfelelően éljek?"

A betegségben rejlő felhívás megegyezik az arthritisnál leírtakkal, az arthrosis esetében viszont sokkal erőteljesebb, minthogy a deformálódás már látható formában megtörtént. Határozottan felszólít, hogy az ember végre legyen „önmaga", találja meg az utat valódi énjéhez és váljék „lényegileg azonossá" vele.

Ligusticum chuanxiong

Margosaolaj. Különösen jól hat a fejre és a méhre is.

Tulajdonságai:

Stimuláló íz, meleg energia.

Érintett meridián csatornák:

Máj meridián, Szív meridián, és Epehólyag meridián.

Hatásai:

Élénkíti a vért. Fájdalmas menstruáció, alhasi vérpangás okozta lágyékfájdalom.

Szétszórja a Hideget.

Hideg típusú fejfájás, ízületi bántalom.

Adagolása:

3-9 g naponta.

Ellenjavallat:

Forróság típusú fejfájás.

Az ízület testünk azon része, ahol két vagy több csont kapcsolódik egymáshoz, hogy az emberi csontváz egy adott mozgását lehetővé tegye. Az ízület a mobilitást, az alkalmazkodóképességet, a rugalmasságot és a könnyedséget szimbolizálja, mivel az ízület az, ami mozdulatainknak könnyedséget, bájt kölcsönöz.

Az ízületeknek mindez az egyszerű és előnyös, jó tulajdonsága akkor valósul meg, ha az ízületek tökéletes állapotban vannak. Mindemellett az ízületeknek is megvannak a határaik. Mivel a csont a létem legsűrűbb, legalapvetőbb energiaformája, az ízületi problémák érintik az emberi test összes fiziológiai összetevőjét (szövetek, vér stb.) így egy ízületi betegség egyfajta ellenállást jelez, egy bizonyos gondolati, cselekvési merevséget, és érzelmeim gyakori elfojtásáról árulkodik. Akkor lép fel gyulladás, ha félek az előrehaladástól: képtelen leszek a mozgásra, nehezemre esik irányt változtatni, úgy teszek, mintha érzelmileg függetleníteném magam a dolgoktól, nem reagálok spontán módon, hezitálok, és nem vagyok képes átadni magam az életnek, bízni a dolgokban és az emberekben. Amikor nehezemre esik vagy fájdalmas a mozgás, a testem azt fejezi ki ezzel, hogy nem akarok valamit megérteni (vagy elfogadni, hogy meg kellene értenem valamit) ami korlátoz engem az önkifejezésemben. A megértéssel, kapcsolatos merevségemmel kapcsolatban, ha megnézem, hogy melyik testrész érintett a betegségben, beindíthatom annak az elfogadásának a folyamatát, hogy valamit meg kell értenem. Például, a fájdalmas csukló, könyök, váll azt jelzik, hogy fel kellene hagynom valamilyen munkámmal, tevékenységemmel, vagy cselekvéssel. Vissza akarok húzódni, magamba szeretnék fordulni(könyök) mivel belefáradtam abba, amit csinálok, vagy abba, aki vagyok, nem akarok már felelős lenni magamért (vállak). A combízület, a térdek és a lábak (alsó végtagok) betegsége azt jelzi, hogy nem óhajtom tovább élni az életemet annak nehézségeivel együtt. Emlékeztetnem kell magam arra, hogy az egyetlen és ugyanazon helyre fordított figyelem (ami azt jelenti, hogy tudat alatt az energiát vagy az érzelmet egyetlen egy ízületre irányítom) kikristályosíthatja ezt az energiát, és ezzel az ízületet mozgásképtelenné teheti.

Ebben az esetben a szeretettel történő elfogadási folyamat nagyon fontos, azért hogy magunkévá tegyük az ezzel a betegséggel kapcsolatos tudatosítási folyamatot, annak érdekében, hogy megszabadulhassunk attól. Az ízület egy olyan hely, ahol két csont találkozik. Az ízületet érintő baj vagy betegség mindig magammal vagy másokkal, esetleg egy élethelyzettel szembeni rugalmatlanságot jelez.

Ha megnézem, melyik testrészemet érinti a betegség, akkor rájöhetek, hogy az életem melyik területén kellene rugalmasabbnak lennem.

