izületi betegségek
| ||||||||
|
amíg el nem éri azt a pontot, ahonnan már egy minőségi váltás segítségével újra képes lesz a középúton járni. Bármely pozícióból úgy kerülhetünk ki a leggyorsabban, ha egészen belemegyünk. Az emberi gyávaság azonban többnyire visszatart bennünket attól, hogy belemenjünk egy élethelyzetbe egészen, s általában leragadunk, leblokkolunk egy pólus közepén. A legtöbb ember mindent közepesen csinál, nézetei, magatartásmódjai már rég kialakultak, és életében túl kevés a valódi váltás, a változás. Minden pólusnak megvan a maga határértéke, amelyet elérve saját ellentétébe csap át. A nagy feszültség könnyebben vált nyugalomra. Ezért fedezte fel a fizika, az első egzakt tudomány, a metafizikát, ezért lesznek a békemozgalmak harcra képesek. A középútért meg kell dolgoznunk, de ha rögtön azon akarunk elindulni, könnyen beleragadunk a középszerűségbe.
A modern orvostudomány lehetővé tette, hogy egyes izületeket protézissel pótoljunk, ezt a megoldást leggyakrabban a csípőízületnél alkalmazzák. A protézis mindig hazugság, valami meg nem levő színlelése. Ha valaki belül merev és mozdulatlan, külső magatartásában mégis mozgékonyságot színlel, a csípőtünet a nagyobb őszinteség felé mozdítja el a személyiségét. Ezt a korrekciót a művi izület, az új hazugság kiiktatja, s ismét testi, és ezzel lelki mozgékonyságot színlel. Ahhoz, hogy képet alkothassunk arról az őszintétlenségről, amelyet az orvostudomány tett lehetővé számunkra, képzeljük el a következő szituációt, tegyük fel, hogy egy varázsszóval minden protézist és minden egyéb művi elváltozást egyik pillanatról a másikra eltüntethetnénk.
Most egy újabb varázsszóval idézzük fel mindazokat az orvosi vívmányokat, amelyek az emberek halálát elodázzák, s hullák, nyomorékok, sánták, félvakok és fél némák közt találnánk magunkat. A kép ijesztő lenne, ám valódi! Az emberi lelkek válnának láthatóvá. A sokféle orvosi műfogás megtakarította nekünk ezt az iszonytató látványt, az emberi testeket szorgalmasan restaurálják, s különböző protézisekkel úgy kiegészítik, hogy végül majdnem igazinak és élőnek látszanak. Mi lett azonban a lelkekkel? A lelkek nem változtak továbbra is holtak vagy vakok, süketek, merevek, görcsösek, megnyomorodottak, de nem látjuk őket. Ezért félünk ennyire az őszinteségtől. Az egyoldalú testápolásnál sokkal fontosabb, hogy lelkünkön munkálkodjunk kitartóan, mert testünk múlékony, tudatunk nem az.
A köszvény többnyire hajlam alapján kialakult anyagcserezavar (elsődleges köszvény), melyet a purinban gazdag táplálkozás idéz elő. Purinra a szervezetnek szüksége van, ám ha a vér telítődik vele, akkor köszvényes roham léphet fel. Egy anyagból tehát felesleg mutatkozik a testben. Ez átvitt értelemben annyit jelent, hogy a köszvénybeteget állandóan ugyanazok a dolgok foglalkoztatják. Nem tudja, vagy nem akarja békében hagyni a múltat, képtelen rá, hogy másoknak, sőt önmagának is megbocsásson, hogy bizonyos tényeket adottnak fogadjon el. Aki szüntelenül visszafelé tekint anélkül, hogy változtatni vagy tanulni akarna a történtekből, az fokozatosan megsavanyodik (húgysav), következésképp reakcióiban egyre merevebb lesz (ízületi fájdalmak).
