nyugtató
|
A hagyományos kínai medicina által használt fájdalomcsillapítók egyik legerősebbike. Többek között menstruációs fájdalmak, lumbágó, vakbélgyulladás, gyomorfekély és egyéb betegségek okozta hasfájás és traumás sérülések esetén használható. A növény a morfin forrásként ismert mákfélék családjába tartozik, és a morfinhoz hasonló fájdalomcsillapító vegyület található benne, nevezetesen a corydalin. Felhasználandó része: Gyöktörzse
Tulajdonságai: Csípős, keserű
Érintett meridián csatornák: Máj meridián, lép meridián
Hatásai: Fájdalomcsillapító, nyugtató hatású, görcsoldó, növeli az adrenalin szintet
Adagolása: 3-9 gramm
Együttes alkalmazása: Menstruációs fájdalmakra Zsou Kujjal, a megrekedt chi és vér okozta menstruációs fájdalmak ellen, pedig Hsziang Fuval és Csuan Hsziunggal kombinálják. A végtagokban észlelt fájdalmakra Kül Csével együtt használják. Mindenféle fájdalom elmulasztására alkalmas, ilyenkor mindig az adott fájást, kiváltó rendellenességet kezelő gyógynövényekkel kombinálják.
Ellenjavallat: Terhesség alatt kerüljük.
A Jób könnye magját a főzésben is felhasználhatjuk: az árpagyöngyhöz hasonlóan kását, vagy levest készíthetünk belőle. Sen Nung édes, élénkítő növényként jellemezte, mely segíti az inak „összehúzását és nyújtását, illetve a szél-nedvesség eloszlatását. Sen Nung adta a másik nevét, a Csie Lőt („famolyirtó") is, és gyökerét a bélférgek, kiűzésére ajánlotta.
Felhasználandó része: Magjai
Tulajdonságai: Édes
Érintett meridián csatornák: Lép meridián, gyomor meridián, tüdő meridián, vastagbél meridián
Hatásai: Izomlazító, csökkenti a daganatok kialakulásának kockázatát, fájdalomcsillapító, nyugtató, csökkenti a vércukorszintet és a lázat
Adagolása: 9-30 gramm
Együttes alkalmazása: Lépelégtelenség okozta hasmenés kezelésére Fu Linggel és Faj Csuval, míg szél-nedvesség, illetve asztma esetén a Ma Hszing Si Kan Tang főzetben Ma Huanggal, Hszing Zsennel, Si Kaóval és Kan Canggal kombinálják.
Ellenjavallat: Terhesség alatt alkalmazása kerülendő.
20 cm magas fű, sok egyenes, négyszögletes ágacskával; keskenyen hegyezett, alul molyhos, végén visszakunkorodó levelekkel. A lila vagy bíborvörös virágzata a leveleknek hónaljában ül. A drog neve thymi herba. Felhasználjuk olaj át és a Thymolt. Hatóanyaga: thymol, carvacrol, oleum thymi aether, bomeol, sók stb. Egyike a legmegbízhatóbb gyógyszereknek a szamárköhögés gyógyítására. Menstruációs görcsökkel járó zavaroknál, gyomor elnyálkásodásnál kitűnő házi-szer a fűből készült tea. (15 gr 250 gr vízzel leforrázva, a szüredék cukorral ízesítve, óránként 1 evőkanállal.) Gyomorerősítő, használatos azon kívül a gyomortól származó fejfájásnál, gyomorsüllyedésből eredő kényelmetlenségeknél is. A légzőszervek és hörgők gennyes, katarrusos megbetegedéseinél, sőt tuberkulózisnál is kitűnő nyálkaoldó, használják továbbá kakukkfű kivonat alakjában tüdőgyulladás és difteritisznél a nyálka leválasztására. A fogászatban idegnyugtató. Thymol hatóanyaga folytán, mint bedörzsölő, belégző, égett sebfájdalmat enyhítő, nyugtatószer van használatban. Olaja cukorra cseppentve szintén nyálkaoldó, a fentebb említett esetekben, azon kívül bedörzsölő szer. Scforulitkus gyermekeknél idegerősítő fürdőt készítenek főzetéből. Olajával eceteket és füstölő esszenciákat illatosítanak. Ugyancsak olajából készül az antiszeptikus (fertőzés ellenes) thymol. Kakukkfű szörp. 25 gr kakukkfüvet 50 gr vízzel leforrázunk és 20 percnyi állás után, leszűrjük. A szüredékhez 100 gr cukrot adunk és szirupsűrűségre befőzzük. Szamárköhögés ellen. Veszünk 20 gr kakukkfüvet, 50 gr fehér fagyöngy szárát és levelét. Az egészet 150 gr vízben 10 percen át főzzük. A szüredékhez 50 gr mézet adunk és a betegnek 2 óránként 1 evőkanálnyit adagolunk.