Az arthritis, más néven ízületi gyulladás esetében fizikai merevségről és mozgásképtelenségről van szó. Mindez arra utal, hogy a beteg szellemi-lelki vonatkozásban is, mozgásképtelenné, azaz hajthatatlanná és makaccsá vált. Ez a betegség, különösen idősebb emberek körében, rendkívül gyakori. Minthogy ezek az egyének rendszerint képtelenek változtatni egyszer már kialakult álláspontjukon, így testi vonatkozásban is merev, nehézkes benyomást keltenek. Következésképp az arthritis általában a környezettel szembeni merev magatartással párhuzamosan jelentkezik. Abban a mértékben, ahogy az arthritis fizikailag a melegre reagál, ugyanúgy reagál szellemi-lelki szinten a belülről fakadó, igazi melegségre és lelki gondoskodásra. Ily módon a test dermedtsége fokozatosan oldódhat, s a gondolkodás is megszabadulhat merevségétől. A szűk normák és rögzült képzetek eltűnnek, s apránként a test is rugalmasabbá, könnyedebb mozgásúvá válik.

Arthritis: csökkent mozgékonyság, merevség, makacsság, belső melegség hiánya, merev normák és korlátok

Az arthritis fájdalmas módon hozza tudomásomra, hogy az életet valamilyen részterületen nem engedem szabadon áramolni.

Ez a részterület jelenthet egy bizonyos személyt, egy adott helyzetet, a foglalkozásomat, egy megoldatlan problémát, személyiségem egy aspektusát, általában véve az életemet vagy olyasmit, ami érzésem szerint „ellenemre van". Mindaddig, míg a szóban forgó dologról ez az „elképzelésem" van érvényben, képtelen leszek harmonikusan viszonyulni hozzá, nem hagyom ott szabadon folyni az életet, kezdek megmerevedni.

Nem fogadom el tehát életem valamely részletét, szeretném másnak tudni, olyannak, amilyennek; én akarom. Meg kell hát kérdeznem magamtól:

„Tulajdonképpen mit szeretnék? Mi zavar az életemben? Mi korlátoz? Mi akadályozza meg, hogy olyan legyek, amilyen voltaképpen lenni szeretnék? Mi fáj nekem?”

Mindezek csupán _kiváltó okok", jelzik nekem, mennyiben nem vagyok összhangban magammal, lényem mely része nem szabad. Ezen kívül utalnak arra, hogy

• fájdalmat okozok magamnak,
• korlátozom magam,
• mintegy „fűzőbe préselve" élek,
• azt hiszem, ilyennek vagy olyannak kellene lennem,
• azt hiszem, muszáj merev formákhoz ragaszkodnom,
• nem hiszem, hogy képes lennék megváltozni,
• téves vagy túl magas mércét állítok magam elé,
• ragaszkodni, igazodni kívánok valamihez.

Az arthritis arról árulkodik, hogy a valóság helyett valamilyen elképzelés vagy eszmény szerint próbálok élni. Bizonyítja, hogy nézeteimben, véleményeimben és gondolkodásomban valahol megrekedtem. Tudni vélem, milyen az élet, ahelyett hogy odafigyelnék és meglátnám, milyen is a valóságban.

Az arthritis esetében voltaképpen „makacsságom" következményéről van szó, képtelenségemről, hogy valóban átadjam magam az életnek, mozgékony és rugalmas legyek.

Amit tenni kell

A betegnek újra meg kell tanulnia nyitottá válni, hogy az új és szokatlan dolgok ismét „mozgósítólag" hassanak rá, következésképp fizikailag is rugalmasabbá, mozgékonyabbá váljék.

Rá kell ébrednie, hogy valójában nem élt, hanem dogmákat állított fel és azokhoz igazodott. Ha viszont felismeri, hogy a szükséges lépés megtételéhez soha sincs késő, mert csupán némi bátorságot igényel, minden esélye megvan arra, hogy állapota javuljon. Az arthritis magában rejti a felszólítást, hogy életünket a, belső bölcsesség" nyújtotta biztonság - mint középpont - vezérelje, és ne másokat akarjunk megváltoztatni, hanem önmagunkat.

Az arthritis betegnek hiányzik a melegség, hiszen szüntelenül elmulasztotta, hogy éljen és szeressen. Az igazi szeretet nem dog mákban, eszményekben vagy a képzeletben létezik: csakis az elevenen lüktető „Itt és Most"-ban. A betegnek be kell látnia, hogy képzetei a valóságtól szakítják el. A szabadságtól saját maga fosztotta meg önmagát, csakis ő adhatja vissza és lehet általa ismét önmaga. Meg lehet tanulni, hogy az ember ismét megértő legyen –önmagával szemben is –, újra kitárulkozzék és hagyja, hadd vigye őt az élet árama. Fel kell ismernünk: „Kötelességem olyannak lenni, amilyen most vagyok, és csak örülhetek annak, hogy végre az élet irányít, s érzelmeimet szabadon kinyilváníthatom."

Aki az élet előtt kitárulkozik, azzal nem fordulhat elő, hogy egy betegség nyugalomra kényszerítse.