Régebben a köszvény a jómódban élőket sújtotta, napjainkra viszont az egyik legelterjedtebb civilizációs betegséggé vált. A férfiakat tízszer gyakrabban támadja meg, minta nőket, és huzamosabb időn keresztül panaszmentesen lappanghat, mígnem egy kiadós étkezés, túlzott alkoholfogyasztás vagy egyéb kiváltó ok következtében akut roham formájában jelentkezik. A vérből a húgysav kristály formájában ülepszik le az ízületek tájékára és a vesékbe. Különösen gyakran támadja meg a láb- és kézujjak, illetve a térd ízületeit. Az ízületi gyulladás tovaterjedése a jól ismert köszvényes csomók, kialakulásához vezet. A köszvény hatására az ember fizikailag merevvé és mozdulatlanná válik. A szilárdan rögzült és rugalmatlanná vált öntudat így testi szinten is látható módon és fájdalmasan megnyilatkozik. Rákényszerít, hogy „magunkba szálljunk", elcsöndesedjünk és levessük uralkodni vágyó, parancsolgató viselkedésmódunkat. Köszvény: megmerevedett öntudat; felszólítás, hogy vessük el a parancsoló és domináló viselkedési stílust, s nézzünk önmagunkba Amit tenni kell A betegségben rejlő felszólítás tehát egyértelmű: a betegnek nem szabad továbbra is a megtörténteken rágódnia és szomorkodnia, mindenért másokat okolnia és kegyetlen sorsáért panaszkodnia. Az átélt eseményekből le kell vonnia a megfelelő következtetéseket, a lehetőségekhez mérten tisztázó beszélgetéseket kell folytatnia az érintettekkel, vagy valami más módot kell találnia arra, hogy megmerevedett belső magatartását lelki fejlődése szolgálatába állítsa.
Az ókori görög orvos, Dioszkoridész a mézfű leveleit sebek kezelésére és borral keverve különböző betegségekre használta. A római természetgyógyász, Plinius vérzéscsillapításra ajánlotta. A X. században arab orvosok szorongás és idegesség ellen használták. Avicenna, a XI. század kiemelkedő arab orvosa így írt: „A mézfű az ész és a szív boldogságának okozója." A középkori Európa idegesség és szorongások elleni használatát az araboktól tanulta. A Melissa-víz annyira népszerű nyugtató- és csillapítószerré vált, hogy Nagy Károly elrendelte, hogy minden „gyógynövénykertben" termesszék a mézfüvet, hogy a szükséges mennyiség mindig rendelkezésre álljon. A középkori Európa herbalistái kiterjesztették a mézfű korábbi felhasználási módjait, gyakorlatilag mindenre ajánlották: álmatlanságra, izületi betegségekre, fejfájásra, fogfájásra, különböző fájdalmakra, kelevényekre, emésztési zavarokra, menstruációs görcsökre és menstruáció elősegítésére valóban oly sok betegségre, hogy a mézfű minden betegség hatásos kezelőjeként vált ismertté. A XVII. századi Anglia herbalistája, Nicholas Culpeper Avicenna nézeteit elfogadva jegyezte meg: „A mézfű az ész és a szív derűjének okozója, s elűzi az aggasztó gondokat, és a búskomorság fakasztotta gondolatokat." Ajánlotta még „ájulás és lankadtság ellen emésztés megsegítésére, az agyi érelzáródások megnyitására... a menstruáció elősegítésére". A későbbi időkben fordult a kocka. Az észak-amerikai bevándorlók meglepően kevés betegség ellen használták a méhek kedvenc füvét. Főként menstruációs görcsök ellen, valamint izzasztószernek a lázcsillapítás régi gyógymódjának ajánlották. Annak ellenére, hogy nyugtatókénti használatának már hosszú története volt, Amerika XIX. századi orvosai csupán „mérsékelt élénkítőnek" tekintették. A mézfű napjainkban is jól ismert gyógynövény.
Napjaink herbalistái a mézfű tradicionális felhasználási módjait propagálják: még ma is használják izzadás és menstruáció előidézésére, fejfájás, szélszorulás, magas vérnyomás, stressz, hörghurut, gyomorrontás, asztma és csecsemőkori kólika kezelésére, bár a modern tudomány nem támogatja az összes tradicionális felhasználási módot. Nem javasolják például azt a XIX. századi elképzelést, miszerint a mézfű élénkítőszer, és Culpeper is tévedett, amikor azt mondta: „megszünteti az agyban létrejövő dugulásokat". Ám a kutatások azt mutatják, a mézfűnek mégis sokkal jelentősebb gyógyereje van, mint azt gondolnánk.
