nyugtató
|
Az ókori görög orvos, Dioszkoridész a mézfű leveleit sebek kezelésére és borral keverve különböző betegségekre használta. A római természetgyógyász, Plinius vérzéscsillapításra ajánlotta. A X. században arab orvosok szorongás és idegesség ellen használták. Avicenna, a XI. század kiemelkedő arab orvosa így írt: „A mézfű az ész és a szív boldogságának okozója." A középkori Európa idegesség és szorongások elleni használatát az araboktól tanulta. A Melissa-víz annyira népszerű nyugtató- és csillapítószerré vált, hogy Nagy Károly elrendelte, hogy minden „gyógynövénykertben" termesszék a mézfüvet, hogy a szükséges mennyiség mindig rendelkezésre álljon. A középkori Európa herbalistái kiterjesztették a mézfű korábbi felhasználási módjait, gyakorlatilag mindenre ajánlották: álmatlanságra, izületi betegségekre, fejfájásra, fogfájásra, különböző fájdalmakra, kelevényekre, emésztési zavarokra, menstruációs görcsökre és menstruáció elősegítésére valóban oly sok betegségre, hogy a mézfű minden betegség hatásos kezelőjeként vált ismertté. A XVII. századi Anglia herbalistája, Nicholas Culpeper Avicenna nézeteit elfogadva jegyezte meg: „A mézfű az ész és a szív derűjének okozója, s elűzi az aggasztó gondokat, és a búskomorság fakasztotta gondolatokat." Ajánlotta még „ájulás és lankadtság ellen emésztés megsegítésére, az agyi érelzáródások megnyitására... a menstruáció elősegítésére". A későbbi időkben fordult a kocka. Az észak-amerikai bevándorlók meglepően kevés betegség ellen használták a méhek kedvenc füvét. Főként menstruációs görcsök ellen, valamint izzasztószernek a lázcsillapítás régi gyógymódjának ajánlották. Annak ellenére, hogy nyugtatókénti használatának már hosszú története volt, Amerika XIX. századi orvosai csupán „mérsékelt élénkítőnek" tekintették. A mézfű napjainkban is jól ismert gyógynövény.
Napjaink herbalistái a mézfű tradicionális felhasználási módjait propagálják: még ma is használják izzadás és menstruáció előidézésére, fejfájás, szélszorulás, magas vérnyomás, stressz, hörghurut, gyomorrontás, asztma és csecsemőkori kólika kezelésére, bár a modern tudomány nem támogatja az összes tradicionális felhasználási módot. Nem javasolják például azt a XIX. századi elképzelést, miszerint a mézfű élénkítőszer, és Culpeper is tévedett, amikor azt mondta: „megszünteti az agyban létrejövő dugulásokat". Ám a kutatások azt mutatják, a mézfűnek mégis sokkal jelentősebb gyógyereje van, mint azt gondolnánk.
Sebkezelés A mézfű tartalmaz bizonyos vegyületeket (polifenolok), amelyek sokféle, gyulladást okozó baktérium, többek között a Streptococcusok és a mycobaktériumok okozta fertőzések, leküzdésében segíthetnek. A mézfű érzéstelenítő hatású eugenolt is tartalmaz, és így segíthet a sebek, okozta fájdalmak csökkentésében.
Herpesz és más vírusfertőzések A mézfű segít leküzdeni a mumpszot, a herpeszt és más, vírus okozta betegségeket. Az amerikai gyógyszergyárakat nem érdekli a mézfű esetleges vírusölő hatása, nem így az európaiakat. Németországban, ahol a gyógyfüvek használata sokkal inkább elterjedt, mint az Egyesült Államokban, a mézfű kivonat több, ajak, és nemi szervi herpesz elleni krém egyik aktív összetevője.
Természetes nyugtató Kutatók felfedezték, hogy a mézfű illóolajának, amely a növény kellemes illatát is adja, nyugtató hatása lehet, igazolva ezzel a növény nyugtatóként való hagyományos használatát. Németországban a mézfű általánosan használt nyugtató és fájdalomcsillapító. Emésztést elősegítő. Német kutatók fedezték fel, hogy a mézfű nyugtatja az emésztőrendszer sima izmait, és ez is alátámasztja az ősi, emésztést elősegítő használatát.
Nőgyógyászati problémák Ha a növény megnyugtatja az emésztőrendszer sima izmait, más sima izmokat, így a méhét is nyugtatja, ezáltal segíthet a menstruációs görcsök kezelésében. A mézfű története során viszont a menstruáció előrehozására használták. A zavaros helyzetet a kutatók még nem tisztázták. Éppen ezért terhes nők ne használjanak mézfüvet!