Nagy Károly (742-814) kapituláréiban elrendelte, hogy a kolostorok és kastélyok kertjeiben ültessenek jó illatú füveket – köztük kakukkfüvet. A kolostorokból került át a növény a parasztkertekbe. Illóolajának timol hatóanyagát Neumann Caspar fedezte fel 1719-ben. A kakukkfű évszázadokon keresztül a szegények antibiotikuma volt, más illatos növényekkel együtt fertőtlenítő, fertőzés elleni gyógyszer. Járványok idején a lehető legtöbbet fogyasztották belőle, testbedörzsölésre és a „miazmák" elűzésére, füstölésre használták. Illata miatt a magyar nép „balzsamfűnek", „tömjénfűnek" is nevezi. A magyar népi orvoslás főként köhögés ellen alkalmazza.
Mindezen hatásainak és a görcsös köhögést oldó hatásának köszönhetően asztma, asztmaszerű hörghurut, dohányosok idült hörghurutja, szamárköhögés, időskori tüdőtágulás, hörgőtágulás és minden görcsös köhögéssel járó légzőszervi baj gyógyszere a kakukkfű, annál is inkább, mert a megivott tea hatóanyagának legnagyobb része a tüdő léghólyagocskáiban választódik ki, tehát a betegség helyén, fészkében hat koncentráltan.
Ázsiában, főleg Japánban honos. 8-10 m magas fa, melyből szublimálás útján nyerjük a kámfort. A kámfor a kimerültség (collapsus) és a szívbénulási tünet legértékesebb gyógyszere. A kámfor belsőleg izgató, köptető és izzasztó hatású. Hólyaghurut (kis adag), vizelettarthatatlanság, gennyvérűség kipróbált gyógyszere. Nyugtató mindenfajta izgalmi állapot megszüntetésére. Lázas betegeknek por vagy pirula alakjában szokták adni (0.20-0.50). Külsőleg, mint fájdalomcsillapítót, ideg-izom, görcsös fájdalmaknál edző és erősítő bedörzsölésre használják. Ezek a bedörzsölő szerek a kámfornak olajban, vagy alkoholban való oldásával készülnek. (1:10). Ágyban fekvő betegek felfekvését kámforszesszel vagy olajjal gyógyítják. Fogfájás ellen az odvas fogba egy kis vattára csavart kámfor darabot, a fülbe, kámforolajba mártott vattát tesznek. Fagyás ellen kámforkenőcsöt készítenek.
|

Corydalis solida
Alkalmazása:
coix lacryma-jobi
Alkalmazása:
Kakukkfű (Thymus vulgaris) Tömjénfű, balzsamfű, démutka, mézfű, vadcsombor.
A légúti hurutok hatékony köhögéscsillapító orvossága a kakukkfű: a kerti kakukkfű (Thymus vulgaris L.) és a mezei kakukkfű (Thymus serpyllum L.). A latin thymus szó valószínűleg az óegyiptomi tham vagy thm szóból ered, mely balzsamozó növényt jelent. Az egyiptomiak ugyanis erős illata és kitűnő fertőtlenítő hatása miatt az elköltözöttek testének konzerválására, balzsamozására használták a kakukkfüvet. Ebből a tham szóból származik a görög thymon és a latin thymus szó. Kevésbé valószínű névszármaztatás szerint növénytani nevét, a bátorságot jelentő görög „thymos" szóból nyerte. A görögöknél ugyanis a kakukkfű a vitézség jelképe volt, háborúba készülő férjük ruhájára kakukkfüvet hímeztek az asszonyok. A méhek kedvelt növénye. Az ókorban a híres görögországi méz főleg Hümettosz hegyéről származott, a kakukkfű gazdag, nagy termőhelyéről.
A vadkakukkfű kevesebb, 0,2-0,6%, a kerti kakukkfű több, kb. 1% illóolajat tartalmaz. Ennek fő hatóanyaga a mintegy 40%-nyi timol, a baktériumok, gombák, bélférgek fejlődését gátló anyag. (A hindu népi orvoslás féregűző szere a kakukkfű.) Az illóolajon kívül, keserűanyag és 4-7%-nyi cserzőanyag is van benne. A fertőtlenítő hatáson kívül a hörgők váladékát is oldja, és elősegíti kiürülését.
Kámforfa (Camphora officinalis)