Sebkezelés A mézfű tartalmaz bizonyos vegyületeket (polifenolok), amelyek sokféle, gyulladást okozó baktérium, többek között a Streptococcusok és a mycobaktériumok okozta fertőzések, leküzdésében segíthetnek. A mézfű érzéstelenítő hatású eugenolt is tartalmaz, és így segíthet a sebek, okozta fájdalmak csökkentésében.
Herpesz és más vírusfertőzések A mézfű segít leküzdeni a mumpszot, a herpeszt és más, vírus okozta betegségeket. Az amerikai gyógyszergyárakat nem érdekli a mézfű esetleges vírusölő hatása, nem így az európaiakat. Németországban, ahol a gyógyfüvek használata sokkal inkább elterjedt, mint az Egyesült Államokban, a mézfű kivonat több, ajak, és nemi szervi herpesz elleni krém egyik aktív összetevője.
Természetes nyugtató Kutatók felfedezték, hogy a mézfű illóolajának, amely a növény kellemes illatát is adja, nyugtató hatása lehet, igazolva ezzel a növény nyugtatóként való hagyományos használatát. Németországban a mézfű általánosan használt nyugtató és fájdalomcsillapító. Emésztést elősegítő. Német kutatók fedezték fel, hogy a mézfű nyugtatja az emésztőrendszer sima izmait, és ez is alátámasztja az ősi, emésztést elősegítő használatát.
Nőgyógyászati problémák Ha a növény megnyugtatja az emésztőrendszer sima izmait, más sima izmokat, így a méhét is nyugtatja, ezáltal segíthet a menstruációs görcsök kezelésében. A mézfű története során viszont a menstruáció előrehozására használták. A zavaros helyzetet a kutatók még nem tisztázták. Éppen ezért terhes nők ne használjanak mézfüvet!
|
||||||||
Az ember mozgékonyságát az izületek biztosítják a rossz lelki háttér, azonban ezt korlátozhatja. Az izületek megbetegedései gyulladáshoz, és fájdalomhoz vezetnek, ami viszont korlátozza, sőt le is béníthatja mozgásunkat. Ha egy izület megmerevedik, az azt mutatja, hogy a páciens valamihez mereven ragaszkodik. A merev izület elveszíti funkcióját, ha lemerevedünk valamely témában vagy rendszerben, ezek is elvesztik funkciójukat az életünkben. A kemény, merev nyak a nyak tulajdonosának makacsságáról árulkodik. Figyeljünk csak a nyelvre, s máris elegendő információnk van a tünetről. Az izületi gyulladáson és merevségen kívül izületi betegségek még a ficam, a rándulás, a sérülés és a szalagszakadás. E tünetek nyelvi leírása is egyértelmű, gondoljunk csak a következő fordulatokra, valaminek a súlyát magunkra vesszük, túl messzire megyünk, valakivel összeütközünk, valakit lehordunk, lehetünk túl feszültek, vagy egy kissé kificamodottak hóbortosak. Nemcsak egy izületet állíthatunk helyre, igazíthatunk el, hanem helyzeteket, kapcsolatokat, körülményeket is.
Amikor az izületet egy rántással helyreigazítják, az izület gyakran extrém állásba kerül, vagy éppen az eddigi extrém elhelyezkedéséből mozdul ki, és ez által ismét megtalálja saját új középpontját. A pszichoterápiában is megvannak az ezzel párhuzamos technikák. Ha valaki kimozdíthatatlan szélsőséges helyzetéből, akkor még jobban bele kell hajszolni ebbe,
A mozgékonyság is túlhajtható, s ekkor átcsap mozdulatlanságba, merevségbe. Az izületek mechanikus változásai jelzik határainkat, jelzik, ha az egyik pólust vagy irányt oly mértékben részesítettük előnyben, hogy az önmagát tette kérdésessé. Ilyenkor túl messzire mentünk, valamit a végsőkig feszítettünk, s ideje a másik pólushoz fordulnunk.