Hatásai:
Használata: Belsőleg: Szívidegesség, álmatlanság, fejfájás, impotencia, frigiditás esetén. Külsőleg: Fürdőolajként és masszázsolaj alkotórészeként erotikus serkentő. Bőrápoló szerek alkotóeleme. Deprimált állapotot oldó - párologtatva.
Csöves szárú 10-30 cm magas növény, melynek levele hasogatott, sallangos. A virágzatot hártyaszerű, zöldszínű kopasz pikkelyek cserépfedőszerűen borítják. A vacok belül jellemzően üres. A virágzat nyelve karimavirágokból és sárga csöves korongvirágból áll. Nálunk parlagokon, utak mentén, főleg szikes talajon, vadon terem. A drogot a virágzat adja (chamomillae flos). Hatóanyaga: kékes színű illóolaj azulen anyagával stb.
Mint szemerősítő tea is kitűnő szolgálatot tesz. A főzet továbbá, mint fej- és hajmosó, általánosan ismert és közkedvelt, mert a fejbőrt erősíti és a hajnak világosabb árnyalatot, kölcsönöz. A kamilla virágot (por) viszkető és nedvedző ekcémákra hintik. A virágból készült tea sebkezelésre, különösen a nagy és nehezen gyógyuló fisztula kezelésére ajánlható. Gyulladás feltartóztató hatása illóolajának, illetve ennek azulen anyagának van. Gyermekek és nők különösen reagálnak a kamillára. Erős főzetére egyes emberek igen érzékenyek, sőt rosszullét és hányás is bekövetkezik. Valamikor a chinint pótolta. A szájban fellépő gyulladások és fogfájás elleni tea. Fol. salviae, Flos
Különleges tulajdonsága: mivel ez a gyümölcs még a természetes tartósítási eljárások során is megőrzi érzékszerveinknek nyújtott élvezeteit és kedvező tulajdonságait, ezért annak ellenére, hogy csak júliusban és augusztusban érik, egész évben hozzájuthatunk Egyéb hasznos összetevők: cukrok (főként szacharóz), A-, B1-, B2-, C- é: PP-vitamin, kálium, foszfor, magnézium, kén, vas, pektin. Javallatok: veseelégtelenség, húgykő, nehéz emésztés, álmatlanság, idegesség, székrekedésre, való hajlam. Vértisztító, vizelethajtó, hashajtó, nyugtató, gyomorerősítő Ideális fogyasztási módjai: friss érett gyümölcs, gyümölcslé, természetes módon tartósítva (főzzük három percig forrásban levő vízben, hűtsük ki hideg vízzel, hagyjuk megszáradni és dunsztoljuk – sterilizáljuk – üvegekben), lekvár és befőtt, aszalt barack. Figyelmeztetések és ellenjavallatok: egyeseknél a barack allergiás tüneteket válthat ki, ne hámozzuk meg a barackot, mert húsa könnyen megnyomódik és kifolyik a leve: elég egy nedves ronggyal óvatosan áttörölni ahhoz, hogy eltávolítsuk a gyümölcs kellemetlen és irritáló külső hamvas részét.
|
A méhek szeretik az illatos mézfű növényt, és ez magyarázza a melissa nemzetség nevét, amely görögül méhet jelent. A herbalisták körében 2000 éven keresztül igen népszerű volt, s a növény még ma is édes meglepetésekkel szolgál az érte lelkesedő herbalistáknak.
A mézfű hatásai
Narancsvirág (Citrus bigaradia) a Földközi-tenger vidékén és Kínában honos növény virágjából vízgőz-lepárlással nyerik az illóolajat.
Orvosi székfű (Matricaria chamomilla 
Egyike a nálunk legelterjedtebb, legkedveltebb és joggal legáltalánosabban használt házi-szernek, mely nem hiányozhat egy családnál sem, amennyiben nőknél és gyermekeknél egyaránt idegerősítő és nyugtató, különösen görcsös, fájdalmas altesti bántalmaknál pótolhatatlan. A belsőleg felhasznált kamillát mindig csak forrázzuk. Vegyünk 5 gr virágot, forrázzuk le 2 deci vízzel, ízesítsük cukorral és kitűnő teát kapunk, mely elsősorban az idegrendszerre hat, továbbá izzasztó, görcscsillapító, hószámnál és azt megelőzően fellépő görcsöknél nyugtató, gyomorerősítő és oszlató. Eredménnyel használhatjuk továbbá e teát meghűlés, bélfájdalom, gyomorgörcs, gyomorfájdalom, vértódulás, reumás és neuralgiás arc- és fogfájdalmak fellépésénél. Csecsemőknek tisztán vagy tejjel keverve (2-3 kanálnyi tejet 1 csésze teára) felfúvódásnál, görcsöknél nyugtatónak adhatjuk.
Őszibarack (Prunus persica)