Szóval az összes szemüveget és kontaktlencsét, a hallókészülékeket, a mesterséges izületeket, a műfogakat, az átoperált arcok ismét a régiek lennének, a csontszögelések eltűnnének, a szívritmus-szabályozók, egyáltalán mindaz, ami fém és műanyag és mesterségesen építették be az emberbe, mindaz feloldódna a semmibe. Iszonyú lenne az elénk táruló látvány!
A könyökízület segítségével tudjuk a világot magunkhoz ölelni, magunkat, pedig átverekedni rajta. Ez az a klasszikus emelő, amellyel minden követ megmozgatunk, másokat kibillentünk vagy gyengéden magunkhoz tudunk húzni. Egyesek olyan kemény könyökvédőkkel dolgoznak, hogy szarupikkelyből páncél nő a könyökükön. Ez a pikkelysömör egyik kedvenc helye, gyakran innen indul ki. Az elszarusodott felületek egyfajta konfliktusokkal terhes könyökvédők. Hogy mennyire szükség van időnként rájuk, azt a ruháink is mutatják. Vagy már eleve megerősítik a könyökünket, vagy utólag kell a könyöknél kikopott ruhaujjakat varrogatni. Az a kifejezés, hogy „könyökölni", finoman írja körül azt, amikor az ember könyöke segítségével nyomul előre az élet különböző területein.
A teniszkönyök elterjedt betegség. Az okozza, hogy a könyök emelőszerű alkalmazása szakszerűtlenül és túlzott igénybevétel mellett történik. Klasszikus példája az ütésre való impulzus és az egyidejű ütési gátlás párhuzamos létezésének. Az ütő, mint a kar meghosszabbítása, rendkívüli módon megnöveli az emelő erejét. Ha ezután az ember görcsösen összehúzódott tartásban „játszik", pl. azt, hogy hoznia kell egy bizonyos teljesítményt, vagy szorongatja a becsvágya, túlzottan nagy nyomásként nehezedik rá, akkor túlerőlteti az emelőízületét. A fájdalmak ezt azonnal jelzik, és jó esetben innen minden szükséges dologra sor kerülhetne annak rendje s módja szerint. Egy fájó könyök ellenáll a további játéknak, és gondoskodik a szükséges gondolkodási szünetről. Ezalatt a játékosnak alkalma nyílik felülvizsgálnia, hogy milyen motívumok hajtják erre a túlfeszített játékra. Csak az jelent problémát, amikor az érintettek nem veszik figyelembe a test világos jelzését, és könyörtelenül játszanak tovább ugyanúgy, mint addig, hogy lefőzzék a másikat. Az lenne a dolguk, hogy átlássák, a játék az, játék, és ennek megfelelően valóban játszva játsszanak. A teniszkönyökkel kapcsolatban leírtak természetesen nemcsak a teniszezésre, hanem más analóg helyzetekre is vonatkoznak. Annak is lehet teniszkönyöke, aki még életében nem fogott teniszütőt a kezében.
A köszvény felléphet egyéb megbetegedések szövődményeként is, függhet például a fehér, illetve vörös vértestek túlzott elszaporodásától. A nyirokcsomók kóros duzzanata következtében erőteljesen fokozódik a szervezet purin termelése, ami másodlagos köszvény kialakulásához vezethet. Különféle vese megbetegedések során szintén jelentkezhetnek köszvényes rohamok, amennyiben az elégtelen veseműködés miatt túl kevés húgysav választódik ki. A testi túlerőltetés, túlzott alkoholfogyasztás, illetve táplálékmegvonás egyaránt szerepet játszik a betegség létrejöttében.
A méhek szeretik az illatos mézfű növényt, és ez magyarázza a melissa nemzetség nevét, amely görögül méhet jelent. A herbalisták körében 2000 éven keresztül igen népszerű volt, s a növény még ma is édes meglepetésekkel szolgál az érte lelkesedő herbalistáknak.
A mézfű hatásai